M. Novák András: Határsáv (olaj, farost lemez, vegyes technika 60×80 cm)

Verstrichene Zeit – Elfolyó idő

A Magyar Művészeti Akadémia tárlata Passauban, a Modern Művészetek Múzeumában

2019. július 5-én nyílik a Magyar Művészeti Akadémia Verstrichene Zeit – Elfolyó idő című kortárs képzőművészeti kiállítása a passaui Modern Művészetek Múzeumában (Museum Moderner Kunst – Wörlen, cím: Bräugasse 17, 94032, Passau), mely a „30 éve szabadon" emlékév programsorozataihoz kapcsolódik. A nyugati határnyitás harmincéves évfordulóján az MMA akadémikus tagjainak munkái ezt a meghatározó történelmi eseményt idézik meg a művészet nyelvén, a német–magyar kapcsolatok kiemelten fontos kulturális állomásaként.
Dr. Marion Bornscheuer, a múzeum igazgató asszonya, örömmel fogadta Tordai-Lejkó Gábor, Magyarország müncheni főkonzulja kezdeményezésére megvalósuló tárlat gondolatát, hiszen rendkívül fontosnak tartja mind az eseményről való megemlékezést, mind pedig a nemzetközi intézményi kapcsolatok ápolását a történelmi apropó kapcsán. A Stefanovits Péter és Alapfy László kurátori koncepciójához kötődő tárlaton mintegy 23 nemzetközileg is kiemelkedő hazai képzőművész – köztük Szemadám György festőművész, Farkas Ádám szobrász, Orosz István grafikusművész – munkái lesznek láthatóak, melyeket az 1989-es határnyitás ihletett. A magyar–bajor kultúrdiplomáciában is jelentős esemény megnyitóján, melynek zenei keretét Dresch Mihály fellépése adja, Dr. Marion Bornscheuer és Tordai-Lejkó Gábor mellett tervezetten beszédet mond Bernd Sibler, tudományért és művészetért felelős államminiszter, Urban Mangold, Passau városának polgármestere, Balog Zoltán, társadalmi ügyekért felelős miniszterelnöki biztos, valamint dr. Kucsera Tamás Gergely, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára.
Temesi Ferenc:

Sprechen Sie DDR?

- nyitány -

Én igen. Általánosban két év külön német, egyetemistaként egy hónap diákmunka egy poroszországi sörgyárban – akkor már csak az iskolás emlékeimből éltem. A poroszok szeretete keskeny volt, az utálatuk széles. Minden nép kifigurázza a másikat, és igaza van, mondta Schopenhauer. Ettől függetlenül, még kiskamasz koromban leveleztem egy lipcsei fiúval, Güntherrel, aki nálunk is lakott Szegeden.
Elmúlt a rendváltás előtti utolsó nyár, és a lángos szót már minden idejáró német ismerte. Évtizedeken át csak nálunk találkozhattak a fallal is elválasztott nyugat- és keletnémet családok, rokonok. Miként mi anno Lengyelországba mentünk nyugatot szagolni, ők, a keletnémetek hozzánk jöttek szabadabb levegőt szívni. És 1989-ben rengetegen maradtak a Balaton mellett, a fővárosban. Amikor megtelt az NSZK nagykövetsége, (ahogy Varsóban és Prágában is) templomkertekben, nekik nyitott táborokban, vagy a Margit-szigeteken húzták meg magukat sátraikban.
Messziről fölismerhetők voltak a szandáljukról. Ilyet csak náluk lehetett kapni. Az emberek rokonszenveztek velük, tudták, hogy az ő szocializmusuk elviselhetetlen. Az egy főre jutó besúgók száma talán náluk volt legmagasabb Európában, nyugatra nem utazhattak. A Dunánál, Római-parton is tanyáztak elegen. Esterházy Péter mesélte, hogy amikor rájöttek, ő mindig otthon van, bekéredzkedtek szükségüket végezni. Péter, a türelmes vécésbácsi megkérdezte (németül tökéletesen beszélt), hogy honnan valók.
Aus die Ecke, mondták mind, nem kevés öngúnnyal. Ami annyit tesz: a Sarokból. Ilyennek látták a helyzetüket.
És akkor – harminc éve – valami váratlan dolog történt. Augusztus 19-én a Fertő-tó melletti páneurópai pikniken, több száz ott tartózkodó keletnémet állampolgár futott át Ausztriába. A magyar és osztrák határőrök szemet hunytak fölötte. Egy hónappal később hivatalosan is megnyílt Trabantjaik, Wartburgjaik előtt az osztrák határ. Több ezren távoztak egyenesen a „másik" Németországba. Ha elveszítjük szabadságunkat, nincs mit elveszítenünk, ahogy egy kínai közmondás tartja. A határok nélküli Európa felé tett első mozdulat a miénk volt. A nyugatnémet kormánnyal való tárgyalások után, szeptemberben, három nap alatt tizenkétezren távoztak Magyarországról a szabadságba. Persze az NDK, Románia, Csehszlovákia hevesen tiltakozott. Magasról tettünk rá. November végéig 60-70 ezer keletnémet jutott át a vasfüggöny hűlt helyén.
Hozzájárult ez is a berlini fal november 9-i leomlásához. És ezzel megkezdődtek a kelet-európai kommunista rendszerek végnapjai. Hálát, azt ne várj, magyar. Az nem az észben, a szívben lakik. Ennyit tud a szó, a képek többet mondanak el.
A szeptember 29-ig megtekinthető tárlatot az év folyamán decemberben még Berlinben is bemutatják.
A program a Külgazdasági és Külügyminisztérium – Magyarország Müncheni Főkonzulátusával együttműködve valósul meg, akikkel együttműködésben már szintén volt a Magyar Művészeti Akadémiának egy képzőművészeti kiállítása Münchenben, 2016-ban.

Nemzedékek a XX. század Közép-Európájában

Szerencsés korosztály a miénk, míg nagyapáink az I. világháborúban, apáink a II.-ban harcoltak, pusztultak, nekünk megadatott a szabadság levegője 30 évvel ezelőtt. Erre a történelmi fordulatra emlékezve válogattuk a kiállítás anyagát Alapfy László kurátortársammal.
Célunk a jelenkori magyar képzőművészet sokszínűségének megmutatása mellett az volt, hogy az 1989-es történelmi fordulat lényegét érzékeltető műveket hozzuk el Passauba, a Modern Művészetek Múzeumába.
Jelképes a tény, hogy legidősebb művészünk Csáji Attila a fényművészet terén tett úttörő lépéseit bemutató, lézer és számítógép segítségével készült munkájával szerepel. A legfiatalabb kiállítónk Szabó Menyhért – aki az iskolában tanult erről az időszakról – torzított, heroikus portréival szinte megidézi a korszellemet deformáló hatását.
Fontos korabeli mű Orosz István plakátja, mely a szovjet megszállás végét jelzi és emblémává vált az elmúlt évtizedekben. A plakáttervező művészek mindig pontosan fogalmaznak és a lényegit ragadják meg, esetünkben a politikai, társadalmi múlt jelképeit mutatják meg (Árendás József, Baráth Ferenc) vagy az egyén kiszolgáltatottságát ábrázolják (Bakos István, Kulinyi István).
A festőművészek munkái között nagyon határozott, filmjelenethez hasonló képi világot fogalmaz meg Lajta Gábor, a határátlépések torok és gyomorszorító perceit, amelyek adott esetben a „baráti, szocialista országok" közötti határátlépésekkor is lezajlottak…
Prutkay Péter dobozmunkájában a DDR-ből érkezett Trabant – Wartburg konvojok átkelését örökíti meg a magyar–osztrák határon, háttérként feltűnik az 1956-os lyukas magyar trikolor hangsúlyozva, hogy a Forradalom követelései csak a többpárti, szabad választásokon alapuló világban valósulhattak meg. Elekes Károly találmánya a „tuning", ami talált (többnyire nem professzionális alkotások) munkák alakításával jön létre át saját elképzelése szerint. Amikor például idilli tájképekbe épít idegen elemeket, olyan disszonanciákat teremtve ez által, mint a „hidegháború" évtizedeiben a tájba kényszerített aknamező, drótkerítés vagy a sorompó.
M. Novák András műve a Határsáv címet viseli, felidézve bennünk a diktatúra áldozatainak emlékét, akik a Vasfüggöny mentén vagy a Fal közelében vesztették életüket. Az egyén fizikai kiszolgáltatottsága, gondolatvilágának befolyásolása, korlátozása drámai erővel jelenik meg Gaál József bőrrel borított, szegecselt fejei láttán a néző gondolataiban.
A harminc év előtti kétpólusú világ filozofikus, elvont formarendszereken alapuló bemutatása Szőcs Miklós TUI két fa plasztikájában, egy nem lezárt folyamat képét jeleníti meg számunkra. Ehhez a két műhöz kapcsolható szellemileg Szurcsik József monokróm festménye, statikus szoborszerű figuráival, amely címével is figyelmeztet „Átjáró a múltba". Másképpen fogalmazva: az emberi történetben, bár nincsenek azonos helyzetek, de ismétlődő időbeli események előfordulhatnak…
Magunk pedig úgy állunk az elmúlt harminc évnyi életünket szemlélve, mint Karinthy Frigyes idősebb kori novellájában, a „Találkozás egy fiatalemberrel" címűben az író, amikor találkozik egykori önmagával és kérdéseket fogalmaz meg. Kérdezzük meg tehát magunktól, hogy mindent jól tettünk-e, megőriztük nagyapáink álmait, megtartottuk apáinknak tett ígéreteinket és megfelelően tanítottuk e gyermekeinket?
 
Stefanovits Péter
a Magyar Művészeti Akadémia
Képzőművészeti Tagozatának vezetője
Kiállító művészek:
 
Aknay János, Árendás József, Bakos István, Barabás Márton, Baráth Ferenc, Csáji Attila, Elekes Károly, Farkas Ádám, Gaál József, Jovián György, Kovács Péter, Kulinyi István, Lajta Gábor, M. Novák András, Orosz István, Prutkay Péter, Stefanovits Péter, Szabó Menyhért, Szabó Tamás, Szemadám György, Szőcs Miklós TUI, Szurcsik József, Véssey Gábor.

A passaui kiállításra megjelenő katalógus pdf-je itt letölthető.