A könyvbemutató képeiből:
·············································

A magyar belsőépítészet 1945–2012

A II. világháború utáni belsőépítészet


A Műcsarnokban, az Építészeti Nemzeti Szalon finisszázsának hetében izgalmas, reprezentatív könyvmonstrummal találkozhattak az érdeklődők. „Különleges, hiánypótló albumot tart kezében az Olvasó. Sokéves álom vált valóra, hiszen egy évszázados tradíciót képviselő művészeti szakma mutatja meg magát kiemelkedő alkotásaival, személyes életrajzaival." – írja előszavában Szenes István, a MABE elnöke.
A Magyar Belsőépítészek Egyesülete (MABE) kiadásában megjelent 580 oldalas kordokumentum hiánypótló a maga nemében, hiszen a több éves adatgyűjtést megelőző, lexikonnak induló könyv a belsőépítész szakma legjavát fogja össze – Szenes István, valamint Tóth Tibor Pál belsőépítész, a MABE társelnöke kezdeményezésére már 2005-ben, majd 2013-ban ismét elindult az a gyűjtőmunka, amely az MMA, az NKA és más szponzorok segítségével végül könyv formájában 2014-ben meg tudott jelenni –, napjainkban ezzel is bizonyítva az építész szakma árnyékában lassan felszámolódó belsőépítészet létjogosultságát. Érdekesség, hogy a könyvben szereplő művészek jó részt maguk küldték el az adataikat, így az adott oldalakon (a terjedelmi korlátok miatt is) azok az információk olvashatók a könyvben, amelyek a belsőépítészek számára valóban a legfontosabbak voltak. A szerkesztőbizottság, pontosabban a lektorok (Láng Judit, Kiszely Mária, Márton László Attila) szintén a szakma elismert tagjai, ők próbálták a hiányzó információkat pótolni. Ez a heroikus feladat azonban akár évtizedeket is igénybe vehetne, de a megjelenés érdekében a kéziratot le kellett zárni. „Adatok, személyek, sorsok, teljesítmények vázlatos gyűjteménye született meg ezúttal, nem kis mértékben művészettörténeti jelentőséggel is bírva. Nyugodtan nevezhetjük legalább fél évszázados adósság törlesztésének." – emelte ki Fekete György belsőépítész, az MMA elnöke.
A kötet első felében megismerhetjük a magyar belsőépítészet rövid történetét, fontosabb iskoláit. Fekete György ajánlója és Szenes István előszava (mindezek angol nyelven is) után Dvorszky Hedvig művészettörténész, a kiadvány felelős szerkesztője vezeti be az Olvasót a belsőépítészet történelmébe, szépségébe. Ernyey Gyula és Tóth Tibor Pál foglalják össze a szakma oktatásának a történetét, hogy milyen felsőoktatási intézményekben lehetett és lehet elsajátítani a mesterség alapjait.
Az arcképcsarnok sajátos logikával épül fel: 1945 után kronologikusan tárgyalja a művészeket, elsősorban a Magyar Iparművészeti Főiskolán (ma: MOME), a Soproni Faipari Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetében (ma: NYME–AMI) végzetteknek a diplomaéve alapján. A 335 belsőépítész gazdag képanyaga miatt ez tekinthető a könyv gerincének, erősségének. A következő fejezet már ábécérendben közli a mintegy 40 alkotó illusztrációs anyag nélküli szócikkét. Ezek után következik a belsőépítészek teljes, 733 névből álló listája, valamint egy rövidítésjegyzék. A lézerrel metszett fatáblás, gyönyörű grafikákkal tarkított, esztétikailag is fajsúlyos kiadványt Kulinyi István tervezte.
„Csak egy pillantás, egy-egy oldalba sűrített pályakép jut mindenkinek e könyvben, mégis összességében maradandó lenyomata egy művészi szakmának." (Szenes István)
2014. szeptember 5.  |  könyvbemutató belsőépítészet