Messze túl a láthatáron

Ez Szilágyi István író régen várt új könyvének a címe. Az MMA tagja, a nemzet művésze több kiváló művel megörvendeztetett már minket. A volumenében és szerkezetében a Hollóidőt idéző kétrészes regény méltó folytatása a korábbi nagy műveknek. E műve a 18. századba vezet vissza bennünket. A Tompay Wajtha Mátyás visszaemlékezéseire építő első rész a kuruc „zajdulás" végnapjait beszéli el. A rejtélyektől és személyes tragédiáktól sem ment szakaszt Tompay harminc évvel későbbi alakja köti át, amint – immár főbíróként – babonás, hiedelmes, boszorkányos perekben hozott ítéleteire tekint vissza. A könyv izgalmas, olvasmányos, cselekményes, és tele elgondolkodtató, filozófiai gondolatokkal. A kort bámulatos érzékkel megidéző Szilágyi képes egyetemes szinten megfogalmazni az önmagával számot vető ember tragikumát.

Szilágyi István Kolozsvárott élő magyar író 1938-ban született és azóta is ebben a városban él. A magyar irodalom élő klasszikusa. Ahogyan két éve Marosi Miklós, az MMA alelnöke mondta a Szilágyi István 80 születésnapi rendezvényen: „életművében, akárcsak a teremtett világban, minden mondatnak oka van és következménye lesz". Szilágyi nem írt sok könyvet, de eleget ahhoz, hogy eldönthessük: csillogó pálya az övé.
Erre jó példa a Sorskovács vagy legutoljára szintén az MMA Kiadónál megjelent Katlanváros című, regénnyé összeálló írásválogatása. Főleg novellákat és regényeket ír. Első nagy sikerű könyve 1975-ben a Kő hull apadó kútba volt. Német, román és lengyel nyelvre is lefordították. Nagyon gyorsan Arany János-i magasságokba emelkedett és kivívta magának mindenki dicséretét.
A Messze túl a láthatáron című műve két szintén általa írt könyvre is hasonlít. Alapötletében A hóhér könnyein nyugszik, szerkezetében viszont a Hollóidőre hasonlít, hiszen mindkettő két részből tevődik össze.

„Főhőse Tompay Wajtha Mátyás, aki először II. Rákóczi Ferenc fejedelem legfőbb szekretáriusaként írja meg a szabadságharc utolsó időszakát, majd 30 évvel később vármegyei főbíróként jelenik meg."

A most megjelent könyve első fejezete az Emlékirat, annak a Tompay Wajtha Mátyásnak a visszatekintése, aki II. Rákóczi Ferenc szekretáriusa, vagyis titkára volt. A fejedelem kérésére jegyezte le a szabadságharc végnapjainak eseményeit. Az Emlékirat sok egyéb mellett egy titkot feszeget: vajon kivel indult útnak eltűnt felesége? Ki az, aki hamisított levelében, Tompay nevében elcsalja feleségét, hogy férje várja őt a fejedelem táborában?
A második rész más idősíkban játszódik. A szabadságharc leverése után harminc évvel Tompay itt, mint vármegyei főbíró van a színen és jegyezője vagy szolgabírója társaságában felelevenítik „törvénylátásának" eseteit.
Az első fejezetben megénekelt kuruc „zajdulás" vagy felkelés a magyar történelem egyik gyöngybetűs fejezete. 1703-ben kezdődött és több nagy győzelem után 1711-ben a szatmári békébe torkollott. Ez volt az első jelentős magyar szabadságharc a Habsburg abszolutizmus ellen. 1697-ben a hegyaljai felkelést még leverték, de az elégedetlenség olyan nagy volt, hogy 1703-ban egy jobbágyküldöttség megkereste a Lengyelországban élő, egyébként Magyarország egyik leggazdagabb földesurát, hogy álljon egy felkelés élére. A történetet ismerjük. A szabadságharc elindul, Rákóczit megválasztják 1704-ben Erdély fejedelmévé, majd 1705-ben a szécsényi országgyűlés idején vezérlő fejedelemmé. Egyfajta „kuruc"állam jön létre, de hiába a Habsburg-ház trónfosztása, a nemesek egy jó része nem elégedett Rákóczival, és a fejedelem körül végül csak az elfáradt jobbágyok maradnak. A sikeres csaták után a felkelők visszaszorultak, és jórészt Északkelet-Magyarországon voltak jelen. A szabadságharc végül 1711-ben a szatmári békével zárult, a kurucok letették a fegyvert és Rákóczinak illetve kíséretének menekülnie kellett. A fejedelem végül Rodostóban hunyt el 1735-ben. Ennek a fantasztikus eseménysornak az utolsó időszakába enged betekintést a regény. Az első oldalak még a reményt sugallják, a híres 1708-as sárospataki országgyűlést, amikor Rákóczi megtette híres javaslatát, amelynek alapján a katonáskodó kuruc jobbágyok felmentést kaptak volna a földesúri joghatóság alól. Ezt a nemesek végül nem fogadták el, és hiába volt az áldozat a parasztság részéről, végül nem vették őket emberszámba. Kölesdnél Béri Balogh Ádám még elverte Nehem császári tábornok négyezer főnyi hadát, de aztán sorba jöttek a rossz hírek. Vak Bottyán halála, majd Rákóczi ráeszmélése, hogy senkitől sem várhat segítséget. Először a franciáknál próbálkozott, de nekik is megvolt a saját bajuk. Majd I. Péter orosz cárhoz fordult, de abból a segítségből sem lett semmi. A könyv izgalmas része, amikor a főhőst, Tompayt a fejedelem elküldi Benderbe, ahol a török volt az úr. Három hétig tartó út után érkezett meg a hegyeket átszelve. A török táborában, a poltavai csatában vereséget szenvedett svédek és kozákok voltak: Tompay hiába töltött el itt ötven napot, segítséget nem kapott. Nagyon izgalmas, ahogyan leírja a benderi udvart, és ahogy beszámolt arról, hogy látogatták meg őt magyar rabszolgák. Olyanok, akik a tatárok fogságába kerültek. De említést tesz egy papról is, akit Rákóczi Tatárországba küldött egy Csobortsa nevű településen lakó magyarok segítésére. Ez a Csobortsa minden bizonnyal az a Csöbörcsök nevű falu, amely a legkeletibb magyar település volt és ahol a 19. században is élt még a magyar nyelv. Ma a Pruton túl van az úgynevezett Dnyeszter-menti Köztársaság területén, de valamikor magyarok lakták. Olyanok, akik László király török elleni csatája után ezen a vidéken maradtak. Tompayt végül kikosarazta a török, hazaindult. Hazatérve aztán szörnyű dolog történt vele. Megszökött a felesége egy lovassal. Ráadásul egy, a férjnek tulajdonított levél alapján, amelyben az állt, hogy várja az asszonyt a fejedelem táborában. Elindul a keresés, amelyben valóság és fikció keveredik. Találkozhatunk a család majd minden tagjával vagy így, vagy úgy. Tompay anyjával, fiával, apjával majd végül a feleségével is.
A második rész, az Amerre a világ több fejezetre oszlik. A 18. század közepén járunk, harminc évvel a szatmári béke után. Tompay főbíróként van jelen a lapokon. A vármegyéjének eseteit eleveníti fel. A könyv lapjain babonák, hiedelmek, boszorkányos praktikák csapnak össze. Az önmagával is évelődő főbíró folyton arra kérdésre keresi a választ, hogyan tekint a Jóisten a cselekedeteire. A mű fejezeteiben megtudjuk, hogy ki volt Rekettye Pila, miért bugyogott a vér a Jókus-féle ház pitvarában, a kemence előtt, megölték-e Csűrős Jánost, vagy a saját lova rúgta halálra és sok más esetre is fény derül Tipród vármegyében. Ítélkezési módszereit, döntéseit azonban nem tudja megosztani senkivel. Sőt itt jön rá arra is, hogy ki volt a feleségét elrabló lovas. Ez a ráismerés pedig végső cselekvésre készteti őt…

(Szilágyi István: Messze túl a láthatáron. Bp., 2020, MMA Kiadó, 512 oldal)