Emlékülés a magyar nyelv napján

1844. november 13-án tette a reformkori országgyűlés Magyarországon hivatalos nyelvvé a magyart, a nemzeti törekvések, valamint a köznyelv fejlesztéséért, a normatív irodalmi nyelv megteremtéséért fáradozó nyelvújítók szellemében is. A magyar nyelv szellemi-kulturális örökségünk, nemzeti identitásunk alapja: múlt év óta ezért ünnepeljük november 13-án a magyar nyelv napját, a kulturális tárca és az Anyanyelvápolók Szövetségének kezdeményezésére, az Országgyűlés egyhangú döntésének köszönhetően.

 

Ezért az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Magyar Művészeti Akadémia és az Anyanyelvápolók Szövetsége 2012. november 13-án, kedden emlékülést tartott a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM), amelynek fő témája az a kérdés volt: mit jelent számunkra a magyar nyelv? Az ünnepségen beszédet mondott L. Simon László államtitkár, Fekete György professor emeritus, Kiss Jenő akadémikus, Péntek János akadémikus, Grétsy László professor emeritus, Balázs Géza egyetemi tanár, Duray Miklós író, Vári Fábián László költő, valamint Szakonyi Károly író. Mindannyian személyes nézőpontból is vallottak az anyanyelvhez való viszonyukról. Az emlékülésen Császár Angela és Lukács Sándor is közreműködött.

L. Simon László kultúráért felelős államtitkár hangsúlyozta, hogy a magyar tudományos nyelvhasználat elősegítésére 2013-ban 100 millió forintos kerettel könyvkiadási programot indít a tárca. Elmondta azt is, hogy elkészült a minisztérium felkérésére a magyar nyelv állapotáról szóló jelentés, amely reményei szerint nagy vitákat gerjeszt majd.

Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke kiemelte, hogy a beszélt magyar nyelv kutatása, eredményeinek felmutatása, befogadása nagyszerű példát adhat a többi művészeti ág sajátságainak felismeréséhez.

Kiss Jenő nyelvész, akadémikus arról beszélt, hogy az egynyelvű ember számára az anyanyelv a nyelvi létezés egyetlen lehetősége. Kiemelte ugyanakkor, hogy a magyar nyelvet nem beszélők is vallhatják magukat magyarnak. A kutató egy felmérésre hivatkozva arra is kitért, hogy az asszimiláció jeleként növekszik a magyar anyanyelvű, de nem magyar identitású emberek száma a határokon túl.

Duray Miklós író, felvidéki politikus szerint a nyelv a nemzetté szerveződés alapvető eszköze. Felidézte, hogy a nemzetté válás fontos állomása volt a reformáció ideje, hiszen akkor „a nemzet nyelve lett az istentisztelet nyelve".

Vári Fábián László, költő kifejtette: a magyar nyelv mindenekelőtt életet jelent minden egyes magyarnak, a költőnek pedig elképzelhetetlen az élete és a tevékenysége a magyar nyelv nélkül. Kárpátalján csak daccal lehet megmaradni magyarnak. Ezt kell megértetni más kárpát-medencei kisebbségi sorban élőkkel is, hogy elsősorban arra neveljék a gyerekeiket, érdekeik ellenére is, hogy maradjanak meg magyarnak, hogy anyanyelven tanuljanak. Ezért küzdeni, szót emelni, közösségekbe tömörülni dac s életünk legfontosabb kiállása.

14 noiembrie 2012  |  emlékkonferencia