A szerep vizsgálata egyben a színész önvizsgálata

Beszélgetés Rátóti Zoltán színművésszel

Rátóti Zoltán színművész Peer Gynt életei – az én életeim című akadémiai székfoglaló előadása után interjút adott az MMA honlapjának, melyben beszélt témaválasztásáról, az általa vezetett kaposvári Csiky Gergely Színház újjáépítéséről, valamint a Nemzeti Színházba történő „visszatéréséről".

– Amikor telefonon beszélgettünk, nem sokkal azután, hogy a kaposvári közgyűlés újabb öt évre megerősítette a Csiky Gergely Színház igazgatói székében, már említette, hogy ugyanolyan izgalommal és várakozással készül a székfoglaló előadására, mint egy főszerepre.
 
– Így igaz. A Magyar Művészeti Akadémia felkérésére tartott székfoglaló előadást ugyanolyan fontosnak tekintem, mint egy főszerepet. Lényegében ugyanúgy készültem rá, mint egy bemutatóra a főpróbahéten. Igyekeztem úgy alakítani az életemet, hogy ezen a héten ne vonja el semmi a figyelmemet az általam választott témáról, a Peer Gyntről. Ahogyan azt az előadásomban is említettem, ezzel a szereppel először középiskolás koromban találkoztam. Velkey Imre a magyar–latin–görög szakos tanárom ajánlotta, hogy a színművészeti főiskolai felvételire tanuljak meg belőle egy részletet, mert szerinte ez egy nekem való szerep. Első olvasásra, most már ki merem mondani, egy szót sem értettem belőle. Bizonyos érzéseket felkeltett bennem, de a mű filozófiájával nem tudtam mit kezdeni. Csak sokkal később kezdtem átélni a főszereplőéhez hasonló lelki vívódásokat. Utóbb kiderült, hogy ez a mű mennyire mélyen meghatározta a gondolkozásomat, és milyen csodálatos hatással volt rám a karizmatikus tanárom. A diploma kézhezvétele után nagyon sok főszerepet eljátszottam, volt idő, amikor talán már le is mondtam az álmom megvalósulásáról, aztán negyvenéves koromban találkoztam Ibsen legendás hősével a Nemzeti Színház színpadán.
 
– Miért jelentett kivételes kihívást ez a szerep az Ön számára?
 
– Ebben a szerepben sokféle lehetőség rejlik a szerepjátszásra. El kell tudni játszani a főhőst fiatalon és öregen egyaránt, smink nélkül kell hitelesen ábrázolni az élet kivirágzását és elmúlását az emberben. Az életkorok mellett nagy kihívást jelentenek a Peer által megélt tragikus élethelyzetek. Ahogyan azt Schöpflin Aladár megfogalmazta: „Peer norvég parasztsiheder, de egyúttal fantasztikus mese-alak is, hazug fickó és költő, kalandor és jószívű, vaskos realitások és álmok lovagja egyszerre. Igazság és hazugság, valóság és képzelődés között mozog. A Peert játszó színész feladata, hogy összefogja ezt a sokféleséget, ami a szerepet olyan gazdaggá és bővé teszi, hogy átfogja azt a távolságot, ami az első jelenetek sihedere és a befejező jelenetek végképp lehiggadt öreg embere közt van. Színházat, rendezőt, színészt méltán ambicionál ez a különös remekmű, leginkább azért, mert színpadi megoldását csak megközelíteni lehet, elérni nem." Milyen különös, önmagamat kerestem egy örökké önmagát kereső szerepben, aki folyvást letér az útjáról és igazi önmagát egójával téveszti össze. Önmagamat méregettem a szerep erényein és gyarlóságain keresztül. A szerep vizsgálata egyben a színész önvizsgálata. A kérdések addig ismétlődnek, amíg a válasz meg nem születik: mi az ember, mi az „én", lehet-e valaki önmaga, mi a hivatásom, ki vagyok én.

Szemadám György laudációjában azon színészek csoportjába sorolta Önt, akik nem álarcot vesznek fel, hanem megélik a szerepeiket. Egy másik sorsot vesznek magukra. Az utóbbi öt évben az igazgatói szerepkörben is helyt kellett állnia a nagy múltú kaposvári Csiky Gergely Színházban. Sikeres pályázatának egyik érdekes fejezete a Globe Színház felépítésének terve. Mi indokolja Kaposváron egy új teátrum felépítését?
 
– Mindenképp szükség van egy nagy befogadóképességű játszóhelyre, arra a másfél éves időszakra, míg a Csiky Gergely Színház újjáépül. Elképzeléseim szerint ez lehetne a Globe Színház, mely idővel mostani színház szerves részeként működne tovább. Ideális esetben télen és nyáron is alkalmas lenne előadások megrendezésére. Két helyszín van kilátásba helyezve, egyik a színház melletti park, a másik Kaposvár Városligetében. Bevallom, irigylem azokat a városokat, ahol lehet nyári fesztiválokat rendezni és szerintem egy ilyen programsorozat hasznos lenne Kaposvár számára is, kulturális kitörésnek számítana, hiszen a fekvése miatt nagy vonzerőt jelent a turisták számára. Minden jel arra utal, hogy az elkövetkezendő öt évben megtörténik a régi épület felújítása, és megépülhet a Globe Színház.
 
– Azt beszélik, nemsokára újból játszani fog a Nemzeti Színházban, ahol korábban társulati tag volt.
 
– Nagy boldogsággal tölt el, hogy egy szerep kedvéért visszatérhetek a Nemzeti színpadára, ahová sok szép emlék köt a már említett Peer Gynt mellett, A Mester és Margarita, a Tartuffe vagy Az ötödik pecsét. Örülök, hogy létrejött a Nemzeti Színház és a Csiky Gergely Színház között az az együttműködés, melynek jegyében közös stúdióprodukciókat viszünk színre. A darab címe Árnyország, a szerzője William Nicholson. Egy megrögzött agglegény és egy szabadelvű asszony egymásra találását és tragikus elszakadását meséli el. A cselekmény ihletője a Narnia történeteiről ismert írónő, C. S. Lewis és Joy Grasham szerelme. Az írónőt alakító Tóth Auguszta lesz a partnerem. Decemberben mutatjuk be Kaposváron, majd 2015 elején fogjuk játszani a Nemzeti Színház Gobbi Hilda stúdiójában.
19 septembrie 2014  |  rátóti zoltán interjú