Kidolgozható-e a drámaírói életpályamodell?

Kortársak a fiókban címmel konferenciát tartott a kortárs magyar drámáról a Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozata május 23-án a Pesti Vigadóban. Az alapötletet az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet azon adata adta, amely szerint 10 év alatt Magyarországon 38 kőszínház nagyszínpadán mindössze 39 ősbemutatót tartottak kortárs magyar drámaíró művéből. A szám pedig a szervezők szerint nem áll egyensúlyban a számos tehetséges magyar drámaíró munkáinak számával. Ennek feloldása lehet a konferencián elhangzottak alapján a színházak és drámaírók szorosabb kapcsolata, akár a háziszerzőség elvén, illetve a tehetséges kortárs drámaírók mentorálása, a drámaírói életpályamodell kidolgozása.
A konferencián Nagy Viktor, a Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozatának vezetője köszöntötte a szakma képviselőit és a résztvevőket, és elmondta, hogy a magyar drámairodalom helyzete szinte minden ülésen felmerül, erről beszélni kell, hiszen a magyar drámairodalom válságban van – hangzik el gyakran –, noha nagy mennyiségű drámát mutatnak be, mégsem találja a helyét a magyar színházakban. Ennek egyik oka a színházi felépítésben rejlik, a populáris színházak, már nem a magyar drámán keresztül „üzennek", kihalt az igény a magyar drámák bemutatására, és ha mégis műsorra tűznek kortárs drámát, az kamaraszínpadra szorul. Ma már nem rendelnek drámát a színpadok, és a dramaturg szerepe is kezd háttérbe szorulni.
Kiss József, Jászai Mari-díjas színházrendező, drámaíró, a Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozatának közgyűlési képviselője, a konferencia főszervezője Lesz-e a jövőben magyar dráma? címmel vetette fel a kortárs magyar dráma bemutató elenyésző számát: 10 év, 38 színház, 39 ősbemutató nagyszínpadon, Magyarországon. A drámaírás tanítható, fontos, hogy az írónak legyen mentora, támogatója, és találkozhasson a közönség reagálásával a művére. A cél: a dráma megírásától a bemutatóig kísérni a drámaírót. A Katona József Pályázat (2001) a kortárs magyar dráma útját egyengeti a nagyszínpadok felé, az üdvös az, hogy a színház és a drámaíró együtt pályázik, hiszen akkor biztosított a megírt darab bemutatása is.
Bodolay Géza Jászai Mari-díjas színházrendező Miért írunk magunknak színre darabokat olykor? című előadásában a választott címből indult ki és vázolta fel a színház,a  színjátszás és a dráma kapcsolódását. Ezt követte Szabó Attila Szerzők, színpadok, tendenciák című informatív előadása, aki az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Színházi adattár, ún. HUNTÉKA bemutatóiból vont le következtetéseket. Bodó A. Ottó, a Babeş–Bolyai Egyetem docense, dramaturg Kortárs drámák a mai erdélyi magyar színpadon címmel 10 erdélyi kőszínház (Kolozsvár, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Temesvár, Gyergyószentmiklós, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely, Csíkszereda, Marosvásárhely, Szatmárnémeti) kortárs dráma bemutatóit vizsgálta. Németh Ákos, a Drámaíró Kerekasztal elnöke a Kortárs magyar szerzők a kortárs magyar színházban témáról beszélt európai összevetésben.
A magánszínházban képviseletében Bank Tamás, a Játékszín igazgatója Kortárs mai magyar szerzők a magánszínházban címmel előadásában bemutatta a Játékszínt, a helyszínt, színházát pozitív példának érzi, mert közönségük nagyon kedveli a kortárs szerzőket, így bemutatták már Csukás István, Szakonyi Károly, Székely Csaba, Szente Vajk, Pozsgai Zsolt műveit. Valamint felhívta a figyelmet az általuk meghirdetett vígjátékpályázatra, ahol 6-8 szereplős darabokat vártak és ahova 44 jeligés pályamű érkezett. A külföldi kitekintésről Vidovszky György rendező és Pászt Patrícia műfordító, kulturális menedzser gondoskodott a konferencián. Előbbi Az ír drámairodalom kitartó sikere az ellentmondásokkal teli ír színházi élet árnyékában címmel az ír, utóbbi a Mit kezdett a lengyel színház a szabadsággal? címmel a lengyel helyzetről beszélt. Az előadásokat egy beszélgetés folytatta Mit ér az ösztöndíj, ha Örkény? címmel. Az ösztöndíjrendszerről beszélgetett Pass Andrea és Horváth János Antal drámaíró, valamint Szokolai Brigitta, moderátor, a József Attila Színház dramaturgja, a Színházi Dramaturgok Céhének társelnöke. A drámaírás iránt érdeklődő fiatalok progresszíven reflektálnak a korra. A kortárs drámának társadalomformáló hatása van, hiszen arról kell beszéljen, ami és ahogy van, szembesíti a nézőt a társadalmi problémákkal. Az ösztöndíjjal megírt darabokat felolvasószínházi előadásokon mutathatják be a közönségnek.
A konferencia zárszavában Kiss József továbbgondolásra vetette fel a drámaíró oktatás, a szakmai érdekképviselet, a szerzői jogi törvény, valamint a magyar drámák nemzetközi képviseletének kérdését, és javasolta a drámaíró életpályamodell megalkotását, aminek a Hubay Miklós Program nevet javasolta.