Az utolsó távirat
174 év után megszűnt a távirat. A Magyar Posta 2021. április 30-tól kivezette portfóliójából a belföldi távirat és Posta-Világfax szolgáltatásokat. Mivel Magyarországon április 29-én lehetett utolsó alkalommal postán feladni táviratot, ezért a Magyar Küldeményművészeti Társaság, a Spanyolnátha művészeti folyóirat és a Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria felhívást tett közzé, melyben három jeles idei művészeti évfordulóhoz kapcsolódva arra kérte a vállalkozó kedvű embereket, intézményeket, hogy egy ezen a napon feladott távirat küldésével állítsanak emléket a szolgáltatásnak. Az akcióhoz a Magyar Művészeti Akadémia is csatlakozott.
Magyarországon az első táviratot 1847-ben Bécs és Pozsony között továbbították. Eleinte csak hivatalos táviratokat adtak fel, majd hamarosan megnyitották a lehetőséget a magánforgalom előtt is. A távirat a maga korában óriási jelentőségű információtovábbító médium volt, de jelentősége előbb a telefon széleskörű elterjedésével fokozatosan, majd az internet fejlődésével párhuzamosan drasztikusan lecsökkent.
A távirat lényegében egy rövid szöveges üzenet, melyet a Posta meghatározott időn belül kézbesített a címzettnek. Az egyszerű levéltávirat mellett népszerű volt az úgynevezett dísztávirat is, amikor a feladó a rövid szöveges üzenet mellett képet, rajzot vagy fényképet is küldhetett a feladónak.
A történelemből sok híres táviratot ismerünk, de a művészeti életben is számos távirat maradt fenn, idehaza is.
Csontváry Kosztka Tivadar például a világ legkülönbözőbb pontjairól küldött sürgönyöket hol a Japán kávéház törzsasztalánál gyülekező művészeknek, hol a kormánynak arról, hogy a plen-airt „feltalálta", a fővárosnak, hogy mikor melyik vonattal érkezik, amikor pedig fülébe jutott, hogy Ferenc József megbetegedett, táviratot küldött a császári kabinetirodának: „A királyt a napra kitenni. Stop. Csontváry" – szól az elhíresült távirat, legalábbis a legenda szerint.
Irodalmi nagyságaink közül Ady Endre közismerten sokat táviratozott. Testvére, Ady Lajos feljegyezte róla, hogy mindig nevettek rajta, amikor két-három heti hallgatás után kaptak tőle egy táviratot olyan üzenettel, hogy „Semmi bajom, levél megy". A távirat volt számára a levélnél gyorsabb kommunikációs forma, amelyet gyakran használt még szerelmi életében is, például Diósy Ödönnét érintően, lényegében mint egy sms-t. Rengeteg általa küldött távirat maradt fenn, amelyek sokat elmondanak a költő életéről. Utazásait is táviraton keresztül szervezte. Táviratot adott fel, ha lekéste a gyorsvonatot, és megüzente, hogy a délutáni személyvonattal érkezik. Egy alkalommal azt írta, hogy vasúti katasztrófa miatt elakadt, segélyvonattal megy Bécsbe, és majd onnan táviratozza meg a hazautazását. Bölöni György írónak több üzenetben is megírta, hogy barátja mikorra várja őt a pályaudvaron, és anyagi ügyeit is táviratban intézte. Rendszeresen írt a Nyugat szerkesztőségébe, hogy táviratilag küldjék a versei után járó honoráriumot, de Hatvany Lajostól is táviratilag kért kölcsönt, amikor Párizsból üzent: „Kölcsönözz táviratilag négyszáz koronát hazautazásra, pokoli helyzetben vagyok."
A Magyar Küldeményművészeti Társaság, a Spanyolnátha művészeti folyóirat és a Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria felhívása szerint az utolsó napon olyan táviratok feladását várták, amelyek Pilinszky János születésének 100. évfordulójához kapcsolódnak, továbbá két másik évfordulót is kapcsoltak a projekthez: 100 éves a Miskolci Művésztelep és 25 éves a Miskolci Galériához tartozó Színészmúzeum.
A maximum 250 karakterből álló távirat szövegében szerepelnie kellett egy vagy több Pilinszky Jánostól vett, bármilyen idézetnek.
Magyarország legutolsó táviratának feladója a Magyar Küldeményművészeti Társaság felkérésére a Hernádkak Posta. A táviratot 2021. április 29-én, az utolsó lehetséges feladási napon Vajasné Szabó Ágnes postavezető indította útnak; kézbesítését az utolsó előre időzíthető napra, május 14-re kérte. A Hernád menti településen a beérkezett táviratok megtekinthetőek, többek között Magyarország utolsó távirata is, mely a hernádkaki Marcelland Nemzetközi Művészeti Gyűjteményt gyarapítja. Az Utolsó táviratra sürgönyözött számos magánszemély, s önkormányzatok, szervezetek, cégek, intézmények is, többek között a Honvédelmi Minisztérium, Magyar Posta, Magyar Művészeti Akadémia, Nemzeti Bélyegmúzeum, Magyar Honvédség Nyugállományúak Klubja Híradó Tagozata, Puskás Tivadar Híradó Bajtársi Egyesület, Magyar Honvédség Vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár, Pulszky Társaság ̶ Magyar Múzeumi Egyesület, miskolci Színészmúzeum, Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata, Hernádkak, Lácacséke Önkormányzata, Miskolci Hallássérültek Egyesülete és Sportklubja, veszprémi Művészetek Háza, Tolna Megyei Illyés Gyula Könyvtár, Magyar Elektrográfiai Társaság, Rómer Flóris Művészeti Múzeum, Falumúzeum Törökbálint, a hernádkaki Összefogással Hernádkakért Kulturális Egyesület, SPriNt Tanoda, Leon Art Press.
A Spanyolnátha hamarosan a miskolci Színészmúzeumban rendezi meg a Pilinszky közelebb című rendezvénysorozatát, ennek a részét képezi majd az Utolsó távirat. A beérkezett táviratokból készült válogatások a Színészmúzeumban, a Miskolci Galéria Alkotóházában, illetve az interneten, a Spanyolnáthában is meg fognak jelenni.
A táviratok között olvasható lesz a Magyar Művészeti Akadémia távirata is. A magyar művészeknek szóló üzenet Pilinszky János: A Máté-passió margójára címmel megfogalmazott (az Új Emberben 1965-ben megjelent) gondolatainak részleteit használta fel.
A távirat lényegében egy rövid szöveges üzenet, melyet a Posta meghatározott időn belül kézbesített a címzettnek. Az egyszerű levéltávirat mellett népszerű volt az úgynevezett dísztávirat is, amikor a feladó a rövid szöveges üzenet mellett képet, rajzot vagy fényképet is küldhetett a feladónak.
A történelemből sok híres táviratot ismerünk, de a művészeti életben is számos távirat maradt fenn, idehaza is.
Csontváry Kosztka Tivadar például a világ legkülönbözőbb pontjairól küldött sürgönyöket hol a Japán kávéház törzsasztalánál gyülekező művészeknek, hol a kormánynak arról, hogy a plen-airt „feltalálta", a fővárosnak, hogy mikor melyik vonattal érkezik, amikor pedig fülébe jutott, hogy Ferenc József megbetegedett, táviratot küldött a császári kabinetirodának: „A királyt a napra kitenni. Stop. Csontváry" – szól az elhíresült távirat, legalábbis a legenda szerint.
Irodalmi nagyságaink közül Ady Endre közismerten sokat táviratozott. Testvére, Ady Lajos feljegyezte róla, hogy mindig nevettek rajta, amikor két-három heti hallgatás után kaptak tőle egy táviratot olyan üzenettel, hogy „Semmi bajom, levél megy". A távirat volt számára a levélnél gyorsabb kommunikációs forma, amelyet gyakran használt még szerelmi életében is, például Diósy Ödönnét érintően, lényegében mint egy sms-t. Rengeteg általa küldött távirat maradt fenn, amelyek sokat elmondanak a költő életéről. Utazásait is táviraton keresztül szervezte. Táviratot adott fel, ha lekéste a gyorsvonatot, és megüzente, hogy a délutáni személyvonattal érkezik. Egy alkalommal azt írta, hogy vasúti katasztrófa miatt elakadt, segélyvonattal megy Bécsbe, és majd onnan táviratozza meg a hazautazását. Bölöni György írónak több üzenetben is megírta, hogy barátja mikorra várja őt a pályaudvaron, és anyagi ügyeit is táviratban intézte. Rendszeresen írt a Nyugat szerkesztőségébe, hogy táviratilag küldjék a versei után járó honoráriumot, de Hatvany Lajostól is táviratilag kért kölcsönt, amikor Párizsból üzent: „Kölcsönözz táviratilag négyszáz koronát hazautazásra, pokoli helyzetben vagyok."
A Magyar Küldeményművészeti Társaság, a Spanyolnátha művészeti folyóirat és a Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria felhívása szerint az utolsó napon olyan táviratok feladását várták, amelyek Pilinszky János születésének 100. évfordulójához kapcsolódnak, továbbá két másik évfordulót is kapcsoltak a projekthez: 100 éves a Miskolci Művésztelep és 25 éves a Miskolci Galériához tartozó Színészmúzeum.
A maximum 250 karakterből álló távirat szövegében szerepelnie kellett egy vagy több Pilinszky Jánostól vett, bármilyen idézetnek.
Magyarország legutolsó táviratának feladója a Magyar Küldeményművészeti Társaság felkérésére a Hernádkak Posta. A táviratot 2021. április 29-én, az utolsó lehetséges feladási napon Vajasné Szabó Ágnes postavezető indította útnak; kézbesítését az utolsó előre időzíthető napra, május 14-re kérte. A Hernád menti településen a beérkezett táviratok megtekinthetőek, többek között Magyarország utolsó távirata is, mely a hernádkaki Marcelland Nemzetközi Művészeti Gyűjteményt gyarapítja. Az Utolsó táviratra sürgönyözött számos magánszemély, s önkormányzatok, szervezetek, cégek, intézmények is, többek között a Honvédelmi Minisztérium, Magyar Posta, Magyar Művészeti Akadémia, Nemzeti Bélyegmúzeum, Magyar Honvédség Nyugállományúak Klubja Híradó Tagozata, Puskás Tivadar Híradó Bajtársi Egyesület, Magyar Honvédség Vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár, Pulszky Társaság ̶ Magyar Múzeumi Egyesület, miskolci Színészmúzeum, Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata, Hernádkak, Lácacséke Önkormányzata, Miskolci Hallássérültek Egyesülete és Sportklubja, veszprémi Művészetek Háza, Tolna Megyei Illyés Gyula Könyvtár, Magyar Elektrográfiai Társaság, Rómer Flóris Művészeti Múzeum, Falumúzeum Törökbálint, a hernádkaki Összefogással Hernádkakért Kulturális Egyesület, SPriNt Tanoda, Leon Art Press.
A Spanyolnátha hamarosan a miskolci Színészmúzeumban rendezi meg a Pilinszky közelebb című rendezvénysorozatát, ennek a részét képezi majd az Utolsó távirat. A beérkezett táviratokból készült válogatások a Színészmúzeumban, a Miskolci Galéria Alkotóházában, illetve az interneten, a Spanyolnáthában is meg fognak jelenni.
A táviratok között olvasható lesz a Magyar Művészeti Akadémia távirata is. A magyar művészeknek szóló üzenet Pilinszky János: A Máté-passió margójára címmel megfogalmazott (az Új Emberben 1965-ben megjelent) gondolatainak részleteit használta fel.