Scherer József (1947–2020) • fotó: Lugosi Lugo László / MMA

Elhunyt Scherer József formatervező művész

Május 2-án, életének 73. esztendejében elhunyt Scherer József, nyugalmazott egyetemi tanár, Ferenczy Noémi-díjas formatervező művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Scherer József sokoldalú, sokféle műfajban és területen – tervezőként, képzőművészként, oktatóként és szakíróként – egyaránt jelentős alkotó volt. Pályája során számos szakmai és oktatói reformterv megvalósítója volt, bő másfél évtizedig pedig a világ egyik leghíresebb autógyára, a Mercedes Benz tervezési és tervezőnevelési munkájában vett részt. „Ipari tervezőként a racionális, funkcionális tervezés híve vagyok. Emellett állandóan foglalkoztatnak a vizuális nyelvezet és a kreativitás kérdései. Ebből keletkeznek képzőművészeti indíttatású munkáim. Egyetemi oktatóként célom, hogy hallgatóimat felkészítsem a ma már nemzetközi szinten művelhető tervezőművészi hivatásra" – vallotta elköteleződéssel. A Magyar Művészeti Akadémia és a MOME Scherer Józsefet saját halottjának tekinti.
Scherer József a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban végzett grafika szakon. 1966–70 között a Magyar Iparművészeti Főiskola hallgatója volt, mesterei: Dózsa Farkas András, Németh Aladár, Gerzson Pál; 1973–75 között részt vett a Magyar Iparművészeti Főiskola, tervezéselméleti és rendszertervezési továbbképzésén, majd 1976–77-re a Japan Foundation Fellowship egyéves ösztöndíját nyerte el. Japánban többször volt tanulmányúton, konferenciákon ismerkedett az ipari formatervezés legújabb trendjeivel. A hagyományos japán építészetről, valamint a Tokiói Művészeti Egyetemen szerzett szakmai tapasztalatairól cikksorozatban számolt be. 1977-től a Magyar Iparművészeti Főiskolán, 2005-től a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanított. 8 féléven keresztül az Ipari Forma tanszéken, 1978–1983: Szerszám és Gépipari Formatervezési Tanszék, formatervezés, formatan tanára, 1984-ben a Gépipari Formatervező Stúdió vezetője volt.
1985-ben Mengyán András hívására átkérte magát az Alapképző Intézetbe (aminek szervezésében 1982-től már részt vett) 1985-90 között az Intézet igazgatóhelyettese, majd 1990-től 2000-ig kinevezett igazgatója, 1996-tól 2000-ig oktatási rektorhelyettes. 1983–2000 között az Alapképző Intézet, tervezési alapismeretek, kreatív tervezés tanára. 1997-ben habilitált mester (Mag. habil.) címet nyer el; majd ugyanebben az évben egyetemi tanári kinevezést. 2000–2006 között a Formatervező Tanszék, formatervezés, formatan tanára; 2002–2010 között a Formatervező Tanszék, jármű-formatervező tancsoport, megbízott vezetője. 2010–2017 között a MOME – Design Intézet – Formatervező Tanszék – MA szintű jármű-formatervező szakirány vezetője, 2017-től professor emeritus. Számos oktatási, oktatás-szervezési program kidolgozásában, illetve módosításában vett részt (pl.: Kreatív tervezési program, Rajzi program, Plasztikai program). 1988-tól szervezett kiállításokat tanítványainak, 1993-ban Bill Fitzgibbonnal Nemzetközi Szobrász-szimpóziumot, 1995-ben Forbo címmel marmoleum pályázatot szervezett. 1994-ben Hankyu Osakában átfogó kiállításon mutatta be a Magyar Iparművészeti Főiskolát.
Publikációs tevékenységet is folytatott: az Egyetem oktatási, valamint a kortárs hazai tervezés eredményeiről a különböző külföldi szakfolyóiratokban közölte írásait. Szakirodalmi tevékenységét is azzal a szándékkal végezte, hogy az intézményt minél jobban bekapcsolja a nemzetközi oktatás élvonalába.
1998–2002 között Széchenyi Ösztöndíjas volt. Diplomája megszerzése óta folyamatosan szabadfoglalkozású tervező-művészként tevékenykedett. Elsősorban a formatervezés, kiállítás-tervezés és grafikai arculattervezés területén működött (Medicor, CSVM Híradástechnikai Gyár, Budapesti Műszaki Egyetem Mikrohullámú Tanszék, Kontakta, TANÉRT, Mosonmagyaróvári Műanyag- és Kefegyár, Ipari Szerelvény- és Gépgyár, Kőbányai Gyógyszerárugyár, Iparművészeti Vállalat, Dunaújvárosi Tanács, FORCON, Tiszai Vegyi Kombinát, IBUSZ Rt., Budalakk, Cooptourist, MOL Rt., Philip Morris Rt., Hélia D, Magyar Franchise Szövetség, Monori Játékgyár, Arbona Kft., Timszi Divatszalon, Széphalom Bevásárló Központ).
Néhány fontos mozzanat munkásságából: Iskolatársával, M. Fekete György grafikusművésszel közösen létrehozta az IBUSZ új arculattervét (1981–84), amely méltán szerepel mindmáig mindkettőjük legfontosabb megvalósult tervei között. Az utazási iroda markáns logója messze földekre vitte el munkájuk hírét. Formatanos kísérleteinek folytatásaként, gyakorlattá váltására történt újabb kirándulása 2000-ben az autonóm plasztika és 2004–2005-ben a terméktervezés, pontosabban a porcelántervezés világába a Zsolnay gyár ösztöndíjának elnyerésével. Eredményeként születtek meg hotelporcelánjai és egyéb porcelán dekortervei. Tanári pályája második nagy ajándékának, közös erőfeszítéseik és a körülmények szerencsés alakulásának tekinti, hogy létrejött a Jármű-formatervező szakirányú mesterképzés, amelynek vezetője lett 2010-ben. Oktatói tevékenységének sikerességét az ott végzett hallgatók sora jelzi.
Alkotói munkásságát több alkalommal mutatta be kiállításon a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Központtól (1985) kezdve a budapesti Tölgyfa Galériáig (1999). Negyvenéves alkotói munkásságának összegzését a pesthidegkúti Klebelsberg Galériában rendezte meg 2010-ben. Ebből az alkalomból állította össze, tervezte és jelentette meg életműkatalógusát is. Feleségével, Penkala Éva textilművésszel közös kiállításuk 2017–2018-ban volt látható a Vigadó Galériában.
Alkotói, ipari formatervezői művészetét a szakma 1995-ben Dózsa Farkas András-díjjal; 1997-ben Ferenczy Noémi-díjjal ismerte el.

3 Май 2020 г.  |  scherer józsef gyászhír