Tornai József (1927–2020) ▪ fotó: Lugosi Lugo László

Elhunyt Tornai József

Kilencvenkét éves korában Budapesten elhunyt Tornai József Kossuth-díjas író, költő, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, az 1992-ben létrejött Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet egyik alapítója. Tornai József a magyar kultúra „bartóki vonulatának" jeles képviselője volt, akinek életét, gondolkodását és művészetét minden korban az igazság, az emberi autonómia, a nemzeti és egyetemes kultúra iránti elkötelezettség vezérelte. Életművét az egyén, a nemzet és az emberiség sorskérdéseit a kozmikus egészben vizsgáló, igazságkereső ön- és világismerettel, mély filozófiai tartományok érintésével megfogalmazó költői és esszéírói alkotások jellemzik. Tornai Józsefet a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.♦ gyászjelentés
Tornai József Dunaharasztiban született 1927. október 9-én. Tágabb családja révén ismerkedett meg gyerekkorában az igazi, kisalföldi paraszti világgal. Középiskolai tanulmányait Budán végezte, itt került közelebb a magyar irodalomhoz, valamint itt barátkozott Juhász Ferenccel. Tanárai közé tartozott Gyergyai Albert is.
Az 1947–1961 közötti években alakította ki a katolicizmustól elforduló, panteizmusnak nevezhető szemléletét, Kant, Spinoza, Spencer, a brahmanizmus és a buddhizmus volt rá hatással. Világnézete miatt 1948 után nehezen talált állást. Betanított munkás, majd akkordbeíró lett a Csepel Vas- és Fémművekben. „Kettős" életet élt: a napi munka után verseket írt, olvasott, képezte magát.
1955-ben jelentek meg első versei az Új Hangban és a Magyar Csillagban.
Tornai az 1956-os forradalom idején egy illegális lap szerkesztésében vett részt, de a szerencsének köszönhetően a megtorlást elkerülte.
1959-ben megjelent első önálló verseskönyve, a Paradicsommadár, ettől kezdve irodalmi tevékenységéből tudta fenntartani magát.
Az 1962 és 1972 közötti évtized költészete kialakulásának ideje, ekkoriban került közeli barátságba Csoóri Sándorral, Hernádi Gyulával, Gyurkó Lászlóval és másokkal. Az 1962-ben megjelent második kötete, az Égigérő föld már jól mutatta azt a fajta modernséget, amit a költő az ősi és a modern szintéziskísérletének nevezett. Ennek összefoglalója volt az 1970-ben napvilágra jutó első válogatott kötete, A bálványok neve.
Tornai költészete Csanádi Imre szerint „szinte brutális erejű, szuggesztív. Ha emlékeztet valamire, úgy a mai afrikai, néger költők alkotásaira: a világkultúra felé nyújtózó, de saját ősi hagyományaikban, ösztöneikben gyökerező megnyilatkozásokra".
Az 1970-es évektől folyamatosan jelentek meg szépirodalmi és esszékötetei, valamint műfordításai. 1984-ben adták ki egyik legolvasottabb művét, a Vadmeggy című vallomásos esszéket szerelemről, házasságról.
A Csoóri-vezette népi ellenzéki csoporttal együtt részt vett a különféle aláírási akciókban, egyik alapítója volt a rendszerváltás meghatározó pártjának, a Magyar Demokrata Fórumnak.
1992-ben az Írószövetség elnökének választották, melynek három évig volt vezetője.
1998-ban két könyve jelent meg: a Minden, ami virágzik (költemények), és A kiűzetés modern formái (esszék), melyekért Arany János-díjjal jutalmazták.
A legutóbbi évekig folyamatosan jelentek meg vers- és esszékötetei, műfordításai.
Az utolsó nagy öregek egyike a Csillaganyám, csillagapám címmel kiadott összegyűjtött verseinek 2011-ben megjelent negyedik kötete után minden évben újabb kötettel lepte meg a költészet szerelmeseit.
2012-ben A semmi ellen, 2013-ban az Éjfél, 2014-ben a Hirdetve törvényt, 2015-ben a Vízesések robaja, 2016-ban a Világtojásban, 2017-ben az Ó, kettős ember, 2018-ban pedig a Sár lesz a gyémánt című könyve jelent meg a Gondolat Kiadónál.
2019-ben az akkor 91 éves költő, író, esszéista és műfordító, Tornai József új verseskötettel jelentkezett, amely Magyarul virágzó fa címmel az Ünnepi Könyvhéten látott napvilágot a Gondolat Kiadó gondozásában. Az alkotó egyik legavatottabb szakértője, Alföldy Jenő – akinek először 2013-ban látott napvilágot teljes kötete Tornai József művészetéről A Hívó Hang címmel a Hungarovox Kiadónál, majd 2016-ban jelent meg monográfiája az MMA Közelképek írókról című sorozatában – többek közt így jellemzi esszéjében Tornai József friss munkáját: „Tornai, tűnődve a mulandóságon, a megélt múltban talál fogódzót. Mindaz, amit »teljes életet« élő emberként megtapasztalt, megismert és tudatosított, életművében szellemi és lelki, kozmológiai és természeti, vallás- és művelődéstörténeti vonatkozásokban gazdagon állt össze költői világképpé. Racionális igényessége, fejlett kritikai érzéke és költői intuíciója révén lett a nagy kérdésekkel szembenéző alkotó. Életművében a lényeges elemek körforgásszerűen térnek vissza. A »magyarul virágzó fa« a vele szimbiózist alkotó filozófia spirálisával együtt növekszik mind magasabbra." A kötetet az MMA Irodalmi Tagozata Élőfolyóirat sorozatán mutatta be 2019 októberében a Műcsarnokban.
2012-ben Tornai Józsefet a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. 2013-ban Kossuth-díjat kapott. 2014-ben elnyerte a legmagasabb Magyarországon adható művészeti elismerést, a Nemzet Művésze díjat. 2015-ben az egyetemes és egyéni létértelmezés terén kifejtett humanista meggyőződésű költői és esszéírói munkásságáért, valamint a magyar és világirodalomi hagyományok egyesítésében kifejtett öt évtizedes pályafutása elismeréseként kapta meg a Magyar Művészeti Akadémia Nagydíját.
2012-től volt a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

Részlet Tornai József költő A hívó hang című portréfilmjéből:
 
1 de Fevereiro de 2020  |  tornai józsef gyászhír