Dávid Katalin (1923-2023)
fotó: Korniss Péter, 2015
Elhunyt Dávid Katalin művészettörténész, művészeti író
Százegyedik életévében, szeptember 22-én elhunyt Dávid Katalin Széchenyi-nagydíjas művészettörténész, művészeti író, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, akinek integráló személyisége minden időben képes volt a legkülönbözőbb világnézetű és hitű embereket nemes célokért mozgósítani, és akit tudós- és művésznemzedékek vallják nevelőjüknek és útmutatójuknak. Dávid Katalint a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti. | A gyászjelentés itt olvasható.
Dávid Katalin végső búcsúztatása 2023. október 9-én, 15:00-kor lesz a Fiumei Úti Sírkertben.
Dávid Katalin végső búcsúztatása 2023. október 9-én, 15:00-kor lesz a Fiumei Úti Sírkertben.
„Magyarázatot találni arra a mindenkitől megtapasztalható, tényre, hogy Európa mára megtagadta, feladta, sőt, az élet perifériájára kívánja szorítani a létezését kialakító, magatartását, erkölcsi alapjait megformáló, történelmi hagyományait meghatározó, a sajátos európai kultúrát kibontakoztató, s mindezeknek gyökeret adó kereszténységét."
(Dávid Katalin)
(Dávid Katalin)
Dávid Katalin Szegeden született, 1923. augusztus 16-án, itt érettségizett 1941-ben. A tudományok iránti elkötelezettséget a családi örökségként kapta, édesapja Kolozsvár után a szegedi egyetem gyógyszerészeti karának volt a professzora, ahol 1948-ban bölcsészdoktori oklevelet művészettörténetből, esztétikából és régészetből. Miután elhatározta, hogy keresztény, szakrális ikonográfiával akar foglalkozni, elvégezte a katolikus teológiát is.
Már egyetemistaként kitűnt szervezőképességével, aktivitásával. A Mária Kongregáció szegedi elnöke és a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Országos Szövetsége (MEFESZ) országos alelnöke volt. Meghirdette az új katolikus szociális programot a szegények és kisemmizettek megsegítésére, amiből kinőtt Szegeden a nincstelen, szegény sorsú diákokat támogató mezítlábas mozgalom. Endrődy István jezsuita atyával együtt irányították a Veritas kiadóvállalatot. 21 évesen már szerkesztője volt Bálint Sándor mariológiai munkájának, amelynek a címét – Boldogasszony vendégségében – is ő adta. Unokabátyja, a festőművész Barcsay Jenő (1900–1988) ismertette meg 1947-ben, utolsó éves egyetemi hallgatóként Lyka Károly (1969–1965) művészettörténésszel, akinek tanácsára a művészettörténet mellett figyelme az ikonográfia és a szimbólumok tanulmányozása felé fordult. Meghatározó mestere volt Kerényi Károly (klasszika-filológia, antik görög kultúra), Sík Sándor (esztétika), Bálint Sándor (néprajz, vallási néprajz, művelődéstörténet), Felvinczi Takács Zoltán (művészettörténet), barátai közül Scheiber Sándor, Makovecz Imre építész, az MMA alapító örökös elnöke és Kondor Béla, akinek Dávid Katalin Pilinszkyvel többször is állt modellt képeihez.
Tudományos pályája legelején, 1948-ban a Szegedi Tudományegyetem tanársegédeként, majd a Szépművészeti Múzeum munkatársaként dolgozott, ahonnan klerikális reakció vádja miatt eltávolították. 1950-ben alapították a Művészettörténeti Dokumentációs Központot, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének jogelődjét. Dávid Katalin az intézetet 1954-től igazgatóként vezette, ezzel gyakorlatilag ő volt az, aki megteremtette a magyarországi modern művészettörténeti kutatások bázisát. Tudományszervező tevékenysége is alapvető jelentőségűvé vált, elsősorban mint az országos művészettörténeti vonatkozású levéltári, bibliográfiai kutatások megszervezője és egyik irányítója. Koncepciós vádak alapján távolították el az intézetből, klerikális reakcióval, vatikáni összeesküvéssel, jezsuita szervezkedéssel vádolták. Több kötetnyi, már sajtó alá rendezett, illetve megszerkesztett munka címlapjáról vették le a nevét.
1966-tól a Magyar Nemzeti Múzeum, majd a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főmunkatársa volt. 1969-ben, amikor a magyar állam és az egyházak közötti viszony enyhülni kezdett, létrehozták az Egyházi Gyűjtemények Szaktanácsadói Testületét, amelynek vezetésével, Casaroli bíboros és a katolikus egyház kérésére, Dávid Katalint bízták meg. Munkássága révén sorban nyíltak, illetve újultak meg az egyházi és felekezeti múzeumok, gyűjtemények, kincstárak. Személyéhez kötődött Esztergomban a kincstár és a Keresztény Múzeum, Kalocsán a kincstár, Sárospatakon és Pápán a református múzeumok, Budapesten a zsidó múzeum. Szakértőként működött közre a Szent Korona hazahozatalában, elérte, hogy a Korona ne múzeumi kiállítási tárgy legyen, hanem a parlament vegye át. Több nagyszabású kiállítást rendezett, vagy összeállításában vett részt. Többek között az esztergomi és kalocsai Főszékesegyházi Kincstár állandó kiállítása, az Iparművészeti Múzeum Egyházi gyűjtemények kincsei (1979), a Magyar Nemzeti Múzeum Corvinák (1968) valamint Magyarország története a honfoglalástól 1849-ig (1967) köthetők személyéhez.
Több évkönyvet és sorozatot szerkesztett: 1952–53-ban a Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyvét, 1953–1960 között a Művészettörténeti Tanulmányokat, 1962–1964 között a Művészettörténeti Dokumentációs Központ Közleményeit. Jelentős eredménynek számított, amikor 1970-ben a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatnál elindította a Mai magyar művészet sorozatot. Több száz tanulmánya, könyve jelent meg magyar, angol és német nyelven.
Legismertebb munkáiban – Adatok a Mária-tipológiához (1995); A megváltás tipológiája (1996); Bibliai jelképek kézikönyve – A teremtett világ misztériumai (2002); Kereszténység és kultúra (2006); Isten anyja a tipológiában – Egy asszony öltözete a Nap (2008) – a keresztény ikonográfia és bibliai jelképek világát tárja fel.
Mialatt szakrális ikonográfiával foglalkozott, felismerte, hogy minden korban, minden ember és minden közösség számára a világnézet nyújt választ azokra a kérdésekre, amelyekkel szembesülnie kell. Dávid Katalin számára ez a világnézetet a zsidó-keresztény vallási és szellemi-kulturális valóság jegyében állt.
Nagyszerű monográfiákban ismertette a képzőművészet legkiválóbb mestereinek életművét. Courbet, van Gogh, Chagall, Moore, Masaccio és mások mellett érzékenyen reagált a magyar művészeti élet eseményeire is, majd spirituális érzékenységénél fogva jutott el annak kimondásához, hogy Európa napjainkra megtagadta a létezését kialakító, azt formáló kereszténységet.
Morális állásfoglalásaként, gondolati összegzésként Dávid Katalin azt vallotta: „…ez az egyszerű erény [az irgalmasság], amely enyhíteni akar egy másik ember testi, lelki nyomorán, miért kell álljon az élet középpontjában. Megérti, miért több egy szelet kenyeret adni az éhezőnek, egy jó szót az elhagyottnak, mint felépíteni akár egy katedrálist."
Dávid Katalin számtalan díjat, elismerést kapott, kiérdemelte a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét (1993). Szintén ebben az évben a zsidóság és kereszténység tudományon alapú megbékítéséért, a holokauszt idején Szegeden folytatott zsidómentő tevékenységéért II. János Pál pápától megkapta a világiaknak adható legmagasabb pápai kitüntetést, a Pro Ecclesia et Pontifice aranykeresztet. Elnyerte a Széchenyi-díjat (1995), a Stephanus-díjat (2003), a Szent Adalbert-díj nagyérem fokozatát (2005), emellett kapott Príma-díjat (2010), Budapest főváros díszpolgára lett (2013) és Széchenyi-nagydíjat is átvehetett (2021).
Elsőként kapta meg a Magyar Művészeti Akadémia Életműdíját (2013), Dávid Katalin a Magyar Művészeti Akadémiának 2011-óta volt rendes tagja.
Hetvenedik születésnapjára készült Ex invisibilibus visibilia című kötetben a hazai teológia, művészettörténet, művészeti élet, történelemtudomány, régészet és irodalom, vallási élet vezető személyiségei sorakoztak fel köszöntésére. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából II. János Pál pápa saját kezűleg aláírt oklevéllel köszöntötte és audiencián fogadta.
Kilencvenedik születésnapján Fekete György, az MMA néhai elnöke köszöntötte 2013 októberében a Kecske utcában. Mint fogalmazott: „Dávid Katalin végtelenül szeretetteljes, bátorító és melegszívű. Mikor találkozunk, minduntalan megcsap a tudás és a bölcsesség lehelete". A róla szóló portréfilmben így emlékezett: „a szüleim szeretete, vallásos hite és intellektuális környezete vett körbe bennünket, és ez testvéreimmel együtt meghatározta az egész életünket".
„Fiatal koromban nagy hatással volt rám a jezsuita rend korszerű katolicizmusa. Megtanultam tőlük, hogy az evangelizáció az élet végéig tart" – mondta, majd beszélt arról, hogy a német megszállás alatt a jezsuita atyákkal karöltve mentette az üldözötteket. Mint fogalmazott: „Nem volt bennem félelem. Félni a háború után tanultam meg." Ezekről, a háború utáni nehéz évekről is beszélt Dávid Katalin. Arról, hogy egy friss bölcsészdoktori diplomával rendelkező, mélyen vallásos fiatal leány hogyan élte meg a kommunista hatalomátvételt, és az azt követő éveket. Megtudtuk: az öccsét internálták. A levetített filmrészlet végén Dávid Katalin kijelentette: „csak úgy szabad dolgozni, ha az ember megvallja a hitét. De van még egy fontos dolog: életben kell maradni. Az én generációm igazi erénye, hogy életben tudott maradni."
A Keddi Kaleidoszkóp elnevezésű sorozatban Dávid Katalin művészettörténésszel prof. emeritus Fekete György, az MMA néhai elnöke beszélgetett 2017. november 21-én a Pesti Vigadóban:
2023. szeptember 17-én Tölts világosságot szívünkbe, Uram! címmel Klukon Edit és Ránki Dezső zongoraesttel tisztelgett Dávid Katalint 100. születésnapja előtt a Pesti Vigadóban, ahol az ünnepeltet Turi Attila, az MMA alelnöke köszöntötte.
A Magyar Művészeti Akadémia 2014-ben készíttette el Dávid Katalin művészeti író, művészettörténész, a szakrális ikonográfia nemzetközileg is elismert kutatója, az MMA rendes tagja portréfilmjét Angyalok és őrangyalok címmel (rendező, operatőr, vágó: Tóth Péter Pál)
Pályája a mélyen megélt, történelmünk legsúlyosabb korszakaiban is vállalt hit és a kivételes humanizmus példája.
