Tóth Auguszta és Rátóti Zoltán

„A férfi a szenvedést választja…"

Rátóti Zoltán az Árnyország című darabról

Csütörtökön mutatták be William Nicholson Árnyország című drámáját a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. A premier előtt a darabról beszélgettünk Rátóti Zoltán színművésszel, a Kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatójával, a Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozatának vezetőjével.
– A darab főhőse, az angol C. S. Lewis elsősorban az ifjúság számára írott Narnia regényeiről híres. A magánéletéről, Joy Davidman zsidó származású amerikai költő, kommunista és elvált asszony iránt érzett tragikus kimenetelű szerelméről keveset tudni. Mikor ismerte meg kettőjük sorsát?

– Az Árnyország elolvasásakor szembesültem vele. Arról hallottam, hogy készült egy film Lewis életéről Anthony Hopkins főszereplésével, de azt nem láttam és mostanában nem is szabad megnéznem pedig kíváncsi vagyok rá. A decemberi próbafolyamat során ástam bele magam nyakig Lewis életébe. Dér András rendező ötlete volt, hogy mutassuk be Kaposváron a művet, ő kért fel engem a főszerepre. Egyre jobban érdekelni kezdett Lewis személyisége nemcsak a regényei vagy a bánatról szóló könyve, hanem keresztény filozófus mivolta. Sokat foglalkoztatott, hogy milyen magánéleti trauma kapcsán írhatott ennyire bölcsen a fájdalomról, a szomorúságról, az embert érő sorscsapásokról. Mint az a történetből is kiderül, egészen korán, gyermekfejjel veszítette el édesanyját, aki rákban elhunyt, majd érett férfiként a feleségét, akivel ugyanez a halálos kór végzett.

– A főhőst folyamatosan foglalkoztatja, hogy ha Isten szereti az embereket, akkor miért igazságtalan velük sokszor. Ismerős a kérdés hívők és ateisták számára egyaránt. Hogyan válaszol erre a mű?

– A gondviselés tragikuma egészen fiatalon megfogalmazódik bennünk – különösképpen egy hívő családban cseperedő fiatalban – de igazából soha nem kapunk megnyugtató választ. Valószínűleg azért is sorsszerű Lewis találkozása az amerikai költőnővel, hogy valamilyen választ tudjon adni a boldogtalanságra. Az alaptétel szerinte az, hogy a szenvedések próbatételek. Ezek kapcsán derül ki, hogy érdemesek vagyunk-e az életre? Ez egy szép gondolat, csakhogy amikor valakinek a saját bőrén kell mindezt tapasztalnia, márpedig ebben a műben a férfi a szenvedést választja, akkor hamar tovatűnik ennek a tételnek szépsége. A darab végén azonban Lewis mégis kimondja: igenis lehetséges megérni arra vagy felnőni ahhoz, hogy minden tragédiával együtt tudjunk élni. Talán ez a legnagyobb vigasz. Ettől válik optimistává a darab befejezése.

– Az Árnyországban, ahogyan a nagybetűs életben is, a nő választ. A folytatásban azonban nemcsak a végzetes betegség miatt rendhagyó az íróval való viszonya. Mintha nélkülözné a szenvedélyt a szerelmük.

–Mind a ketten túl vannak már azon a koron, amikor csak szenvedélyek uralkodnak. Ennél sokkal mélyebb és magasabb rendű egymásra találást ábrázolunk a partneremmel, Tóth Augusztával. A cselekményben nemcsak a földön társa egymásnak a férfi és a nő, hanem a lélekben is. Ezáltal nem hétköznapi a történet.

– Budapesten a Kaposvári Csiky Gergely Színház és a Nemzeti Színház együttműködése nyomán látható a darab. Nevezhetjük ezt egy partnerség kezdetének?

–Tárgyalunk Vidnyánszky Attila igazgató-rendezővel arról, hogy más előadásainkat is játszhassuk a fővárosban. Elsősorban a stúdió előadások jöhetnek szóba. Bízunk a folytatásban.

– Az Árnyország az Ön számára egyben visszatérést is jelent a Nemzeti Színházba, ahol tag volt, mielőtt Kaposvárra költözött. Milyen érzés újra a régi deszkákon állni?

– Örömmel tölt el. Elsősorban amiatt, hogy találkozhatok sok régi kollégával, ismerőssel, baráttal, akikhez „hűtlen" lettem. Nagyon jó újra köztük létezni, velük együtt dolgozni.

Forrás: MMA
28 ianuarie 2015  |  rátóti zoltán