Hősök tere – 100 éve született Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós
Bajor Gizi Színészmúzeum

(1124 Budapest, Stromfeld Aurél út 16.)
2019. június 15. – 2020. január 20.

.

Hősök tere – Időszaki kiállítás emlékezik a színészlegendákra

A 100 éve született két színészlegendára, Bessenyei Ferencre és Gábor Miklósra emlékező tárlat nyílt 2019. június 15-én Budapesten, a Bajor Gizi Színészmúzeumban. A Petőfi Irodalmi Múzeum – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiállítóhelyén filmrészletek, plakátok, fotók, kosztümök segítenek megidézni az egykori színészlegendákat, akik mindketten a magyar színpad legújabb kori történetének megkerülhetetlen alakjai. A kiállítás létrejöttét Budapest Főváros Önkormányzata mellett a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.
Bessenyei Ferenc a magyar színházi élet meghatározó alakja volt. Érzékeny ember, szerepein sokat töprengő, tudatos művész. Pályáját olyan hősi alakok megreformálása jellemezte, akik bátran küzdöttek az igazságért, a szabadságért. Noha a változások őt is érintették, halálig hű maradt ahhoz a szellemiséghez, amit a szerepekben hirdetett és magánemberként vallott. És hű maradt az általa életre keltett figurákhoz is. „Kossuth, Széchenyi, Görgey, Bánk, itt élnek bennem. Ők tartanak lábon, ők tartanak szellemi frissességben" – vallotta.
A tárlat másik főszereplője Gábor Miklós, korának másik nagy vezéregyénisége, aki szintén 1919-ben született. Alakításait hosszas elemző folyamat előzte meg, de amikor színpadra lépett, játékossá vált a szó ősi értelmében. Folytonosan megújuló, gazdag képzelete tökéletessé formálta szerepeit. Tudatosság és ösztönösség, ez színészetének egyik legszebb ellentmondása. Az élet számtalan területén maradandót alkotott. Játszott, írt, rajzolt, rendezett. Sőt – és erről kevesen tudnak – remek fotós is volt, aki még a második világháború alatt is készített képeket. Nem is akármilyeneket! Színes fényképeket, amelyekből kevés maradt már csak fenn. Ilyen fotókat mutatott nem is olyan régen a televízióban Szigethy Gábor, aki az apósáról mesélt egy műsorban. De Gábor Miklós alakított hősöket, zsarnokokat, lázadókat, kisembereket is. „A színész állandóan váltogatja szerepeit, oly módon, hogy minden szerepe beivódik pórusaiba" – hangoztatta. Gábor számára a II. világháború utáni Nemzeti Színház a színészek mesteriskolája volt. A fortélyokat, a klasszikus színjátszás hagyományait Bajor Gizi, Lukács Margit és Somlai Artúr játékából leste el, az átélésre építő alakformálás fogásait olvasmányai, illetve Major Tamás, és Gellért Endre rendezései ihlették. E két módszer kölcsönhatásából remekbe szabott alakítások születtek: Shakespeare hősszerelmesei vagy Schiller Ferdinándja. 1953-ban azonban változás történt. A Nemzeti Színházban teljesen lehetetlenné tették színházi munkáját, ezért új színházat kellett keresnie. A Madách Színházban találta meg helyét. Ettől a pillanattól kezdve kiváló lehetőségek nyíltak meg előtte, amelyek néha zsákutcába terelték, néha a legnagyobb magasságokba emelték.
A kiállításon a két legenda számtalan filmszerepéből is kaphatunk ízelítőt. Belenézhetünk a Kerti házak utcája című 1963-ban készült filmbe, amelyet Fejér Tamás rendezett, és amelyben Gábor Miklós Bara Margittal játszotta a főszerepet. Ráismerhetünk Bessenyei klasszikus alakjára A másik ember című, 1988-ban készült filmben, amely Kósa Ferenc, az MMA néhai tagjának munkája, és amelyben Bessenyei női partnere Ráckevei Anna, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. De láthatunk olyan munkát is, amelyben mindketten játszottak. Ez az 1956-ban készült Keserű igazság, amelyet Várkonyi Zoltán rendezett.
Két különböző, ám sok mindenben mégis egyező pálya az övék. Bessenyei életét markáns, egymástól eltérő karakterek és emblematikus alakítások határozták meg. A múlt század ötvenes éveitől kezdve színészi sokoldalúságát a magyar történelmi hős, a klasszikus orosz lírai alak és Shakespeare örök érvényű figurája mutatja leginkább. A robosztus, sorsszerű nagyúr figuráját játszotta el az 1951-ben bemutatott Bánk bánban. Egy évvel később a Ványa bácsi Asztrov doktorában finoman árnyalja az emberi lélek minden rezdülését. Ennek a korszaknak és művészi pályájának egyik csúcsteljesítménye az 1954-es Otello, amelyről így vall: „Az Otello olyan szerep, amely egy színésznek az egész férfi éltét betölti." Ekkor találkozott Gellért Endre és Nádasdy Kálmán rendezőkkel. Ahogy Gábor Miklósnál Major Tamás és Gellért Endre, úgy Bessenyeinél ők játszották a legnagyobb szerepet a színész művészi fejlődésében. Bessenyeit leginkább hős szerepekben ismerhettük meg. Olyan jellemeket keltett életre, akiktől erőt és erkölcsi tartást kapott. Az ő hangján szólaltak meg a nagy gondolatok hirdetői: Széchenyi és Galilei vagy a hatalmi játszmák áldozatai, mint Lear király és IV. Henrik. Bessenyei minden színpadi alakítására következetesen készült. Azt mondta: „Más-más életet, szokásokat igyekeztem beleálmodni természetükbe." Kivételes színházi pillanat és Bessenyei számára igazi kihívás, amikor az egyik este a Fáklyaláng Kossuthját, másnap Az áruló Görgeijét játszotta. Mindkét történelmi alak igazságáért a legtöbbet nyújtotta. Színpadon Kossuth Lajostól, a színpadon túl Németh Lászlótól kapta a szellemi muníciót. Színésztársai úgy tartották, hogy játék közben egy fejjel magasabbnak tűnt a többieknél. A magyarázat egyszerű: eggyé vált az emberi nagyságot hirdető szerepeivel. Gábor Miklós is nagy történelemformáló figurákat játszott el. Pályájának talán csúcspontján Shakespeare Hamletjének címszerepét. A dán királyfi története a közönség, a kor, a darab és a színész kivételes összhangjának köszönhetően a magyar színpadokon addig soha nem tapasztalt sikerszériát futott be. Gábor légies, érzékeny, önmagával vívódó lírai hőst szólaltatott meg. Intellektuális alkat volt, olyan követői vannak manapság, mint Lukács Sándor, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja. Szerepeiben Robespierre, IV. Henrik és Bicska Maxi alakjai hatottak egymásra. Munkái csak a Madách Színház kiváló együttesében születhettek meg. Volt egy rövid kitérője, amikor 1974-ben Ruszt József hívására csatlakozott a Kecskeméti Katona József Színház társulatához. Többen nem értették döntését, ő úgy magyarázta mindezt, hogy változást akart. Ruszt ugyanis a kísérletező műhelymunka örömeivel ajándékozta meg. Kecskeméten újragondolta korábbi sikereit, és néhány vígjátékot is rendezett. De a színész a stíluseszközöket íróként is kitűnően kezelte. Megjelent kötetei élete végén új szereppel ajándékozták meg, az elismert szerzőével.
Bessenyei Ferenc nem írt, ő a színészi munkákra koncentrált, és szerepeiben 100 százalékig önmagát nyújtotta. Ellentmondást nem tűrő módon hajszolta magát. Minden alakításért hálás volt. Azt mondta: „Nem volt gyermekkorom, nem volt ifjúságom! Én akkor születtem, amikor bekerültem a színházba."
A színész több mint száz filmje és televíziós munkája korszakának meghatározó színészegyéniségről tanúskodik. A 70-es években szinte csak televíziós munkákat kapott, amelyek többsége magyar irodalmi klasszikusok alapján készült. Filmszínészi játékát pillanatnyi indulat, határtalan vehemencia ugyanakkor átgondoltság és megfontoltság jellemezte. Ezzel szemben Gábor finomabb egyéniség volt. „Amikor csak tehettem beültem a moziba. Egy filmet megnéztem kétszer, háromszor. Nem is tudom, hogy színész lettem volna-e, ha nincs meg ez az élmény" – mondta művészi indulásáról.
A tárlaton találhatunk néhány magánéletükből elcsent pillanatot is. Például amikor Bessenyei Ferenc közös fotón tűnik fel Antall József volt miniszterelnökkel, Simándy Józseffel vagy két kedvenc kutyájával Bimbivel és Góréval.
Archív felvételen hallhatjuk, ahogyan verset mondanak. Feltűnik két ruhájuk is. Bessenyei Bánk jelmeze, amelyet 1951-ben viselt, és amely ma a Nemzeti Színház tulajdona, valamint Gábor Hamlet jelmeze, amiben 1962-ben állt a Madách színpadán. Gábor Miklós mesél nekünk Saint-Exupéry A kis herceg című klasszikusából, beleolvashatunk Bessenyei és Illyés Gyula levélváltásába, de láthatjuk Gábort Oidipusz királyként is.
A lebilincselő, elgondolkodtató tárlatot talán érdemes Bessenyei Ferenc egyik idézett mondatával zárni, amely így hangzik: „Nagyon szép volt az életem. A legtisztább emberi gondolatok között bóklásztam."

A kiállítás 2020. január 20-ig várja a látogatókat. Nyitva vasárnaptól szerdáig 15.00 és 18.00 óra között. A tárlathoz kapcsolódóan filmklubot is indítanak a rendezők. A sorozat beköszöntő programja az a háromnapos filmmaraton, amely során a Filmarchívum munkatársai a két művész egyedi filmjeiből válogatnak. Június 26-án 14 órakor Várkonyi Zoltán: Keserű igazság, június 27-én 14 órakor Fábri Zoltán: Dúvad, június 28-án, szintén 14 órakor Herskó János: N.N. A halál angyala című munkáit nézhetik meg a látogatók.