Aknay János: Emlék (2008; akril, papír; méret: 120×120 cm)

Aknay 70

Aki az őrangyalokkal kel és fekszik

Aknay János alkotásaiból nyílik Égi és földi geometria címmel életmű-kiállítás a festőművész 70. születésnapján, ma a szegedi Reök-palotában. A kiállítóhely mindkét emeletén látható kiállítás anyaga több mint 230 festményből áll, és átfogja Aknay János mintegy fél évszázados életművét. Az 1970-es években készült legkorábbi alkotások mellett szerepelnek a tárlaton egészen friss, 2018-ban született képek is. A születésnap alkalmából Aknay János egész életművét áttekintő, magyar és angol nyelvű album is megjelent, melyben szakemberek több tanulmányban mutatják be a festőművész munkásságát.
Aknay János 1949-ben született Nyíregyházán. Édesapja a Nemzeti Bank igazgatóhelyettese volt, édesanyja háztartásbeli. A család 1953-ban Debrecenbe költözött, és itt élték át az 1956-os forradalmat. A kis János már gyermekkorában elkezdett rajzolni, az 56-os eseményekről több ceruzaképe is megmaradt. 1958-ban az édesapja elvitte egy aszfaltrajzversenyekre, amelyet megnyert. Csatajelenetet ábrázolt krétával. Sok ember megállt a kép mellett, és a gyerek ekkor döntötte el, hogy festő lesz. Erős elhatározás volt, szinte ontotta magából a képeket, aktokat, portrékat, csatajeleneteket. 1959-tól 1963-ig a debreceni Képzőművészeti Körben tanult, ahol tanárai voltak többek között Veress Géza, Nagy Ferenc, Menyhárt József, Félegyházi László, Berky Nándor és Bíró Lajos. Középiskolai tanulmányait a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban végezte 1963–1967 között. A katonai szolgálat után Szentendrére költözött, és 1971 óta ott lakik. Szolidaritás, kedvesség, tehetség – ezek a tulajdonságok jellemzik a művészt.
Sokat kapott a festők városától, hiszen itt indult pályája, itt lett ismert. A sikereit köszönheti még barátainak, vagyis a Vajda Stúdió tagjainak, aztán mestereinek, Deim Pálnak és Balogh Lászlónak, de legfőképpen önmagának.
Pedig nem volt egyszerű a kezdés. Mivel nem tudták beszervezni besúgói munkára, nem vették fel a Képzőművészeti Főiskolára, így önmagát képezte hosszú éveken keresztül. Közben éjjeliőrként dolgozott, azért, hogy napközben csak egy dologgal foglalkozhasson: az ecsetkezeléssel.
Tagja volt annak a csoportnak, amely 1971-ben a mára már klasszikussá vált úgynevezett szentendrei Templomdombi kiállítást rendezte. Ef Zámbó István, fe. Lugossy László mellett Aknay is kiállíthatott néhány képet a szabad ég alatt. Az autodidakta művészek nem voltak túl népszerűek az akkori állambiztonság köreiben. A rendőrök gyanakvással figyeltek a munkáikra, amelyeket nem értettek. Mégis megtűrték őket. Barcsay Jenő, a korszak nagy mestere ugyanakkor méltatta a fiatal nemzedéket, ami nagy lökést adott nekik.
Aknay már a múlt század 70-es éveiben menthetetlenül festővé érett. Képein Vajda Lajos és Korniss Dezső művészete tükröződik sajátos, „aknays" stílusban. Ezekben az években egymás után jöttek a kiállítások. Számára az egyik legemlékezetesebb egy 1973-as tárlat, amelyen a kor egyik legendás festője, Pirk János is megjelent.
Pirk a nagybányai iskola képviselője volt. Társaival elhagyták a Romániában rekedt várost és Szentendrén telepedtek le. Ez a település emlékeztette őket leginkább Nagybányára. Pirk 1973-ban már 70 éves volt. Soha nem lett gazdag, mégis, ott és akkor megvette Aknay egyik képét. A fiatal, alig 24 éves festő azóta sem felejti el ezt a gesztust.
Aknay az egyik megalapítója a legendás Vajda Lajos Stúdiónak, amely mind a mai napig működik. A névadó, a fiatalon elhunyt kiváló festő Vajda volt, aki szürreális képeivel a fiatalok egyik kedvence lett. A mindössze 33 évet élt művész követői iskolát teremtettek. A szürrealitás mellett hatott rájuk a dadaizmus, és több más, kortárs művészeti ág is.
1976–1984 között a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagjai közé választották. 1980-tól a Szentendrei Grafikai Műhely tagja lett. 1985–1993 között a zebegényi Szőnyi István Művészeti Szabadiskola rajz-, majd festőtanáraként dolgozott. 1986-ban az Art-éria Galéria, 1994-ben pedig a Patak képzőművészeti csoport egyik alapítója volt. 1987–1993 között a Képzőművészeti Szövetség Pest megyei művezető titkára, 1992-től a Szentendrei művésztelep, 1995-től a nagycenki Horváth&Lukács Galéria, 1994-től pedig a németországi zella-mehlisi Mythen képzőművészeti csoport tagja.
Aknay úgy vallja: pályáját képletesen egy zsinórra lehet fűzni, de abban nincsenek éles korszakváltások. Inkább fontos kiállításokhoz köti életének nagyobb eseményeit. Mindig belső kényszer mozgatja, amikor elkezd festeni. Hogy milyen motívum lesz a legfontosabb a képen, a munka kezdetén még nem tudja. Soha nem csinál vázlatot, de mindig van mondanivalója. Csak akkor lát munkához, ha érzi az alkotóerőt. Meditatív művész, aki sokszor szenved a munka során.
Nagyon kritikus önmagával szemben. Nem viseli el a középszerűséget. Inkább megsemmisíti a kevésbé jól sikerült műveit, de egy szint alá nem megy. Nagyon vigyáz a szakmai megbecsültségére. Amiben a legmagasabb nívót érte el…
Szentendrén nem múlhat el úgy kiállítás, hogy ő nincs jelen. Rengeteg helyre hívták már határainkon innen és túl. Csak néhány példa, tényleg csak felsorolásszerűen a főbb helyszínekről: Sárospatak, Budapest, Esztergom, Debrecen, Pozsony vagy éppen Dunaszerdahely.
Jellegzetes, markáns tagja a szentendrei közéletnek is. Művészete modern, átgondolt, de nem elvont. Közérthető, ezért válhatott sok ember kedvencévé.
Aknay iskolája a konstruktív-szürrealista iskola. Lassan 50 éve alkot ebben. Azt mondja: ma is ugyanolyan izgalommal kezd el festeni a vászonra, mint 50 évvel ezelőtt. Amikor fest, betartja a hagyományos formákat, de „sűríti" azokat. A kapuk, az ajtók mögé akar nézni és azt szeretné, ha a képeit szemlélő is ezek mögé látna. Hogy merjenek az emberek bekukkantani a dolgok mögé és gondolkodjanak el azokon. Tűnődjenek egy egyszerű ajtó, kapu, kereszt vagy sík láttán.
Nagyon büszke arra, hogy a balatonboglári evangélikus templom oltárképét ő festhette.  Olyan Krisztust alkotott, aki éppen elszakad a Földtől és felfelé indul. A mozgást a kék, a sárga és a türkiz érzékelteti.
De nem csak ezen a képen fontos a szakralitás, a nemes eszme szinte minden alkotásán felfedezhető. Jellegzetes több képén továbbá az is, hogy becsempészte azokba a magyar és székely rovásírás elemeit. Értékrendjében fontos szerepet játszik magyarsága. Bár mehetett volna, mégsem hagyta itt hazáját a legnehezebb időkben sem. Természetesen azért nyitott a nemzetközi kortárs művészetekre is. Vallja, hogy minden nemzet művészetének van valami egyedi vonása. Ami megkülönbözteti a többitől. És a magyar művészeti életben különleges helyet foglal el a szentendrei. Vajda, Barcsay, Balogh László alakították azt.
A Magyar Örökség díjas művész 2002-ben Munkácsy-, 2010-ben Kossuth-díjat is kapott. 
Aknay festményei szimbolista motívumokra épülnek. Pályája elején különösen a síkokra helyezte a hangsúlyt. Ekkor fedezte fel magának a város templomait, keresztjeit, lépcsőit és ajtóit. Különösen Szentendre szerb templomainak ikonjai hatottak rá.
Később jelentek meg művészetében a figurák, különösen az angyalok. Ezek tették művészetét egyedivé. Amit 2000 éve keresett a keresztény ember, azt Aknay megtalálta. Nála az angyalok nemcsak mellék-, hanem főszereplők. Ők határozzák meg a képek valódi tartalmát. Az angyalok megjelenésének volt egy tragikus eseménye életében. Az ő szavaival élve: „ott álltak csonkán", amikor kislányuk, Sárika, 8 évesen leukémiában meghalt. Akkor jöttek az angyalok. És maradtak. Aknay művészete ekkor vált univerzálissá. A fájdalom már nemcsak róla szólt, hanem arról az elmúlásról, amely mindenkit megérint.
Aknay képein az angyalok néha egyedül vannak, néha társaikkal együtt. Néha arccal, néha arc nélkül. Ők segítenek neki és nekünk az eligazodásban. Hogy megértsük helyzetünket, fizikai és szellemi helyünket a világban.
Az angyalok ugyanis hírvivők, ők védenek bennünket. Csak kívánni tudjuk, hogy legyen mindenkinek egy angyala. Aknay Jánosnak talán több is van…

A Magyar Hírlap 2019. február 23-i számának hétvégi mellékletében, a Magyar Művészeti Akadémia   M ű v é s z p á h o l y   rovatában megjelent interjút Aknay Jánossal itt olvashatják.
Štvrtok, 2019, február 28  |  aknay jános