Emléktábla-avatás Vigh Tamás szobrászművész tiszteletére

A 2010-ben elhunyt Munkácsy- és Kossuth-díjas szobrász tiszteletére állított emléktábla avatására került sor 2012. november 27-én, egykori lakóházánál, a Városmajor utca 16. szám alatt – a Budapest XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat és a Magyar Művészeti Akadémia közös rendezvényén.

Elsőként Fonti Krisztina alpolgármester beszélt Vigh Tamásról, művészetéről és legfőképpen a XII. kerülethez fűződő viszonyáról. Az alpolgármester asszony kiemelte, hogy példaértékű az a szemlélet, ahogyan a szobrász az alkotáshoz viszonyult és nagy szerencse, hogy alkotóművészetének sajátossága révén munkái nemcsak gyűjteményekben, kiállításokon tekinthetők meg, hanem köztereken is – nagy hangsúlyt fektetve utolsó ilyen jellegű alkotására, a Deák Ferenc téren ma is látható, Sztehlo Gábor evangélikus lelkész emlékére és tiszteletére állított szoborra. Fonti Krisztina arról is beszélt, hogy Vigh Tamásnak különleges kapcsolata volt a Hegyvidékkel, és külön öröm a kerületnek – s így számára is –, hogy egy újabb emléktábla jelzi, milyen meghatározó alkotóknak adott és ad is otthont Budának ezen különleges része.

A Magyar Művészeti Akadémia elnöke, Fekete György laudációja következett ezután: természetesen ő elsősorban mint barátról beszélt Vigh Tamásra emlékezve, egy olyan együttélésről, összetartozásról, mely olyan emberek sajátja, akik a művészetükben és a hétköznapi életükben is tökéletesen megértik, elfogadják és támogatják egymást. Fekete György kiemelte, hogy Vigh Tamás tiszta lelkülete tökéletesen tükröződik alkotásaiban, és ez nem kizárólag a formai kidolgozottságban, hanem témáiban is megmutatkozik – talán utalva ezzel szintén a Sztehlo-szoborra és olyan egyéb alkotásokra is, melyek a rendszerváltás előtt nem tölthették be azt a szerepet, amelyre alkotójuk szánta őket. Vigh Tamás 1992-ben alapító tagja volt a Művészeti Akadémiának, így a szervezeten belül különleges helyet foglal el, s aki szemléletével és szellemiségével remélhetőleg a fiatalabb nemzedékek számára is követendő példa lehet.

A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia képviseletében Winkler Barnabás Fekete Györgyhöz hasonlóan a szobrász emberiességéről, erejéről, kitartásáról beszélt, életének utolsó szakaszát kiemelve – betegségégéről, és az azzal való küzdelméről szólt, majd Vigh Tamás A kórteremben című írását olvasta föl, mely egyszerre mélylélektani kutatás, s ugyanakkor egy szinte gyermeki rácsodálkozás lenyomata, szembenézés a halállal, az elmúlással, de mégis az elégedettség hangján. Végül Fonti Krisztina és Fekete György leplezték le a táblát, mely méltó emléket állít a kiváló szobrásznak.

 

Vigh Tamás az 1960-as években alakította ki meglehetősen összetett, több irányzat által – mint a pop art vagy a kubizmus – megérintett stílusát. Már a korai munkákra jellemző klasszicizáló stílus, a „visszafogott intimitás" is elkülönbözött és túlmutatott az '50-es évek fő szocialista-realista irányzatától, a '60-as években készült bronzplasztikái, illetve a '70-es években átalakuló látásmódja, expresszív, igencsak dinamikus munkái nagyban hozzájárultak a magyar szobrászat átalakuláshoz. Számtalan kiemelkedő jelentőségű köztéri szobrot készített, például a Deák Ferenc téren található Sztehlo Gábornak emléket állító monumentumot. Vígh Tamás 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, művei számos közgyűjteményben megtalálhatók, például a Magyar Nemzeti Galériában, a Janus Pannonius Múzeumban Pécsett, a Fővárosi Képtárban, a Bolgár Nemzeti Múzeumban. Az említett kitüntetések mellett érdemes művész elismerésben, valamint Prima-díjban is részesült. 2010. szeptember 18-án hunyt el Budapesten.

28 de Novembro de 2012  |  emléktábla vigh tamás