« Vissza

Marosi Miklós és Dobó János 75 éves

Esemény - helyszín kép
Esemény - helyszín kép
Esemény - nagy kép

Marosi Miklós és Dobó János 75 éves

Január 17-én a jelenkori építőművészet két nagyszerű képviselőjének, Marosi Miklósnak és Dobó Jánosnak a születésnapi köszöntésére került sor. Mindketten napra pontosan 1942. december 16-án születtek, és régi barátok. Az eseményre olyan sokan jöttek el a „Makovecz-szentélybe" az MMA építőművészeti tagozatából is, hogy szinte tagozati ülésnek is lehetett tekinteni az estet. Jelen volt az MMA tiszteletbeli elnöke, Fekete György és jelenlegi elnöke, Vashegyi György is. A háznagy Ferencz István volt, a két ünnepeltet pedig Skardelli György faggatta pályájáról és építőművészeti felfogásáról.

A két ünnepelt nem kevés humorral és iróniával beszélt önmagáról és életéről. Dobó János például egy ízben úgy fogalmazott, hogy „az ember kínjában csinál jót". Aztán beszélt arról is, hogy nincsen kis feladat, hogy a nagy építészek mindig figyelnek arra, hogy a ház beleilleszkedjen a környezetébe, és hogy minden építészeti munka morális tett, ám ezt a fajta hozzáállást alig lehet tanítani. Marosi Miklós többek közt arról beszélt, hogy minden háznak története van, és itt főként arra kell gondolni, hogy miféle nehézségek és vesszőfutás közepette született meg az adott épület. Ezzel szemben külföldi munkái során megtapasztalhatta azt is, hogy milyen az, amikor egy építészeti projektre bőségesen van anyagi fedezet.

Götz Eszter szakíró így írt Marosi Miklósról: „Neve a hazai építészeti közéletben a sokoldalúságot és az egyediséget jelenti. Életművében a legváltozatosabb műfajok megtalálhatók, de a KÖZTI-ben töltött immár majdnem fél évszázad jóvoltából túlnyomórészt középületeket tervezett. A kortárs kórházépítészetben és a szállodatervezésben egyedi hangvételű munkái, az adott helyhez és igényekhez példamutató rugalmassággal, ugyanakkor szellemes megoldásokkal viszonyuló tervezői magatartása a hazai építészeti paletta egyik legegyénibb alkotójává emeli. Oktatóként, diplomabizottsági tagként, illetve a szakmai közéletben vállalt számtalan feladatával szerény, de nyilvánvaló hatással van több építészgeneráció értékrendszerére." Dobó Jánost pedig így jellemezte Götz Eszter: „Építészete nehezen nyílik meg a külső szemlélő előtt. Nevét a szakmán kívül kevéssé ismerik, mivel alkatából fakadóan szerény és szűkszavú; az építészetben sohasem az önkifejezés közelségét kereste, hanem a környezet és a feladat optimális megfeleltetésének művészetét. Ezzel együtt az életmű megkerülhetetlen fejezet a 20. század második felének hazai építészetében. Autonóm művészeti minőséget mutató, különleges és sokoldalú rajzkészsége ellenére a szerkezeti pontosságot követelő attitűdje, puritán stílusa és mindenekelőtt következetes, mély intellektuális karaktere rejtőzködő alkotóvá tette. Holott sokan és sokat tanultak tőle."