« Tilbake

Erős szellemi hátország

Erős szellemi hátország

Nem lesz politikus és nem szereti a pazarlást, a kulturális szférában különösen nem. Szenvedélye a régizene, és úgy érzi, sokat tehet a magyar kultúráért. Olyan szellemi hátországot vezet november ötödikétől, amely szerinte az állam jó tanácsadója lehet több területen is. Vashegyi Györggyel, a Magyar Művészeti Akadémia új elnökével beszélgettünk.

- Ön idén lett rendes tag, októberben pedig már elnök.
- Egy akadémikus társam szeretett volna elnöknek jelölni, és bár pár napig gondolkodtam, de ilyen megtisztelő felkérés elől nem illik megfutamodni. Éreztem a tettvágyat is, hiszen sok érzelem fűz a magyar kulturális élethez, ezért segíteni szeretnék. Én karmester voltam, vagyok és leszek; attól, hogy az MMA elnökévé választottak, nem váltam politikussá, mert más alkat vagyok, elsősorban előadóművész, aki főleg a múlt és néha a jelen műveit mutatja meg a közönségnek.
 
- Két igen sikeres régizene-együttest alapított, vezényelt és menedzselt a kilencvenes évek elején. Ezt a tapasztalatát tudja majd elnökként is kamatoztatni?
- Feltétlenül. A Purcell Kórussal és az Orfeo Zenekarral 26-27 éve dolgozom együtt, az utóbbi harminc év hazai és nemzetközi klasszikus zenei életében szerzett eredményeink mellett arra vagyok a legbüszkébb, hogy mindezt nagyon kevés közpénz felhasználásával értük el. Menedzseri tapasztalatnak is jó volt, és eltökéltebb lettem aziránt, hogy egyetlen forint közpénzt sem szabad elpazarolnunk, hanem a leghatékonyabban kell a különböző célokra fordítanunk.
Szomorúnak tartom, ha tetemes közpénzt költenek el a kultúrára számottevő eredmény nélkül. A kultúra olykor mindenhol forráshiányos terület – a nyugati országokban is –, ezért elemi kötelességünk jól gazdálkodni.
 
- Központosított pénzszórásnak, korszerűtlen modellnek nevezték az akadémiát. Erről mit gondol?
- Szerintem épeszű ember nem vitatja, hogy szükség van művészeti akadémiára, ahogy azt sem, hogy szükség van a tudományosra is. Csakhogy ott már közel kétszáz éve vitatták meg ezeket a dolgokat. Mi hat éve vagyunk köztestület, ezért nem sportszerű emiatt támadni minket; kérünk még egy kis időt. Az MMA jó irányba halad, hogy betöltse az alapküldetését: a magyar alkotóművészet múltjának, jelenének és jövőjének méltó, következetes képviseletét és támogatását. Programom jelszava az érték és minőség, ezért ez értékelvű és minőségpárti támogatás kell hogy legyen. De azzal az elvvel egyetértek, hogy a közpénzek elszórása elfogadhatatlan, és felelősek vagyunk azért, hogy a forrásokat a legeredményesebben költsük el. Átláthatóan és tisztán kell működnünk, aki ezt várja el, azzal teljesen egyetértek, magam is ezt teszem mindig.
 
- A művészeti minőség szubjektív dolognak tűnhet, hogyan lehet úgy támogatni, hogy a másik fél ne nevezze pazarlásnak?
- Szerintem a művészeti minőség nem szubjektív. De természetesen sokféle módon lehet valami jó minőségű.
Természetesen az operát nem lehet egybevetni a szabadverssel, de arról meg vagyok győződve, hogy egy műfajon belül a minőség nem szubjektív.
A szakmánk felelős azért, hogy ne növeljük a káoszt, hanem próbáljunk irányt szabni; de nem diktatórikus, ízlésterroros módon, hanem kizárólag szakmai alapon. Johannes Brahms – a német romantika egyik legnagyobb zeneszerzője – például nagyon szerette, ha műveit különféleképpen, másmás karmesterek közreműködésével adják elő jó minőségben, de lehetett kedvence is. Valahogy így értem a minőséget.
 
- Mégis konzervatív ízlésdiktatúrát emlegetnek az MMA-val kapcsolatban.
- Én semmilyen fajta művészeti diktatúrát nem helyeslek. A XVIII. századot kutató zenészként tudom, hogy a jó ízlés („le bon goűt") a század egyik leggyakrabban használt kifejezése volt.
Amikor Joseph Haydn az 1770-es években írt egy levelet Leopold Mozartnak (Wolfgang Amadeus Mozart édesapjának), s ebben megmagyarázta, miért tartja a fiát a legnagyobb élő zeneszerzőnek, így fogalmazott: „Ízlése van és mély szakmai tudása." Fontos, hogy az ízlést említi első helyen! Emellett az ízlést folyamatosan fejlesztenünk is kell.
A művészeti minőség szerintem objektív dolog, szakértelem kell hozzá, és a közönséget a szakértőnek kell vezetnie.
De sokszor úgy érzem, hogy a közönség nem kap elegendő információt a művészetről vagy a művészekről. Az akadémiának az is fontos feladata, hogy ezt megadjuk a publikumnak.
 
- Vannak, akik nagyon eltökélten bojkottálják az akadémiát.
- Leszögezem, hogy itt a napi pártpolitikának nincs helye. Nem ítélem el azokat a művészeket, akik politikai manifesztációt csinálnak a művészetükből, de nem értek egyet velük. Ez mindenkinek a szíve joga, és önálló művészként tiszteletben tartom a döntésüket – mert ez nem feltétlenül von le a művészeti értékükből, bár megjegyzem: néha nem is ad hozzá semmit. Nekünk az is feladatunk, hogy aktív tanácsadói testületként szorosan együttműködjünk a mindenkori kormányzattal, mert egy igen komoly szellemi műhely vagyunk, az akadémikusok szellemi tőkéje felbecsülhetetlen. Abban teljesen biztos vagyok, hogy a mai magyar művészetnek és kultúrának nincsen az MMA-nál erősebb szellemi műhelye. Ezt nem azért mondom, mert bármilyen más akadémia, szervezet vagy csoport ne lehetne kiváló a maga nemében, de a mi köztestületünk nagyon sok művészeti ágat fog össze, ezért másoknál többre látunk rá. Megvan a „súlyunk" ahhoz, hogy erős szellemi hátországként működjünk a nemzet és a mindenkori kormányzat számára.
 
Forrás: Erős szellemi hátország - Magyar Idők - 2017. 10. 14. (18. oldal)