Hungart könyvek

A HUNGART már majd egy évtizede jelenteti meg kismonográfia-sorozatát, amely kortárs képző-, ipar- és fotóművészek munkásságát dolgozza fel. A HUNGART-könyvsorozat hiánypótló a vizuális művészeti szakmában és a hazai művészeti könyvpiacon, hozzájárul a jelenkori magyar művészet dokumentálásához, szellemi értékeinek megőrzéséhez, valamint hazai és nemzetközi megismertetéséhez. Jelent már meg kötet Aknay Jánostól Fehér Lászlón át Stefanovits Péterig, Bohus Zoltántól Hager Rittáig, vagy Haris Lászlótól Tóth Györgyig sok mindenkiről, a legújabb kiadott kötetek Baksai József képzőművész, Chochol Károly fotóművész és Sára Ernő tervezőgrafikus munkásságát tárja az olvasó elé.
Csak festészet
Az utóbbi években kötetbemutatóit az Art Market Budapest képzőművészeti vásáron megrendező Hungart, ahogyan ez már mintegy évtizede megszokott, idén is új kiadványokkal jelentkezett. Eredeti elképzeléseinek, céljainak megfelelően a 2017-es évben kiadott kismonográfiák éppen egyensúlyosan szemléznek a különböző művészeti ágak, képviselőik körében, Hiszen D. Udvardy Ildikó munkája egy fotóművészt, Chochol Károlyt, a kismonográfia sorozatszerkesztője, Szeifert Judit egy festő- és grafikusművészt, Baksai Józsefet, míg P. Szabó Ernő egy iparművész, alkalmazott grafikust, Sára Ernőt ajánlja az olvasók figyelmébe. Ahogy ezt már megszokhattuk, a monográfiák szöveg és képanyaga egymásra épül: képek illusztrálják az írásban rögzített megállapításokat, feltételezéseket, noha az utóbbiak, az alkotások reprodukciói nyilván hangsúlyosabban vannak jelen.
Figyelemre méltó az is, hogy az alkotó és monográfusa az egyes kötetekben mennyire talál, hangolódik egymásra, az írások milyen hangot ütnek meg, s ebből következően milyen minőségű munka állhat elő. Természetesen ez csaknem teljesen és elsősorban az utóbbitól, a monográfia szerzőjétől remélt várakozás és teljesítmény.
Szeifert Judit művészettörténész, a Hungart könyvek kismonográfia sorozatszerkesztője gyakran maga is e kötetek szerzőjeként jelentkezik. Most éppen Baksai József grafikus- és festőművész világába invitálja olvasóját. Megállapítása szerint a szekvenciákban gondolkodó Baksai művészetének alapvető jegye a dualitás, amely munkamódszerében, technikai eljárásaiban egyaránt megnyilvánul. Életműve közel negyvenéves történetének eseményeit, a nagy számban létrehozott grafikai és festett munkák világát bejárni – ehhez nyilván elégtelennek tűnt a Hungart könyvek többnyire következetesen érvényesített terjedelmi kerete. Egyébiránt pedig az eddigi életmű tüzetes vizsgálata már korábban megtörtént, éppen a szerző révén, s ennek eredményeit, kicsit más formában, átfedésekkel most újra látjuk. A kellő rálátás birtokában Szeifert Judit most egy szűkített, noha az életmű egészén átívelő motívum jelenlétét és jelentőségét vizsgálta. Tanulmányában Baksai művészetének egy jellemző mozzanatát állította előtérbe: az állattematikát, a különböző és eltérő szerepkörű állatok megjelenését a grafikai és festett munkákban. Szeifert Judit, kissé mechanikus rendben, csaknem kizárólagosan a mitológiai hátteret megvilágítva sorra veszi a különböző, az életműben megjelenő állatokat: bika, kígyó, hal, madár, szarvas és ló, disznó, bárány, kos, kecske, oroszlán, csiga, illetve totemek, keveréklények.
Baksai József grafikus és festőművész sajátos és karakteres látásmódot képvisel a hazai képzőművészetben. Meglepő módon alkotásainak létrejöttében, képötletei születésében kiemelten fontos szerepet játszik a szépirodalmi befolyásoltság, ihletettség, miként a különböző kultúrák mitológiai és szimbólumrendszerei is, javarészt Eliade és Frazer nyomán. Ám nem közvetlen módon, hiszen ennek direkt formában sosem látni jelét, talán csak a képcímek utaló-mozzanatában, hanem sokszori áttételek révén, hiszen nem in facto fest képeket. Az irodalmi források felhasználására elsősorban az alkotónak van szüksége a képek létrehozása során. Tudatosan felépülő, keményen és következetesen komponált, taktilis, pasztózus eljárással létrejövő alkotásai az utóbbi években hol az egyszerű edényeket, mint szakrális tárgyakat, a világmindenség hasonmásait, hol az állatokat állítják középpontba, jellemzően háttér nélküli térben. Ez analogikus az őskori barlangfestményekkel, amit a szerző a kelleténél talán hosszabban taglal.
Gyakran azonban az a feltételezés ébredezhet bennünk Baksai állatábrázolásainak láttán, és ezt leginkább azon művei igazolják, amelyeken nem tűnnek fel állatok, hogy számára teljesen mindegy, mi képének tárgya: munkájának döntő mozzanata a megjelenítés, az életre hívás, tehát a grafikai vagy festészeti tevékenység. Baksai egyszerűen: rajzol és fest. Képtárgyait inkább meditációra alkalmas lehetőségként kezeli. Nem fogalmakban és kultúrában gondolkodik – ez leginkább a második kéz, a művészettörténész feladatköre –, noha magával ragadó műveltsége, olvasottsága, tájékozottsága. Így vélhetőleg az értelmezési keretek leszűkítésével jár, ha többnyire a művészettörténeti toposzok, a mitológia, az ikonográfiai elemzés túlhangsúlyozásába ragad a szerző, s szerényebb figyelmet fordít a művek ikonológiai vizsgálatára.

Szeifert Judit: Baksai József
Hungart
Ára: 2500 Ft


Emblematikus képek
A Hungart könyvek kismonográfia sorozat kiadása a 38. kötetnél jár. Amennyiben a lehetőségek biztosítottak, újabb tíz évet követően számuk elérheti akár a százat; abban az esetben biztosan, ha az évenként megjelenők ismét a korábbi évek gyakorlata szerinti ötre emelkedhetne. Miért ne, hiszen idehaza, szerencsésen: bőven van kit meg- és bemutatni, alkotásait megismertetni.
A könnyen, rövid idő alatt létrehozható képek korában különösen nagy jelentőséget hordoz, hogy ki hogyan készít fotót, utóbb mit tud magáénak vallani, vállalni. A digitális technika ma lehetővé teszi, hogy gyors egymásutánban nagyszámú képet hozzunk létre. Nem szükséges várni a pillanatot, vagy keresni a témát, fényekkel és árnyékokkal bajlódni, komponálni. A nagy számok törvénye alapján élő a remény, hogy a sok felvétel között akad majd néhány, amely valóban értékes, fontos, megőrzésre, esetleg továbbdolgozásra érdemes. Tehát fotográfiaként nevezhető meg, hogy tisztelettel és nemes kifejezéssel illessük a létrehozott képet. E fotóriporteri hozzáállás ma tipikus, a különböző technikai segédletek számosan támogatják e lehetőséget. Persze nem a fotózást művészi igénnyel gyakorlók körében. Ők ugyanis valahogy másképpen működnek, miként Chochol Károly fotográfus is.
Chochol Károly egyik korai fotográfiáján (Édesapám, a bélyeggyűjtő, 1952) bélyeggyűjtő édesapját örökítette meg. A képből egy pillanatra kitekintő, fejével a fotós vagy felénk forduló idős férfi, kezében nagyítóval, szájában szivarvéggel – sokat elárul egy korról, amikor az emberek kissé visszavonultan hobbijuknak éltek. A képen tulajdonképpen nincs semmi különös, egyszerű életkép, privát fotó, megidéző ereje mégis intenzív, erőteljes. Szellemet, intimitást hordoz, amelynek őrzője a fotográfus, Chochol Károly, s árnyalását, művészi igényét viszi végbe egész további életműve.
Chochol Károly koragyermekkorától fotózott, húszévesen már a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (FIAP) elismerésében részesült, később félszáz fotóskönyv alkotója, emellett a Magyar Fotóművészek Szövetségének egyik kezdeményezője, Balogh Rudolf világháborús fotóinak megmentője, – ismerteti pályája főbb csomópontjait monográfusa, D. Udvary Ildikó.
A szerző kronologikus rendet követve kíséri nyomon az életmű létrejöttét, amely 2017-ben a hazai legrangosabb fotóművészeti elismerésben, Balogh Rudolf-díjban részesült, s ez kellő okkal szolgálhatott arra, hogy monográfia dokumentálja munkásságát.
Sokoldalú művész, aki eltérő hozzáállással a fotográfia adta műfaji lehetőségek tág körével él. Életművében a portré, táj- és életképek, épület- és szociofotók, csendéletek egyenrangúan jelennek meg. Számára elégséges a mindennapi élet rögzítése, ám mindig valamilyen költői, spirituális tartalommal telíti a leghétköznapibb jeleneteket is. Jellemző eljárása, hogy a képek összekapcsolása révén – ennek sokféle oka lehet: tér és tematikai, időbeli stb. – képpárokat hoz létre, képvariánsokat készít, noha nem manipulálja fotóit: arányokkal és képkivágásokkal, a fényviszonyokkal játszik. Mint szerzője jelzi: „tudatosan komponál, tervez és alakít: műalkotást készít…"
P. Szabó Ernő monográfiája nem csupán Sára Ernő művészi pályájának megrajzolására vállalkozik, ezzel együtt példáját vagy mintáját nyújtja annak is, hogy egy tervezőgrafikus számára milyen változó lehetőségek nyíltak meg az elmúlt csaknem félszázad Magyarországán művészeti elképzelései kibontakoztatására.
P. Szabó Ernő munkája nem szokványos vagy klasszikus értelemben vehető monográfia; közelebb áll a riport műfajához. A szerző gyakran él azzal a lehetőséggel, hogy az alkotó, Sára Ernő szavait idézze, vagy közléseit összefoglalva vonjon le következtetéseket. Így első kézből értesülhetünk mindarról, amit igazán csak a szakma képviselője láthat át, de arról is, ahogyan az alkotó szakmájáról, annak történeti változásairól, egykori jelentős presztízséről és prosperálásáról, mai helyzetéről, vagy éppen etikai vonatkozásairól, az autonóm művészeti ágakban nem tapasztalható felelősségvállalás szerepéről gondolkodik, nyilatkozik. Előnyei és hátrányai egyaránt adódnak az ilyen jellegű megközelítésnek: az alkotóról markáns portré születik, a korszak szakmai vonatkozásairól is, viszont háttérbe kényszerülnek a művészettörténész értékelő megállapításai.
Sára Ernő példája, művészi pályája nem tipikus, mivel szerencsésen, elég korán, fiatalon, még a hetvenes évek elején úgy döntött, hogy a kényszerűen rövidre szabott svájci kirándulását kissé meghosszabbítja. Afféle modern céhlegényként kezdte meg nyugati peregrinációját. Ha rövid időt is töltött Svájc egyik legjelentősebb művészeti intézetében, az Art Institut Orell Füssliben, ezen időszak tapasztalatai, a nyugaton akkoriban még töretlenül érvényben lévő szakmai elvárások, az ottani munkamorál alapvetően határozta meg későbbi pályáját hazaérkezését követően. Itthon sem tett másként, mint odakint, csak éppen más feltételek mellett, a kintiekkel nehezen összevethető körülmények között.
Sára Ernő munkái széles spektrumot fognak közre, a tervezőgrafika autonóm művészeti megnyilatkozásai. Elsősorban emblémáiról ismert alkotó, de címereket, plakátokat, kiadvány- és vizuális arculatterveket, kulturális és ipari jellegű munkákat egyaránt készített, s alig számba vehető kiállítás-rendezéseinek sora. Professzionista módon készülő munkáinak hátterében egyszerű, ám manapság a tervezőgrafikusok körében is egyre ritkább dolgok állnak: műveltségen alapuló kreativitás, kultúrtörténeti-asszociációk, „… nyitottság, a kulturális, művészeti értékek sokfélesége iránti érdeklődés…" Ezért is tűnik helytállónak, tényszerűnek, noha szigorúnak Sára Ernő megállapítása: „Művész és művész között bizony van különbség, még inkább, ha alkalmazott műfajról van szó."
Balázs Sándor
 
D. Udvary Ildikó: Chochol Károly
Hungart
Ára: 2500 Ft


P. Szabó Ernő: Sára Ernő
Hungart
Ára: 2500 Ft
den 21 februari 2018  |  könyvismertető sára ernő baksai józsef