A Magyar Művészeti Akadémia kiemelt feladatának tekinti a hazai alkotóművészek megbecsülését, támogatását és ösztönzését, így minden tagozat évente két díjat adományoz saját művészeti ága kiemelkedő képviselőjének, négy ösztöndíjat a középgeneráció, és két életút-díjat az idősebb generáció legjelesebb alkotóművészeinek. A Képzőművészeti Tagozat életében minden évben az egyik legfontosabb esemény az előző évi díjazottak kiállítása.

A tárlaton bemutatott karakteres grafikák és festmények, markáns, koncept alapú installációk, fotográfiai művek, az emberi alakokat formázó szobrok, képversek, illetve versszöveget megidéző installációk mindegyike magas színvonalon képviseli különféle stílusjegyeit, illeszkedve a kortárs képzőművészet sokféle irányzatához. Tematikájában is sokszínűen izgalmas a mostani kiállítás, hiszen időben az antik, mitológiai témáktól a második világháború borzalmain át, jelenkorunk időnként ijesztő aktualitásáig terjed, felidézve a közelmúlt Covid járványhelyzetét, illetve a szomszédunkban dúló tragikus ukrajnai háború következményeit.


A munkákat szemlélve a múló idő, a mulandóság és az emberi lét örökérvényű kérdései, dilemmái vetődnek fel, valamint filozófiai, szakrális és kontemplatív témák kerülnek fókuszba. A most bemutatkozó nyolc művész élettere és alkotói közege jól szimbolizálja a magyar nyelvterületen megnyilatkozó képzőművészeti szcénát, ezáltal az MMA határokon átívelő eszmeiségét is, hiszen a kitüntetett és most együtt szereplő alkotók közül vannak Budapesten, vidéken, sőt, határainkon túl, Erdélyben és Felvidéken élők is. A kiállítási anyag alapján megállapíthatjuk, hogy valamennyi művész méltán részesült a megítélt díjakban, amely a most látható tárlat kvalitásában, műfaji és tematikai gazdagságában mutatkozik meg.

Az MMA Képzőművészeti Tagozat 2021. évi díjazottjai

Eszik Alajos grafikusművész (Kiskunfélegyháza,1953)
1977 és 1983 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika szakán végzett, ahol Raszler Károly és Rozanics Tibor voltak mesterei. 1980-ban Németországban, Drezdában a Hochshule für Bildende Künste grafika szakán tanult. 2007-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetemen DLA fokozatot szerzett. 1981-ben a Makói Művésztelep meghívott művésze lett, azóta rendszeresen dolgozik ott. 1977 óta vesz részt önálló és csoportos kiállításokon, az 1980-as évektől több, a Móra Ferenc Kiadónál megjelent mesekönyvet és ifjúsági regényt illusztrált. 1983 és 1986 között Derkovits-ösztöndíjban részesült. 1983 és 2019 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanársegédje, tanára, majd docense volt. 1993 óta Sopronban nyári, időszakos galériát működtet.
Tagja a MAOE-nek, a Magyar Grafikusművészek Szövetségének, a Magyar Rézkarcolóművészek Egyesületének a Magyar Vízfestők Társaságának, a SZÖG-ART Művészeti Egyesületnek, valamint a T-Art Művészeti Egyesületnek. 2023 óta az MMA levelező tagja.
 
Rónai Péter festőművész (Budapest, 1953)
1970 és 1974 között a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol mestere Ján Želibský volt. 1974 és 1976 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, mestere Kocsis Imre volt. 1976 és 1977 között Budapesten vett részt posztgraduális képzésben, mestere Végvári Lajos volt. 1979 óta rendszeresen állít ki Szlovákiában, Magyarországon és szerte a világban.
1990-től a Nyitrai Egyetem Rajz tanszékének videóműtermét vezette. 1993-tól a brünni Műszaki Főiskola Képzőművészeti Karának docense, 1998-tól pedig a multimediális műterem professzora volt. 1990 és 1993 között a Nová vážnost (Új Komolyság) nevű képzőművészeti társulás, illetve a Szlovák Képzőművészeti Unió tagja. A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának támogató tagja.

Az MMA Képzőművészeti Tagozat 2021. évi Életút-díjasai

Csorba Simon László festőművész, grafikus (Budapest, 1943)
Egyetemi tanulmányait a budapesti Állatorvostudományi Egyetemen kezdte, majd Pécsett az Orvostudományi Egyetemen folytatta. Autodidakta művész, mesterei Martyn Ferenc és Šwierkiewicz Róbert voltak. 1966 óta rendszeresen kiállít. 1985 és 1988 között többször megkapta a Váci Művészeti Fesztivál díját. Műveit 1990-ben Kanadában díjazták, 1997-ben pedig a budapesti Műcsarnokban. 1994-ben elnyerte a Római Magyar Akadémia ösztöndíját. 1991 óta „futóművészként" tartják számon, szupermaratoni művészeti expedíciókat tett Párizstól a Bajkál-tóig. Tanulmányutakon vett részt Lengyelországban, Németországban, Oroszországban, Franciaországban, Itáliában, Spanyolországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Írországban, Erdélyben. Mindezek mellett hazai tájakon tett számos, futva bejárt expedíciót. Alkotásai megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a szentendrei Ferenczy Múzeum és a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményeiben.1991-ben Firemime art, Művészetterápia címmel, 1999-ben pedig Hogyan címmel jelent meg könyve. Tagja a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének.

Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész (Marosvásárhely, 1956)
1998-ban a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem művészettörténet szakán végzett. 1989-től Hatvanban a Hatvany Lajos Múzeumban, majd ugyanott a Czóbel Galériában dolgozott. Művészettörténészként elsősorban az 1918 utáni erdélyi képzőművészettel foglalkozik.
Nyugdíjazásáig szervezett kiállításokat, számos művészeti kritikát publikált elsősorban a Balkonban és az Új Művészetben. Két önálló kötete jelent meg: MI? MŰ...MAMŰ. Ma születő művek, 2002; illetve „Felezőidő" Romániai magyar művészet 1965–75 címmel, 2002. 1990-ben a Duna TV-ben Czigány Zoltánnal közösen mutatták be Nagycsütörtök, Erdélyi Helikon című filmjét. 2021-ig vezetője volt a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központnak.
Alkotóművészként vizuális verseket, konceptuális műveket készít, performanszokat mutat be. Tagja a MAMŰ Társaságnak.

Az MMA Képzőművészeti Tagozat 2021–2022. évi Művészeti ösztöndíjasai

Babinszky Csilla képzőművész (Kecskemét, 1970)
1988-ban érettségizett Szegeden a Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolában. 1994-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán végzett, majd 1994 és 1996 között ugyanitt posztgraduális képzésen vett részt, 1996-ban pedig művészettörténet, geometria és pedagógiai diplomát szerzett. 2016 és 2020 között a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Doktori Iskolájának képzésén vett részt.
1993 óta folyamatosan kiállító művész, részt vesz hazai és nemzetközi, egyéni és csoportos tárlatokon. Munkásságát számos díjjal tüntették ki. 1992-ben Barcsay-díjat, 1993-ban Prohászka-díjat, 1996-ban pedig a Művelődési és Közoktatási Minisztérium spanyolországi ösztöndíját kapta meg. 2000 és 2003 között Derkovits-ösztöndíjban részesült. 2001-ben a Római Magyar Akadémia művészeti ösztöndíjával Rómában alkotott. 2005-ben a Christoph Merian Stiftung ösztöndíjával az Artist in Residence Program keretében Svájcban, Bázelben dolgozott. Ugyanebben az évben Budapest és Párizs város ösztöndíját nyerte el, 2010-ben pedig Kaliforniában, Amerikában vett részt Rezidencia ösztöndíjban. Munkásságát 2014-ben Munkácsy-díjjal ismerték el. Tagja az FKSE-nek, a MAOE-nak, a MAMŰ Társaságnak és a Magyar Grafikusművészek Szövetségének.

Imre Mariann képzőművész (Medgyesegyháza, 1968)
1986-ban érettségizett Szegeden a Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolában. 1986 és 1991 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanult, ahol 1991 és 1994 között posztgraduális képzésben vett részt. Mesterei Sváby Lajos, Tölg-Molnár Zoltán és Konok Tamás voltak. 1992-ben Barcsay-díjat kapott, 1995 és 1997 között Derkovits-ösztöndíjban részesült. 1993-ban Herman Lipót-díjat, 1996-ban pedig Stúdió '95 díjat kapott. 1993-ban Salzburgban, 1994-ben pedig Berlinben volt ösztöndíjas. 1999-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt. 2004-ben munkásságát Munkácsy-díjjal tüntették ki.
1992 óta vesz részt hazai és nemzetközi, egyéni és csoportos kiállításokon, 1999-ben szerepelt a XLVIII. Velencei Biennálé magyar pavilonjában.
 
Katona Zoltán festőművész (Bag, 1959)
1982-ben szerezte meg diplomáját a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, ahol mestere Blaski János volt. 1982 óta rendszeresen vesz részt egyéni és csoportos, hazai és nemzetközi kiállításokon, művésztelepeken. 1990-ben a Block Csoport egyik alapító művésze Nayg Istvánnal, Palkó Tiborral, Pika Nagy Istvánnal és Sebestyén Zoltánnal együtt, melynek kiállításain rendszeresen részt vett. 1991 óta alkot a Jászberényi Art Camp művésztelepén. 1992-ben Eötvös-ösztöndíjat kapott, 1993 és 1996 között pedig Derkovits-ösztöndíjban részesült. 2001 és 2004 között a budapesti Atelier Pro Art alkotója volt, 2004 és 2005 között a Szolnoki Művésztelepen dolgozott. 2007-ben a Római Magyar Akadémia két hónapos ösztöndíjának időszakában Olaszországban alkotott. Tagja a MAOE-nak, az FKS-nek, a Block Csoportnak és a MAMŰ Társaságnak.
 
Kotormán Norbert szobrászművész (Békéscsaba, 1967)
1994-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán, 1994-ben pedig ugyanott mesterképzésben vett részt. 1995 és 1999 között a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Képzőművészeti Mesteriskolájának DLA képzésében vett részt. 1995 óta szerepel kiállításokon, számos hazai és nemzetközi tárlaton vett részt.
1994-ben Herman Lipót-díjat kapott, 2002 és 2004 között Derkovits-ösztöndíjban részesült.  2013-ban és 2017-ben az Emberi Erőforrások Minisztériumának díját kapta meg.  Több alkalommal jutalmazták munkáit a Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlaton, 2018-ban a Magyar Művészeti Akadémia díját kapta meg. 2020-ban Tornyai-plakettet kapott. 2019-ben Munkácsy-díjjal ismerték el munkásságát.
Köztéri szobrai Budapesten, Aggteleken, Szegeden, Mártélyon, az Arab Emirátusokban és Olaszországban láthatóak.
  

Kurátori tárlatvezetés:
2023. szeptember 22. 18:00