Egy európai Kolozsváron

Rövid idő alatt két könyvet is megjelentetett a Magyar Művészeti Akadémia Harag Györgyről (1925–1985), akire – bár emlékét díjak, történetek, intézmények őrzik – a tavaly indult emlékévvel próbálja újból ráirányítani a közelmúltban megkopott figyelmet a köztestület. Harag György az erdélyi és a magyar színháztörténet kimagasló alakja. A zsidó származású színházrendező, színész túlélte az 1944-es deportálást, majd korának egyik leghíresebb, legtöbbet emlegetett rendezőjévé vált. A haláltábor poklát is megjárt rendezőóriás szenvedélyes gondolkodó is volt. A háromnyelvű (magyar–román­–angol), fekete-fehér fotókkal gazdagon illusztrált album életének-munkásságának legfontosabb állomásait mutatja be, míg a szöveggyűjtemény interjúk, naplórészletek, személyes visszaemlékezések segítségével enged bepillantást ennek a hatalmas életműnek a kulisszatitkaiba.
A Magyar Művészeti Akadémia eredetileg 2020. márciusban indította a Harag György-emlékévet, amelynek több programját egy évvel el kellett halasztani. Az ötlet Ablonczy László volt színházigazgatóhoz, művészeti íróhoz, az MMA rendes tagjához fűződik. Ő mutatott rá a megemlékezés fontosságára, amely végül egy emlékévre teljesedett ki. Az ősszel Gyulán kezdődtek az események egy tablókiállítással, ami előbb Győrben, majd a Pesti Vigadóban is látható volt, és az év végére napvilágot látott két kiadvány is. Az Át akarta ölelni az egész világot című album gazdag képanyaggal, személyes hangú visszaemlékezésekkel színesíti a rendező páratlan munkásságának kronologikus bemutatását. Az emlékkönyv – egyebek mellett – a Gajdos Tamás színháztörténész által írt pályaképet és az özvegy, Harag Ilona visszaemlékezését tartalmazza. Elmerenghetünk Kányádi Sándor Haraghoz írt versén vagy Taub János vallomásán. Utóbbi nevelte fel ugyanis Harag Györgyöt, akinek családja a haláltáborban végezte.

„Számomra a színházi rendezés hivatás, életem meghatározója, ilyenképpen rettenetesen fontos. Hogy mi a mondanivalóm? Csak az egész életemmel tudok rá válaszolni, minden tevékenységemmel, munkámmal, a sorsom alakulásával."

Ennek a műnek a folytatása, kiegészítése az Egy európai Kolozsváron című kötet. Ebben a kiadványban – amely az MMA színháztörténeti könyvsorozatába illeszkedik, ez korábban a Németh Antal színi tevékenységéről szóló első kötettel indult – Harag György írásait, a munkásságát elemző cikkeket és tanulmányokat olvashatunk. Az írásokat Ablonczy László és Kovács Örs Levente válogatta és szerkesztette. A kötet végén egy Harag-bibliográfia is helyet kapott.
Már a könyv eleje is tartogat érdekességet. Kiderül, hogy Harag gyerekkorában elszökött egy vándorcigány táborral; persze az igazi lökést azok az előadások adták neki, amelyeket édesanyjával együtt Budapesten látott. Az asszony képes volt Tasnádról Budapestre utazni, hogy fiával együtt élvezhesse Törzs Jenő vagy Csortos Gyula játékát. Ablonczy László: Álom-menedéke volt a színház… című írásában végigkísérhetjük Harag György pályafutását Nagybányán, Marosvásárhelyen, Kolozsvárott egészen a budapesti bemutatókig. Megtudjuk, kik, hogyan hatottak színészi, majd később rendezői munkásságára.
Harag egész életét átszőtte az újdonságra való törekvés. Nem szerette a porosságot, a rutint, igazi megszállottja volt a szakmájának. Kritikáit nem tartotta magában, ezért megosztó személyiség volt, bár mindenki tudta, hogy remek szakember. Sajnos kevesen vannak már életben, akik láthatták első nagy rendezéseit a múlt század ötvenes éveiben, a Hamletet vagy az Anna Frank naplóját. Utóbbi különös fontossággal bírt Harag György számára a háborúban megölt családtagjai miatt.
A könyvben külön fejezet foglalkozik Sütő Andrással való barátságával. Talán neki köszönhető leginkább, hogy Sütő legjobb műveit színpadon is láthatta a nagyérdemű. A Hamletre kevesen emlékezhetnek, de arra már sokkal többen, hogy 1980-ban a kolozsvári társulat Budapestre hozta Sütő több drámáját is. A visszaemlékezések mellett külön színt adnak a könyvnek Harag naplói is. Olvashatunk budapesti, moszkvai napjairól, arról, hogyan ismerkedett meg neves rendezők, mint Peter Brook vagy Sztanyiszlavszkij iskolájával.
A színes, izgalmas könyvből olyan rendező alakja bontakozik ki, aki sohasem spekulált a pénzre, karrierre vagy népszerűségre. Akinek a SZÍNHÁZ volt a mindene. Aki 4 év alatt 17 darabot is tudott rendezni.
Akire a legnagyobb hatással nem világhírű írók vagy rendezők voltak, hanem Barta Lajos Szerelem című darabja. Aki szerint egy előadás népszerűsége tíz évig tart, utána valami újítást kell bemutatni, mert ennyi idő után megunják a nézők. Aki szorgalmazta a magyar drámairodalom bemutatását Kisfaludytól Páskándiig. Aki szerint a színpad a társadalmi élet legérzékenyebb része, és aki életben tartotta Romániában a legkritikusabb években is a magyar nyelvű színjátszást. Az utolsó beszélgetést 1985. április 27-én készítették vele, amikor a Cseresznyéskert próbájára készültek. Marosvásárhelyen aznap virágba borultak a cseresznyefák.
 
(Át akarta ölelni az egész világot. Harag György színháza. [Vál. és szerk.: Kovács Örs Levente] Bp., 2020, MMA Kiadó, 244 oldal)
 
(Egy európai Kolozsváron. Harag György írásai, vallomásai, beszélgetései. /Kor – Kultúra – Kapcsolódás./ Bp., 2020, MMA Kiadó, 600 oldal)
25 Февраль 2021 г.  |  ablonczy lászló mma kiadó színháztörténet harag györgy-emlékév