Az ember tragédiája - Konstantinápoly

Az ember tragédiája a The New York Times-ban

A Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál már 1996-ban levetített tizennyolc percet a monumentális alkotás korai változatából, most, tizenhat évvel később pedig végre a teljes munkát is bemutatják – írja a cikk szerzője. A mustra alapítója, Bunyik Béla szerint az embereknek már akkor is nagyon tetszett, amit láttak, és alig várták a folytatást.

Az írás összefoglalja a mű alapkoncepcióját, elhelyezi Madáchot a magyar irodalom, Jankovicsot pedig a magyar animációs film történetében. „Madách drámai költeményét a magyar irodalom nagy művei között tartják számon, kilencven nyelvre fordították le" – írja. A filmről szólva megjegyzi, mind a tizenöt színt más stílusban animálták, százhatvan perces játékideje alatt egyik látványos kép követi a másikat. „Ha valaki érdemes arra, hogy animációs nagyjátékfilmre vigye Magyarország legismertebb drámai művét, akkor az Jankovics, az ország legismertebb élő animációs filmese" – olvashatjuk. A szerző nem csak a rendező korábbi munkáit méltatja, de megemlékezik Oscar-jelöléséről (Sisyphus) és a cannes-i Arany Pálmáról is (Küzdők). A cikk beszámol továbbá arról, hogy a film készítése a magyar animáció fénykorának utolsó időszakában, 1988-ban kezdődött – „A magyar filmkészítés akkoriban állami kézben volt, és a kommunista államvezetés által finanszírozott Pannónia Filmstúdió volt a legjobb animátorok, így Jankovics Mekkája is." Ám összesen hat évig dolgoztak rajta, a hosszú szünetekben ugyanis pénzforrásokat kerestek – a szerző megemlíti a Magyar Mozgókép Közalapítványt mint támogatót, valamint a General Motorst. Utóbbi egy reklámja számára vásárolta meg a Sisyphus-t, ebből tudták végül befejezni Az ember tragédiáját.

„Madách művét kimerítő végigolvasni– nyilatkozta Jankovics a lapnak – a film erre kínál megoldást." A cikkben megszólal Paul Morton –, aki 2008-ban Fulbright-ösztöndíjasként járt Budapesten – elmondása szerint Jankovics „Magyarországon olyan ismert, mint Walt Disney."A szakember szerint a magyar és az amerikai történetek alapvetően különböznek, ennek szemléltetésére egy magyar ismerősét idézi: „az amerikai történetek mindig azzal végződnek: »és boldogan éltek tovább« – míg Magyarországon ez hangzik el: »és boldogan éltek, amíg meg nem haltak«."

A cikk beszámol róla, hogy a filmet korábban bemutatták Magyarországon – ahol a kritikusok magasztalták –, Oroszországban, Szerbiában és Csehországban, a következő egy hónapban pedig Lengyelországban, Portugáliában, Örményországban, Kanadában, és természetesen Amerikában is. 

Forrás: goo.gl/JmT1B; Szerző: Robert Ito; Internetes megjelenés: 2012. november 9. ; Print megjelenés: 2012. november 11-diki lapszám.

Pondelok, 2012, december 10  |  jankovics marcell filmfesztivál