Iskoladrámák

Színjátékok, énekek és ünnepek a XVII–XVIII. századi magyarországi iskolakultúrából. A szerző, Medgyesy S. Norbert művelődéstörténész régóta kutatja az iskoladrámák műfaját, történetét. Könyvében együtt vizsgálja a kronoszt, vagyis az emberi időt, a kairosszal, az istenivel. Előbbi összefüggésében adja közre – többek között – Friz András: Szigeti Zrínyi Miklós című drámáját, utóbbiban például a csíksomlyói passiót vagy a karácsonyi játékokat. Megtudhatjuk, milyen iskoladrámák születtek Szent László király alakjáról és milyen műveket írtak gróf Grassalkovich Antalnak vagy az Esterházy-család egyes tagjainak. A könyv tanítói, nevelői szándékán túl jó ismeretterjesztő és egyben szórakoztató olvasmány is. A kötet a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti Tagozatának megbízásából készült, kiadja az MMA Kiadó.
Nem akármilyen vállalkozásba kezdett a szerző, amikor az iskoladrámák kutatását tűzte ki célul maga elé. Óriási anyagról van szó, hiszen Medgyesy S.Norbert a 16. század végétől a 18. század végéig követi figyelemmel a művek kialakulását, szerepét, hatását. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK Történelemelméleti Tanszék vezetője 1996 óta foglalkozik ezzel a témával. Az MTA BTK Régi Magyar Dráma Kutatócsoport tagjaként kezdte a munkát, ma már az iskoladrámák egyik legjobb magyarországi szakértője. Témaválasztása különösen mostanában nagyon aktuális. Nem kicsi a kihívás ugyanis azon szakemberek és szülők előtt, akik a klasszikus műveltség kulturális kincseit szeretnék átadni a fiatalabb korosztálynak. Mit tanítsunk meg a gyerekeknek? Mi érthető számukra? Mi az, amit nem unnak meg, és mit hasznosíthatnak a későbbi életük során?
A válasz a kötet elolvasása után adja magát. Például az iskoladrámákat. Ezek a művek ugyanis nemcsak a klasszikus műveltség letéteményesei, de példát szolgáltatnak hazaszeretetből, erkölcstanból minden ember számára. A szövegeknek azért is van nagy jelentősége, mert az átlagolvasó szinte semmit sem tud a barokk kor drámáiról vagy színháztörténetéről. Pedig az iskoladráma nagyon népszerű volt ebben az időszakban. Ismerték a műveket a polgárok, a nemesek, a diákok, az egyházi emberek. Ma már azt is tudjuk, hogy ezek az iskolai színjátékok adták a későbbiekben az alapot a színtársulatok anyagainak. Ezekből táplálkozott a 19. századtól kezdve a korai színház. A társulatok tagjai pedig gyakran voltak a színjátékok korábbi szereplői vagy szerzői.
Medgyesy S.Norbert könyvében szereplő szövegek vagy énekek nem dráma vagy zeneelméleti szempontok alapján rendeződnek, sokkal inkább a korabeli diákság szemszögéből vizsgálják a forrásokat. Ezek a szövegek egyébként szinte mindig valamely korábbi vagy kortárs történeti forrásokból merítettek. Gondoljunk csak bele! A török kiűzése után milyen fontos volt, hogy pozitív üzenetekkel, hazaszeretetre buzdító szövegekkel, színdarabokkal, énekekkel lássák el a fiatalságot.
A könyvben fontos szerepet játszanak a kor mecénásai, a Grassalkovich-ok, Esterházyak, az Erdődy vagy Koháry család tagjai, illetve az ő tiszteletükre született darabok. Esterházy Pál, a Magyar Királyság nádora például diákkorában, a 17. század közepén maga is több darabban szerepelt. Mint nagyszombati jezsuita még főszerepet is játszott Dietenshamer: Judit című művében. Beiktatási ünnepén is iskoladrámát mutattak be. Nem csoda tehát, hogy életében, ahol tudta, támogatta ezt a műfajt. De az sem véletlen, hogy halála után több darab is született emlékére. A szerző hosszú fejezetet szentel ezeknek a műveknek. Megvizsgálja a korabeli nyomtatott drámaprogramokat. Olvashatjuk, hogy a nádor alapítványának segítségével milyen műveket állítottak színpadra a nagyszombati vagy soproni jezsuita gimnázium diákjai és milyen művek születtek az Esterházy-család eredetéről. Ezek közül kiemelkedik a Fidelis defensor Patriae, Deo, Imperatori ac populis chrassimus Nicolaus Eszterhazius című dráma, amely Pál nádor apjáról, Esterházy Miklósról szól. A darabot 1741-ben láthatták a nézők a nyitrai piarista gimnáziumban. A történelmi tárgyú színjáték latin nyelvű, és cselekménye a közelmúltig feltáratlan volt. Szerzője ismeretlen, és három felvonásból áll. A darabban 55 diák játszott 37 szerepet. A dráma cselekménye fontos a korabeli történések tükrében. Főszereplői Esterházy Miklós és Zrínyi Miklós, akik testvérként éltek, és akiknek egy cél lebegett szemük előtt: a török kiűzése. Ehhez hűséget esküdtek Habsburg II. Ferdinánd királynak. Esterházy saját költségén állított fel hadsereget a török ellen, bizonyítva ezzel is a császár iránti lojalitását. Kutatásai nyomán a szerző megállapítja, hogy a darab fő forrása a katolikus és a Habsburg udvarhoz hű Pethő Gergely Rövid magyar cronica című műve, amely 1660-ban keletkezett, és amelyben az író egy 1623-ban Érsekújváron lezajlott csatát dolgozott fel. Ebben a katolikus, a Habsburg ház bizalmát képező Esterházy Miklós a muszlim törökök és a protestáns Bethlen Gábor erdélyi fejedelem ellen veszi fel a küzdelmet. A csatából győztesen került ki. Ez a darab is sugallja, hogy van értelme harcolni a hazáért a törökök ellen.
Szintén fontos tény, hogy az iskoladrámák létrejöttében nagy szerepe volt Esterházy Pál alapítványának, amely bőséges jutalmat biztosított a diákok számára. Sajnos nem mindig lehet tudni a díjazottak névsorát, de a fennmaradt dokumentumok alapján kijelenthető, hogy szinte az egész történelmi Magyarország területéről kitüntettek gyerekeket. Nemcsak városiakat, hanem kisfalvakban élőket egyaránt.
Szintén fontos szerepet játszott a 18. századi Magyarország történetében gróf Grassalkovich Antal is. Mária Terézia is meglátogatta őt gödöllői kastélyában. Erre az alkalomra egyébként még színpadot és nézőteret is építettek a kastély területén. Természetes, hogy a gróf tiszteletére is több darabot mutattak be. Négy iskolai színjátékról van szó, amelyek történetében felfedezhetjük azokat a szimbolikus cselekményeket, amelyek segítségével a Grassalkovich-ok még életükben segítették az oktatást és a művészeteket.
A mecénások tiszteletére írt darabok mellett Medgyesy hosszan értekezik a nagy magyar királyok hősi cselekedeteit megéneklő darabokról is.
Közöttük is fontos szerepet játszanak a Szent István király életéről szóló művek. Minden tízedik hazai, barokk, történeti darab róla szól, ez harminchét bemutatót jelent a korszakban. Természetesen győztes csatáit és államalapító munkáját kell ezekben kiemelni. Szintén a kereszténység eszméje a legfontosabb tanítása a Szent László királyt megéneklő daraboknak. Az előbb felsorolt művek a kronosz, vagyis emberi idő keretein bemutatott iskoladrámák. A szerző könyvének újabb fejezetében a kairosz misztériumjátékaival foglalkozik. Közöttük is kiemelkedik az egyik minta: a csíksomlyói színpad. A mai Erdély, akkoriban történelmi Magyarország területén található csíksomlyói Szűz Mária-templom már a 15. század óta fontos egyházi és művelődéstörténeti búcsújáró kegyhely. A ferencesek segítségével valósult meg itt egészen a 18. század végéig a középkori eredetű, klasszikus misztériumjátszás. Ennek alapja a ferences szellemiség gondolata: az emberiségért önmagát feláldozó Krisztus alakja és története. Amíg Nyugaton az üdvtörténet, az itt előadott darabokban a szenvedéstörténet állt a középpontban. Mindezek fényében elmondható: a magyar irodalom és színház történetében az anyanyelvű színjátszás már a csíksomlyói misztériumjátékok korában, és nem a felvilágosodás idején született.
Szintén külön fejezet foglalkozik az adventi misztérium, és a karácsonyi, illetve vízkereszti játékokkal. A kötet erénye, hogy számtalan szöveges példát is hoz, amelyek segítik a darabok szellemiségének megértését.
De nem csupán a szövegek, hanem a zene is nagy hatást fejtett ki ebben a korszakban a diákok életében. Korábban, a középkori előadások alatt, a kórusokban csak válogatott énekesek, később már diákok is szerepelhettek. Ezzel egy időben kezdtek el széles körben terjedni a népénekek, terjesztésükben pedig fontos szerepet játszottak a profán és szakrális témájú úgynevezett ponyva nyomtatványok. Ezek a historikus népénekek nem azonosak a szintén ebben a korszakban született verses irodalmi alkotásoktól. Utóbbiakhoz tartóznak például Tinódi Lantos Sebestyén vagy Heltai Gáspár művei.
A historikus népénekek is jórészt vallási tartalmat kaptak, meséltek Sárkányölő Szent Györgyről, Szűz Máriáról vagy Jézus Krisztusról.
A kötetben kiadott iskoladráma-szövegeket, dramatikus és historikus népénekeket manapság is előadják. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán, a 2002 óta jelenlévő Boldog Özséb Színtársulat előadásait az olvasó is megnézheti az MMA Kiadó YouTube-csatornáján. Az itt előadott énekeket és hangszeres betéteket, továbbá az énekelt Krisztus-életrajzot és történelmet a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszék tanárai és növendékei szólaltatják meg. Mindezek a kötet mellékleteként kapott QR-kódok segítségével láthatók. (A történeti játékok mellett Kertsó Cyrják Borka asszony és György deák (Kanta, 1773) vénlánycsúfolója és Hagymási Imre Garabontzás László (Vác, 1775) című tan-vígjátéka is elérhető.)
A Boldog Özséb Színtársulat ma is igyekszik ugyanúgy bemutatni a darabokat, mint 2-300 évvel ezelőtt tették elődei. Nagy megtiszteltetés érte a társulatot, amikor a kötetben is kiadott, 18. századi szövegekből és énekekből összeállított passiójátékot 2009 nagyböjtjén Csíksomlyón is előadhatták. Mint ahogy a Szűz Mária mennybevételéről szóló misztériumjátékot is ugyanott 2015-ben, majd egy évvel később a budapesti Nemzeti Színházban. A társulat tagjainak szakmai munkáját képezi az is, hogy eredeti helyén, a Csíksomlyói Ferences Kolostor Könyvtárában nézik át minden alkalommal az előadásra váró darabok kéziratát. Ezek adják munkájuk alapját, és ebből szereznek ihletet is. A Társulat Régi Magyar Színpad címmel DVD-sorozatot is megjelentetett és ehhez szakmai kísérőfüzet is tartozik.

(Medgyesy S. Norbert: Iskoladrámák. Budapest, 2019, MMA Kiadó, 400 oldal, 3400 Ft)
6 de Abril de 2020  |  könyvajánló mma kiadó iskoladrámák