A Pesti Vigadó, a Műcsarnok és a Hild-villa

Fekete György, az MMA elnöke a szervezet tulajdonába adott épületekről, tervekről, programokról és a közös gondolkodásról

Térítésmentesen a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tulajdonába adta a Műcsarnok és a Pesti Vigadó épületét, valamint a XII. kerületi Hild-villát az Országgyűlés október eleji döntése. A jogszabály szerint a Műcsarnok a jövő év elején, a Pesti Vigadó 2014. március 1-jén, míg a Budakeszi úti Hild-villa – ahol a jövőben az MMA kutatóintézete működhet – már idén novemberben térítésmentesen a köztestület tulajdonába kerül.
A törvényjavaslatot még tavaly év végén nyújtotta be Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, a mostani döntés tehát nyilván nem lepte meg Fekete György Kossuth-díjas belsőépítészt, az MMA elnökét.
– A Hild-villa november 1-jével, a Vigadó 2014. március 1-jével, a Műcsarnok pedig 2014. január 1jével kerül az MMA tulajdonába. De fordítsuk meg a sorrendet! Mi történik a Vigadóban március 1-je után?
– Mondjuk el legelőször röviden, mi történt az MMA-ban az utóbbi két évben, köztestületté alakulása óta! Nos, ez alatt az idő alatt az MMA szerkezetileg is, „építészetileg" is felállt, a magyar művészeti élet szinte teljes keresztmetszetét átfogja. Megalakultak a művészeti ágak szerinti tagozatai: építőművészeti, irodalmi, képzőművészeti, film- és fotóművészeti, néprajzi-népművészeti, színházművészeti, zeneművészeti és iparművészet-tervezőművészeti tagozatok. Az alapok lerakása után – ami mindig hosszadalmas folyamat – megkezdődött az érdemi munka.
Megindult az együttműködés különböző intézményekkel, szervezetekkel, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületével és más művészeti szövetségekkel, például a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségével, a Nemzetiségi Színházi Szövetséggel, az Írószövetséggel, a Magyar Táncművészek Szövetségével, a Magyar Építőművész Szövetséggel, továbbá mások mellett a Magyar Nemzeti Múzeummal és a Petőfi Irodalmi Múzeummal. Tevékenységünk prezentálásának első igazi helyszíne a Pesti Vigadó lesz, amelynek – a most elfogadott törvény értelmében – kizárólagos tulajdonosa a köztestület. Sokéves rekonstrukció folytán alakult ki az a sajátos összművészeti környezet, amilyen egyébként sohasem létezett így a múltban, hiszen új 5. és 6. szint épült a tetőtérben, korszerű, de nem modern terek sora.
– Amilyen örvendetes ez a megújulás, olyan sajnálatos a csúszás. Mennyi is?
– Több mint kétéves, de ez felújításnál, építkezésnél szinte törvényszerű, hiszen olyan problémák vetődhetnek fel, amelyeket nem lehetett előre látni, csak a rekonstrukció során jelennek meg, s persze a csúszás másrészt a közbeszerzéshez is köthető. A pluszmunkák miatt a rekonstrukció befejezését a kormány újabb 1,2 milliárd forinttal támogatta. A beruházó, mint eddig is, a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány, a határidő most december vége. Az átvétel mintegy tíz hatósági eljárással jár, ez akár februárig elhúzódhat. Az épületet március 14-én szeretnénk megnyitni.
– Nem is olyan távoli ez a dátum, nyilván kialakult már a tavaszi kiállítási program is.
– Terveink szerint megnyílik a nagy Makovecz-emlékkiállítás, erre évek óta készülünk. Fotók, rajzok, tervrajzok mellett makettek is szerepelnek majd. A kiállítást akadémikustársunk, Mezei Gábor belsőépítész tervezi. Olyan tárlatot szeretnénk, amelyet ki tudunk ajánlani Európának, és azt is szeretnénk, ha ez a kiállítás részét képezhetné majd a tervezett új Építészeti Múzeum gyűjteményének. Ezt a tárlatot Somogyi Győző életmű-kiállítása követi az 5-6. szinten. Újra megnyílik a földszinti galéria is, egy alatta lévő második szinttel. A könyvtár is a földszinten kap helyet, így az utcáról is megközelíthető lesz. Itt jön létre az akadémiai „zsibongó", a találkozóhely az akadémia tagjai és barátaik között. Mintegy kétszáz személyes lesz a színház, újjáépül az étterem, fantasztikus lesz a koncertterem, amely két másik helyiséggel összenyitva alkalmas lesz további kiállítások megrendezésére is. Így tehát egyszerre 4–5 kiállítás megrendezésére, rendezvények megszervezésére is lehetőség lesz. S persze más programok is lesznek, amelyek rendjét határozottan egyféle összművészeti jelleggel kell majd kialakítani. 
– Mindennek a működtetése nagy apparátust igényel. Megkezdték már a megszervezését? 
– Folyamatban van az előkészítés. A következő – tört – év a Vigadóban a próbaüzem időszaka lesz, ennek alapján lehet előkészíteni a 2015-ös programokat és a költségvetést. Munkánk tervezéséhez segítséget ad a most megalakult Fesztiváltanács, amelynek a munkájában én is részt veszek, vagyis az MMA elnöki szinten képviselteti magát. A fesztiválok programjának összeállításában is szeretnénk egyeztetni, hiszen ezek programjai várhatóan folyamatosan érintik a Vigadó működését is. 
– Milyen terveik vannak a tulajdonba kapott Műcsarnokkal?
– Már Makovecz Imre elnöksége idején felvetődött a Nemzeti Szalon gondolata, amelyet azután még a barátaink közül is sokan támadtak – talán kevésbé átgondoltan. Ez az MMA legfontosabb programjai közé tartozik. A kortárs magyar képző-, iparművészet, design, építészet, fotó produkcióinak szeretnénk teret nyitni, hogy a hazai közönség és a turisták is többet találkozhassanak az alkotókkal. Minden ellenkező állítással szemben éppen általunk kapja vissza a négy vizuális művészeti ág a Műcsarnokot. Ezen a helyen jórészt magyar alkotásoknak kell szerepelniük. Nem hagyhatom megjegyzés nélkül, hogy a Műcsarnok 2014-es programjában, amelybe volt alkalmam beletekinteni, tizenkét külföldi, egy zenei és két hazai képzőművészeti kiállítást terveztek. Természetesen 2014-ben ezen csak kismértékben lesz módunk változtatni. Számunkra a nagy pillanatot az adja, hogy 2014 Ybl-év lesz, amelyre az Ybl Egyesület kétszáz programot tervez. Elkészül a mi nagy Makovecz-kiállításunk, s bemutatható lesz a Liget Projekt is. Az első Építészeti Szalon várhatóan május közepétől októberig tart majd négy egyetem építészeti karával együttműködést tervezve. A lakásépítéstől a műemléki rekonstrukciókig minden területet át kell fognia a kiállításnak. Sajnos a Műcsarnok átvétele több hónapot késik, mivel az ingatlan osztatlan közös tulajdonban van, és ennek rendezése sok időt vesz igénybe.
– Mindenesetre nagyon kevés az idő komoly kiállítások előkészítésére, alig fél év…
– Az építészeti anyag természeténél fogva készen van, megvannak az együttműködni kívánó partnerek is.
– Le kell bonyolítani egy Műcsarnok-igazgatói pályázatot is. Vagy nem?
– Nem biztos, hogy kell pályázat, ha például marad a közhasznú társasági forma, a kormány kezdeményezésére megvizsgáljuk a nonprofit kft. átvételének lehetőségét is. Fontosnak érezzük, hogy olyan ember irányítsa az intézményt, hogy az MMA-nak ne igen kelljen beleszólnia szakmai kérdésekbe, s hogy a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum, már csak a potenciális látogatók nagy száma miatt is, egyeztesse programjait. Ami egyébként az eszmecserét illeti, a szalon ennek elindítása szempontjából is kulcsfontosságú lenne, azt szeretnénk, ha mind többen kapcsolódnának be ebbe a nagy eseménysorozatba vidéken is. Elképzeléseink szerint 2015-ben a képző- és iparművészet szalonját rendezzük meg, ami lehetőséget adhat a murális munkák megjelenítésére is.
– A törvényben említett harmadik objektum, az Hild-villa a léptéket tekintve a legkisebb, ám a magyar kultúra szempontjából igen fontos lehet a jövőben. Miért is?
– Azért, mert úgy érezzük, hogy az elméleti módszertan terén szükség van egy kutatóintézetre, amely vizsgálja a kortárs művészetek művészeti és társadalmi vonatkozásait, együtt hatását, művészetszociológiai hátterét. Ezért merült fel távlatosan egy elméleti tagozat létrehozásának a gondolata az MMAban, másrészt egy elméleti intézet megalapításáé, amelynek a november 1-jétől a tulajdonunkba kerülő Hild-villa, ez a szép klasszicista épület adhatna – közelítőleg egy év múlva – otthont. Ez az intézet ráirányíthatja a figyelmet fontos problémákra, kezdeményezhet kutatásokat, koordinálhatja azokat, és otthont adhat fiatal kutatóknak is.
– Akkorra alighanem megjelenik majd az MMA folyóirata is. Vetélytársa lesz a már meglévő lapoknak? 
– Aligha. Inkább partner a közös gondolkodáshoz. Évente négyszer 1000-1500 példányban megjelenő elméleti folyóirat lesz ez, amelyet szeretnénk eljuttatni minden fontos kulturális intézményhezszervezethez, művésztársasághoz, iskolához. A szerkesztőség már felállt, a főszerkesztő Kulin Ferenc irodalomtörténész lesz. A lapot december elején remélhetőleg kézbe vehetjük.
– Hol tartanak a nemzetközi kapcsolatok kiépítésében, ápolásában? Kassa 2013-as európai kulturális fővárosi címe azt jelzi, hogy nem is kellett messzire menni, hogy a kapcsolatépítésbe belekezdjenek. Hogy sikerült? 
– A határon túli magyar kapcsolatokat a Magyar Művészeti Akadémia a határon túli bizottságán keresztül ápolja. Maga a bizottság 2012-ben Magyarkanizsán alakult meg, nemrégiben pedig kihelyezett kolozsvári ülésünk volt, már csak azért is, mert tucatnyi erdélyi akadémikusunk van sokfelé elágazó kapcsolatrendszerrel. Kassán számos nagy sikerű rendezvénnyel, kiállítással képviseltettük magunkat, hogy csak néhányat említsek: Prutkay Péter, Haris László, Stefanovits Péter akadémikusaink kiállításai, vagy sorolhatnám a kassai Thália Színházzal szervezett közös programjainkat is. A budapesti Olasz Kultúrintézettel idén több közös rendezvényt szerveztünk, novemberben pedig Rómában, a Magyar Intézetben grafikusainknak, Jankovics Marcellnek, Orosz Istvánnak és Gyulai Líviusznak lesz tárlata. De a Kárpát-medencén és a kontinentális kapcsolatokon is túlmutat, hogy a napokban Csáji Attila alelnök kurátorsága mellett kortárs magyar művészeti kiállítás nyílt meg Újdelhiben, Indiában.
– Nyilván minderről és még sok másról is szó lesz azon a bizonyos december 6-i közgyűlésen. Melyek azok a fő kérdések, amelyekre akkor és ott választ szeretne kapni – vagy éppen adni?
– Nyilván beszélünk majd a nyolc tagozat tevékenységével kapcsolatos döntésekről, az elméleti intézetről, a jövő évi költségvetésről, a pályázatok támogatásáról. Beszélnünk kell arról a kérdésről is, hogy hogyan, milyen formában vonható be a közös munkába az több száz művész, író, aki teljesítménye alapján akadémikus is lehetne, de a tagsági keretszám miatt mégsem lehet az. Mindezért a legutóbbi közgyűlésen, május 31én fontos döntéseket hozott a köztestület: tervezi a köztestületi tagság fogalmának bevezetését, amelynek részeként lehetővé válna a művészeti középdíjjal vagy DLA-val rendelkező művészek köztestületi taggá válása, méghozzá úgymond alanyi jogon, saját döntésük alapján, létszámbeli korlátozás nélkül. Azok a művészek tehát, akik a tagozatok által meghatározott művészeti díjjal, például érdemes, kiváló művész, Balázs Béla-díjjal, József Attila-díjjal, vagy éppen Ferenczy Noémi-díjjal rendelkeznek, automatikusan jogosulttá válnak az MMA köztestületi tagságára és szabadon beléphetnek a testületbe; a közgyűlés döntött arról, hogy kezdeményezi az ezzel kapcsolatosan szükséges törvénymódosítást. A decemberi közgyűlésen átadjuk a művészeti tagozataink által odaítélt díjakat, azt megelőzően, november 5-én az MMA Nagydíját az író, költő Csoóri Sándornak, az Életműdíjat pedig a művészettörténész Dávid Katalinnak adjuk át. A Magyar Tudományos Akadémia több mint másfél száz éves életkorával szemben ekkor leszünk mi éppen kétesztendősek. Szépséges növekedésnek vagyunk tehát alkotó részesei és tanúi.

 P.Szabó Ernő, Magyar Nemzet - 2013. november 02.