A közép-európai identitás történelmi előzményei

Nemzetközi tudományos szimpózium Szigligeten

Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet háromnapos nemzetközi konferenciát tartott Szigligeten 2018. május 7. és 9. között. A kétnyelvű (angol és magyar) rendezvény címe: The Light and Shadow of ‘K. und K.' Cultural Memory in the Self-Image of Central Europe. A tizenegy – bajor, szlovák, cseh és magyar nemzetiségű – előadó a plenáris üléseken saját identitáskutatásáról számolt be; az előadásokat kerekasztal-beszélgetések követték. Két álláspont körvonalazódott a közép-európai identitással kapcsolatban: egyfelől a térség önképét geopolitikailag és kulturálisan meghatározó birodalmakkal, a közös történelmi veszélyekkel szembeni összefogás (hídszerep) toposza, másfelől viszont ugyanennek a létállapotnak köztes/átmeneti zónaként, ugyanakkor sajátosságként való értelmezése.
Kocsis Miklós, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet igazgatója megnyitójában a rendezvény előzményeiről és távlati lehetőségeiről beszélt.
Falusi Márton, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet tudományos munkatársa arról beszélt, hogy az esszéműfaj hasonlóképpen „átmeneti", mint a közép-európai történelmi zóna; emez a személyesség és az objektivitás, a szépirodalom és a tudományosság, amaz Kelet és Nyugat között ver hidat. Megszületett egy sajátos értelmiségi diskurzus ebben a régióban, amely a „közteslét" művészeti, politikai, társadalmi dilemmáival vívódik; az esszéisták (Szekfű Gyula, Babits Mihály, Bibó István, Szabó Zoltán, Cs. Szabó László, Konrád György, Czesław Miłosz, Ryszard Kapuściński, Zbigniew Herbert stb.), az esszéregények (Robert Musil, Milan Kundera, Esterházy Péter), valamint az esszéversek (Tőzsér Árpád) szerzői részben „közép-európaiságukból" fakadóan fordultak ehhez a műfajhoz, és folyamatosan a „közép-európaiságukkal" való számvetésre kényszerültek általa.
Windhager Ákos, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet tudományos munkatársa kifejtette, hogy noha nehezen cáfolható az az állítás, amely szerint az I. világháborúnak csekély a világ koncertműsoraiban fellelhető reprezentációja, a témának a ‘k. und k.' örökségben megnyilvánuló hiánya mégis számos további releváns kérdést vet fel. Jóllehet az 1920-ra újraépülő európai szellemiség Nyugaton a(nti)historikussá vált – amely mozgalomból később a frankfurti iskola nő ki –, a közép-európai, az egykori ‘k. und k.' térség beállítódása viszont ez idő tájt korszerű és pro-historikus. Windhager előadása a századforduló utáni reprezentatív-referenciális esztétikai változásról adott áttekintést a háborút romantizáló, a hősi halottakat sirató, az eseményeket allegóriába szublimáló, valamint a hadifogságban írt zeneművek elemzése révén.
A két problémafelvető előadás mintegy megnyitotta azokat az utakat, amelyeknek a következő nap gondolatmenetei nekivágtak.
Kovács Dávid, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet munkatársa végigvette a közép-európai gondolat magyar eszmetörténeti csomópontjait; Szekfű Gyula, Németh László és Szabó Dezső eltérő megközelítéseit választva kiindulópontnak. A különböző fogalomhasználat („Duna-gondolat", „Közép-Európa", „Kelet-Európa") más-más nemzeteszmét és közösségi víziót hordoz magában.
Matthias Funkhauser, a német Kodály Társaság elnöke a dél-tiroli autonómia kivívásáról és működéséről, az autonómiatörekvésekről, a nyelvhasználathoz és az anyanyelvi oktatáshoz való jogról, a többségi nemzet és a kisebbség nemzetrész viszonyának kulturális vonatkozásairól tartott előadást.
Vajda Barnabás történész, a Selye János Egyetem dékánhelyettese a hidegháború történelmi logikájában vizsgálta, hogy a nyugati gondolkodók és politikaformálók (Henry Kissinger, Konrad Adenauer, Helmut Schmidt, Ronald Reagan, Valéry Giscard d'Estaing stb.) miként tekintettek a régióra, és melyik fogalommal (közép, kelet, közép-kelet stb.) illették.
Farkas Attila, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet tudományos munkatársa és a Szent István Egyetem adjunktusa az első világháborúnak az emlékezettörténetben betöltött szerepét és a közép-európai kulturális közösségek modernitásfogalmát vette górcső alá Lukács György, Németh László és Bibó István egy-egy megállapítását felvillantva.
Boros János, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet tudományos munkatársa és a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára előadása filozófiai jellegű és normatív volt. Nem a történeti vagy kialakult állapotokat jellemezte, hanem azt a kérdést tette föl, hogy milyennek kellene lennie egy jó monarchiának. A helyes államrend, a demokratikus berendezkedés kantiánus alapjait, különösen John Rawls modern szerződéselméletét tárta föl.
A Palacký Egyetem (Olomouc, Csehország) Médiaintézetének vezetője, Petr Orság úgy összegezte a korai időktől, Hubert Gordon Schauertől Milan Kunderáig és napjaink migrációs válságáig ívelő előadását, hogy „legrosszabb esetben annyit mondhatunk, hogy Közép-Európa csupán a Nyugatra menekülő értelmiségiek külföldi önmisztifikációjában létezik."
Wesselényi-Garay Andor, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet tudományos munkatársa, a Metropolitan Egyetem egyetemi docense a kor és az építészet közötti kapcsolat mibenlétét firtatta, hogy a kor szelleméből – jelentsen ez bármit is – közvetlenül eredeztethetők-e bizonyos építészeti részletek, és fordítva, az építészeti formálás gyakorlatából kiolvashatók-e bizonyos, a kort egyértelműen leíró meghatározottságok. A kelet-közép-európai országokban nagyjából egy időben bekövetkezett, közel azonos mintázatú politikai és társadalmi választások tehát feltételeznének valamely, a határokon áthúzódó, s a ‘k. u. k.' egykori területére reflektáló építészeti formálást, tömegképzési attitűdöt. A konkrét eseteket megvizsgálva, az egyes építészeti kiadványokból arra a következtetésre jutott a kutató, hogy még a topográfiához szorosan kötődő funkciók (borászatok) vagy a transzcendens viszonyt kifejező templomok is hatalmas eltérést mutatnak a régión belül.
Fehér Anikó az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet tudományos munkatársa összefoglalta, hogy Kodály Zoltán és Bartók Béla klasszikus zenei jártassággal, széles látókörű gondolkodásmóddal és a nemzetközi tapasztalatok figyelembe vételével miként láttak neki a népdalok megmentésének. Jól tudva, hogy a „népdalgyűjtés útja virághimes mezőkön vezet át". Munkásságuk mindazonáltal a gyűjtésen túl vált igazán fontossá, hiszen a népdalok csoportosítása, rendszerezése új, közép-európai távlatokat nyitott.
A számos politika-, irodalom-, zene- és eszmetörténeti előadás után a kutatók egyetértettek abban, hogy a közép-európai identitás elemzése gyümölcsöző eredményekkel kecsegtet. A következő – várhatóan egy év múlva megrendezésre kerülő – konferencia például a régió „európai közösséghez", az Európai Unióhoz való csatlakozásának kulturális reprezentációját vehetné szemügyre és tehetné mérlegre.