Elhunyt Kovács Péter Kossuth-díjas festő- és grafikusművész, az MMA rendes tagja

2019. július 20-án elhunyt Kovács Péter Kossuth-díjas festő- és grafikusművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Képzőművészeti munkássága az új magyar realista művészet expresszionista áramlatába illeszkedik, a modern magyar művészet történetének egyik legfontosabb életműveként. Kovács Pétert a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.
Kovács Péter 1943. június 15-én született Budapesten, 1949-től itt végezte általános és középiskolai tanulmányait, a Petőfi Sándor Gimnáziumban 1961-ben érettségizett. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1964 és 1970 között Fónyi Géza tanítványa volt a festő-szakon, bár a kezdetektől inkább a grafikai műformákhoz, technikákhoz vonzódott, s olyan művészeti vezérlő csillagai voltak, mint Barcsay Jenő és Kondor Béla.
Kovács Péter temetését szűk családi körben rendezik. Aki szeretné leróni kegyeletét, az megteheti az Aba-Novák Galériában (2016 Leányfalu, Móricz Zsigmond út 124.), ahol 2019. augusztus 10-én és 11-én 14.00 és 20.00 óra között alkotásai körében emlékeznek a néhai művészre.
 A főiskolai tanulmányok lezárulása után fontos egzisztenciális segítséget adott számára az 1971 és 1974 között elnyert Derkovits-ösztöndíj. Ezt követően egyéni kiállításokat rendezett, csoportos kiállításokon vett részt: a pályázatokon, szakmai biennálékon való részvételekkel fokozatosan állandó résztvevő lett a magyar képzőművészet fórumain, majd külföldi, elsősorban európai színtereken is bemutatkozhatott. Tudatos törekvése volt, hogy a hazai részvétel mellett a nemzetközi művészeti életben is jelen legyenek alkotásai. A pályája során elnyert ösztöndíjak, a kiállítási díjak, a művészeti díjak – az 1985-ben elnyert Munkácsy-díj, a 2000-ben elnyert Kiváló művész-elismerés és a 2008-ban elnyert Kossuth-díj – egy tudatosan és szisztematikusan dolgozó, műveivel a kor kihívásaira roppant érzékenyen reflektáló művész portréját rajzolták meg.
 Műterme 1978–1979-ben a budapesti Cházár András utcában, 1979 és 1998 között a Pannónia utcában volt, 1998 óta napjainkig a Kelenhegyi úti műteremházban dolgozott.  Munkásságában nincsenek egymástól elkülönülő korszakok, nagyobb váltások, és ez műveinek tartalmi és formai-technikai jellemzőire egyaránt érvényes megállapítás. Alkotásainak fókuszában az 1970-es évektől az emberalak, az emberi test állt, amelyet a festészeti és grafikai eszközöket egyszerre alkalmazó, a szín és a vonal együttes kifejező erejére alapozott, expresszív hangvételű kompozíciókban jelenített meg. A nagyméretű, esetenként diptichonokká, triptichonokká alakított művek mellett fontosak művészetében azok a kisméretű, feljegyzés-szerű füzetlapok, „firkafélék" is, amelyeket a művész állapotrajzoknak nevezett. „Az a tehetetlen-kíméletlen intimitás, alanyiság, amely egy ilyenféle lapnak (egyik) jellemzője lehet – hasonlatosan a kézíráshoz – nagyon személyes és egyedi. Amikor összerakom ezeket a lapokat, az egyes darabok őrzik ugyan a jellegüket, de együtt az általános-fogalmi felé érzem megváltozni a válogatást." – fogalmazta meg az e műsorozatot jellemző jegyekről a művész. Az egyedi kompozíciók, a rajzok mellett az 1990-es évektől sokszorosított grafikákat, litográfiákat és rézkarc-hidegtűket is alkotott, de gyakran ezeket a lapokat is felülrajzolta, egyedi beavatkozásokkal dúsította.
 A rendkívül feszült, az emberi lét alapkérdéseire választ kereső, tragikus életérzéseket tolmácsoló művek ellenpontjaiként születtek meg Kovács Péter műhelyében azok az illusztrációk, amelyek klasszikus irodalmi alkotások – főként mesék – és jelenkori írók és költők műveinek kísérőrajzaiként könyvek és kiadványok lapjain kaptak és kapnak nyilvánosságot. „Az így készült rajzaim java jókedvből született, vagy jókedvet fakasztott, így szándékom és reményem szerint talán másoknak is szerezhet örömet" – írta e munkáiról a művész.
„Kovács Péter művei által az új magyar realista művészet expresszionista hevületű alapjai lerakattak, és ezen a szilárd alapon a modern magyar művészet történetének egyik legfontosabb életműve áll előttünk." (Wehner Tibor: Klasszikus és modern, realista és expresszív – Kovács Péter festőművész munkásságáról)

A múló aktualitások világától távol, a különböző művészeti csoportosulások körein kívül, a személyes vonzódásoknak és kötődéseknek engedelmeskedve, kizárólagos esztétikai-művészeti feladatvállalások szellemében épült fel, és bontakozik tovább napjainkban is az a festészeti-grafikai oeuvre, amely a 20. század utolsó harmadának, az 21. század első évtizedeinek autentikus, mély értelmű közép-európai, magyar művészeti tükröztetése.


Életrajzi adatok
Kovács Péter
Budapest, 1943. június 15. – Budapest, 2019. július 20.
Tanulmányok
1964–1970: Magyar Képzőművészeti Főiskola (mesterei: Fónyi Géza, Barcsay Jenő)
 
Művészeti szervezeti tagság
1970–: Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, (majd a MAOE) tag
1975–: Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, tag
19701978: Fiatal Művészek Stúdiója, tag
1990-2002: Gulácsy Egyesület, tag
1992–: Szinyei Merse Pál Társaság, tag
1995–: Magyar Festők Társasága, tag
1996–: a KIPE (XIII. Kerületi Képző- és Iparművészek Egyesülete) tagja
2012–2013: Magyar Művészeti Akadémia, levelező tag
2013–: Magyar Művészeti Akadémia, rendes tag
(Az életrajzot összeállította: Wehner Tibor)
22.07.2019.  |  gyászhír kovács péter