Kiss János az MMA közgyűlésén – 2020. október 7-én

Iránytűként működjön az Akadémia

A Magyar Művészeti Akadémia októberi közgyűlésén Marosi Miklós alelnök mellé megválasztotta másik alelnöknek Kiss János Kossuth-díjas balettművészt, a Győri Balett Örökös tagját, aki november 5-étől kezdi meg hároméves munkáját az új elnökségben. Kiss Jánost kinevezéséről, terveiről és nemrégiben átvett kitüntetéséről is kérdezzük.

– Rengeteg ünneplés, elismerés érte mostanában. Legutóbb augusztus 20-ához kapcsolódva vehette át a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést…

– Fantasztikus ajándék ez a kitüntetés. Nagyon boldog ember vagyok, és úgy érzem, hogy az élettől mindent megkaptam és nagyon hálás vagyok Győr városának azért, hogy 42 évig dolgozhattam a Győri Balett társulatában, kezdetben szólótáncosként, majd közel 30 esztendőn át igazgatóként, a társulat vezetőjeként. Úgy vélem, hogy ez az elismerés rajtam keresztül természetesen az Együttesnek szól, a múltunknak, az alapító tagoknak, a jelenünknek, annak, hogy kitűnő fiatal táncművészek szolgálják a magyar táncművészetet itthon és határon túl is. A Győri Balett egy tehetséges együttes tele elszánt fiatallal és egy nagyon erős jövőképpel. Ez egy óriási ajándék, hogy az államunk, a Magyar Kormány elismeri azt, amit ez idő alatt tehettem a Győri Balett társulatáért, a magyar táncművészetért és természetesen a MAGYAR KULTÚRÁÉRT.

– A Magyar Művészeti Akadémia októberi közgyűlésén az Akadémia alelnökévé választották. Mi indította a jelöltségre?

– Igazság szerint nem én tettem meg a jelölést, hanem felkértek. Vashegyi György elnök úr igazán megtisztelő módon főtitkár úrral való beszélgetésünk után felkért, hogy dolgozzunk együtt, és ha akadémikustársaim is úgy gondolják, akkor Marosi Miklós mellett én lehetek a másik alelnök. Az esélytelenek nyugalmával indultam el – a jelölést természetesen megköszönve –, hiszen a 300 akadémikus között 5 táncművész van mindössze, így nem is mertem elhinni, hogy ennyire ismert és népszerű legyek a társak között. Nagyon sokat köszönhetek néhai Fekete György elnök úrnak, akire nagyon hálás szívvel gondolok, hiszen 1991-ben, amikor a Győri Balett igazgatójává választottak, ő államtitkárként nagyon sokat segített és együtt dolgozhattunk a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) megalakulásakor is. Majd amikor kivonult a politikából és Sopronban tanított, rendszeresen jött át Győrbe előadásainkra, sokat beszélgettünk, tehát a kapcsolat és érdeklődés nem szakadt meg. Emlékszem a közös munka kezdetére, amikor elmentünk Fekete Györgyhöz a Kecske utcába Mihályi Gábor barátommal, hogy megbeszéljük, mit tehetünk mi, táncosok az akkor alakuló Köztestületért, ott mutatta be nekünk például az évekkel később főtitkárrá választott Kucsera Tamás Gergelyt is. Akkor még nem is sejtettem, hogy 2020-ban alelnöknek kérnek fel, és a megszületett eredmény, vagyis hogy az akadémikustársak megválasztottak, engem is meglepett és nagy örömmel töltött el. Mivel egy táncos nagyon fegyelmezett és nincs más lehetősége, mint, hogy teljes erővel dolgozzon, hiszen az aktív táncos pálya rövid, az én pályámon is most lezárult egy út, 42 Győri Balettban töltött év után örömmel neveltem ki az utódomat, és adtam át az igazgatói feladatokat Velekei Lászlónak, akit szívesen fogadott a szakma és a város is. Ugyanakkor megnyílt előttem egy másik út, ami egy másik, nagyobb családhoz vezet. Ahogy szoktam fogalmazni: számomra az első az én kis családom, majd a Győri Balett családja, és most a Magyar Művészeti Akadémia nagy családja, aminek tagja, és ha fogalmazhatok így, november 5-étől családfő-helyettese leszek, hiszen alelnökként folytatom tovább a munkát. Ez egy óriási kihívás, tele vagyok várakozással és boldogsággal, és jó szívvel vállalom ezt a rendkívül felelősségteljes munkát, és bízom benne, hogy sokunk örömére teljesítem ezt a szolgálatot.

– Győr a bázis, a lakóhely és a Győri Balett otthona is. Az új tisztséggel mennyire fog ez a jövőben megváltozni, illetve mennyire fognak az Akadémia programjai esetleg Győr irányába kiterjedni?

– Ez egy oda-vissza út, Győr és az Akadémia, az Akadémia és Győr között. Amikor bejelentettem, hogy nem kívánok többé a Győri Balett élén állni, meglepő módon több állásajánlatot is kaptam Budapestről. Mindegyik óriási feladatot jelentett volna, de nem akartam már máshol igazgató lenni, sem vezető lenni oktatási, vagy más intézményben, és ezek után érkezett az akadémiai nagy családom felkérése.
Természetesen mindig úton voltam: Győr és Budapest, Győr és az ország, valamint a világ számos pontja között, és most is Győr és Budapest lesz a központ és persze a nagyvilág. Természetesen Győrhöz kötődöm, és bár hátraléptem egyet, és átadtam a Győri Balett vezetését, de Velekei László arra kért, hogy tanácsadóként segítsem a munkáját, valamint a Magyar Táncfesztiválnak maradjak az igazgatója, amit örömmel vállaltam tovább, hiszen ez hazánk legnagyobb táncfesztiválja, amire nagyon büszke vagyok. Nagyon szoros továbbá a kapcsolat a Széchenyi Egyetemmel, ahol a Zeneművészeti Kar részeként a Táncművészeti Egyetemmel együtt beindítjuk a kihelyezett táncművész képzést. Ezek továbbra is Győrhöz kötnek.

– Milyen jövőképet, milyen megvalósítandó terveket lát most maga előtt a Magyar Művészeti Akadémia frissen kinevezett alelnökeként?

– Ahogy az akadémikusok előtt a programbeszédemben is elmondtam: az elődeink letették az alapokat, az alapító atyák, Makovecz Imre és Fekete György elnök urak vezetésével megépült a ház, a ház erős falai tehát állnak. Minden eszközünk és adottságunk megvan ahhoz, hogy ez az Akadémia jól működjön, és működik, most tehát még jobban kell működtetni. Nagyon büszke vagyok, hogy van egy fantasztikus művészetelméleti kutatóintézetünk, és vannak ösztöndíjasaink, és nagyon komolyan gondolom, hogy a fiatalokról kell gondoskodnunk, őket kell támogatnunk, hiszen a mi felelősségünk, hogy milyen lesz a jövő. A jövő pedig a fiatalokban van. Ugyanúgy, ahogy nekem is 18 éves koromban, a Balettintézetben végezve semmi más vágyam nem volt: a világot akartam megváltani és forradalmat akartam csinálni, valami új utat választani. Nekem ez megadatott. Ehhez kívánok segítséget nyújtani a mostani fiataloknak. Ehhez az alapító atyák által megépített falak ajtajait és ablakait ki kell nyitni és nagyon erős kapcsolatokat kell teremteni. Azok, akik az Akadémiánkról negatív előjellel beszélnek, támadják, kritizálják, azok nem ismerik a mi munkánkat, tehát ennek a fajta társadalmi kapcsolatnak nagy feladata van, hiszen kitűnő, nagytudású akadémikusaink vannak és sok tehetséges fiatal, ezért a párbeszédet mielőbb és intenzíven kell folytatni.

– A tánc- és a színházművészet mennyire fog beépülni az összművészeti gondolkodásba?

– A táncművészet összművészeti műfaj, hiszen a tánc nem létezik zene nélkül, ez az oxigént jelenti számára, és nem működik irodalom nélkül, a színházművészet, a képző- és iparművészet pedig szerves része az előadó-művészetnek, tehát nagyon komplex gondolkodást igényel. Ezeknek az együttműködéseknek kell minél nagyobb segítséget nyújtani, hogy megtalálják egymást.

– A közös munka egyik módja lehet az oktatás, a másik pedig a kiállítások befogadása is a Színházba, hiszen a Győri Nemzeti Színház otthont adott pl. a Harag György-vándorkiállításnak?

– Így igaz, szerencsére módom volt Harag Györgyöt és feleségét, Ilona asszonyt is személyesen megismerni. Harag György számomra nemcsak egy rendező volt, hanem nagy tanítómester is, és egy olyan szellemiséget képviselt, ami ma már nagyon hiányzik sok helyről, és tanításai, látásmódja a mai napig korszerű, az egész magyar színházi életre hatást gyakorolt. Ezért is örültem a kiállítás befogadásának. Nagyon kifejező Ablonczy László idézete, amely a vándorkiállítás meghívóján is található és a haragi gondolatisághoz kapcsolódik: „A magyar Thália színpadát ne piszkítsuk, hanem tisztítsuk meg!"

– November 5-én indul az alelnöki megbízatása, mik lesznek az első kezdeményezései?

– Az Akadémia nagyon fontos feladatának tartom, hogy egyfajta iránytűként működjön. Azok, akik esetleg eltávolodtak az Akadémiától, azok visszataláljanak, aki még nem találta meg, az rátaláljon. És ez az iránytű szeretném, ha az akadémikusokat is egy irányba fordítaná, és minden akadémikus rendszeresen részt venne a tagozati munkában, hiszen mindenkire szükség van, hogy még nagyobb intenzitással tudjuk az Akadémia értékeit védeni és terjeszteni. A Jóisten segítségével az elsődleges feladatom tehát a tagozatok végiglátogatása. Még Fekete György elnök úrtól kaptam örökségbe a gondolatot, hogy az Akadémia lelke a tagozat, a tagozat motorja a tagozatvezető, és ha a motor és a lélek jól működik, akkor jó alapunk van. A Művészetelméleti Tagozat az őszi kihelyezett ülésükön három napot töltött Győrben, ahol az akadémikustársak házigazdája lehettem, és megmutathattam nekik Győr emberi és épített értékeit. Ez az elsődleges és legfontosabb célom, hogy a tagozatokat végigjárva felmérjem a felmerülő igényeket, a megvalósítandó célokat, hogy őket szolgáljam. A másik fontos vállalásom a tehetségek gondozása, mentorként van egy ösztöndíjas évfolyamom Szalay Tamás kollégámmal együtt. Az ösztöndíjas program a szívügyem: a fiatalok támogatása, kísérése. Ezenkívül pedig számos határon túli tervem van, amit fontosnak tartok. Ezek már elindult kulturális és társadalmi programok, amelyeket szeretnék tovább folytatni és továbbgondolni.
den 5 november 2020  |  interjú kiss jános