Nagy Gáspár-emlékkonferencia

A Magyar Művészeti Akadémia posztumusz tiszteleti tagjára, Nagy Gáspár Kossuth-díjas költőre halálának ötödik évfordulóján egésznapos konferenciával emlékezett a Nagy Gáspár Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia és a Magyar Írószövetség. A tanácskozásra 2012. május 17-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban nagy számú érdeklődő részvételével került sor.

A konferenciát szorgalmazó Görömbei András, az MTA rendes tagja, az alapítvány kuratóriumának elnöke személyesen nem lehetett jelen, de valamennyi előadás idézte Nagy Gáspárról írt monográfiájának gondolatait. Az előadók hangsúlyozták, hogy Nagy Gáspár költészetében kivételes erővel forr össze erkölcs és esztétikum, illetve, hogy költészetének karakterét a történelmi közállapotokra való reflektálás mellett a katolikus hit és metafizikai érzékenység határozta meg.

Nagy Gáspár szabadságfogalmára az '56-os forradalom mellett a '68-as Prágai Tavasz volt döntő hatással. Ez utóbbi hatását értelmezte N. Pál József, aki szerint 1968 volt az első globális esztendő, ám egészen más volt a tiltakozás tétje a nyugat-európai, mint a közép-európai térség fiataljai számára. Kiss Gy. Csaba arra is rámutatott, hogy '68-as élménye fordította a költő figyelmét a közép-európai irodalmak felé.


Nagy Gáspár költészete történelmi határon született, melynek a rendszerváltozás volt a felezőideje. A Görömbei András által rendszerváltó verseknek nevezett kultikus versek olvasata és a nyolcvanas évek kultúrpolitikája újabb részletekkel árnyalódott. Monostori Imre a költő impozáns Új Forrás-beli megjelenéseit tekintette át – itt jelent meg 1984-ben az Öröknyár: elmúltam 9 éves című verse –, Petrik Béla pedig a '84-es pártpolitikai botrány hátterét pontosította egy újonnan megtalált Király István feljegyzés alapján. Vári Fábián László arról számolt be, hogy mit jelentettek az akkori Szovjetunióban Nagy Gáspár szabadságharcos versei, és figyelmeztetett, hogy a nemzet szabadságát ma láthatatlan tankok, és hatalmak ellen kell megvédeni.

Az előadók Nagy Gáspár költészetének a költő mély katolikus hitéből, metafizikiai érzékenységéből eredő természetét is vizsgálták. Szakolczay Lajos szerint számára a golgotai út a politika hazugságával volt kikövezve. Ködöböcz Gábor szakralitásában Dsidához, Radnótihoz, Baka Istvánhoz, Pilinszkyhez látja hasonlónak, Nagy Balázs pedig Nagy Gáspár költészetének biblikusságát emelte ki, melyet a Patmoszi trombiták című jelentős versének elemzésével bizonyított.

Ekler Andrea az életmű tág kontextusában értelmezve a költő szabadságfogalmát igazolta, hogy az egyúttal nyelvi szabadságharc is volt. Gróh Gáspár a posztumusz versek felől tekintette át a költő korán kialakult haláltudatát, halálfogalmát. Vasy Géza a Csak nézem Olga Korbutot című korai, összegző vers poétai elemzésével bzonyította annak esztétikai jelentőségét. Jánosi Zoltán új szempontból vizsgálta Nagy Gáspár költészetének népköltészeti, archaikus, folklorisztikus, mitologikus elemeit: a Nagy Lászlóékat, Csoóri Sándorékat követő nemzedékéhez hasonlóan kevésbé az átörökítés volt a célja ő is inkább felhasználta azokat.

Az egyik középiskolás irodalom tankönyv szerzője, Fűzfa Balázs arról a dilemmáról beszélt, hogyan lehet a mai kulturális környezetben meggyőzően és hitelesen tanítani a költő verseit. Orosz István grafikusművész pedig, aki a költő számos kötetének borítóját tervezte, impozáns tárlatvezetésben mutatta be Nagy Gáspár és a kortárs képzőművészet kapcsolatát.

A tanácskozáson a költő egész pályájáról kaphattak értő áttekintést a hallgatók.

Pondelok, 2012, máj 14  |  emlékkonferencia nagy gáspár