A magyarországi nemzetiségek hagyományos kultúrája
 
Időpont 2013. november 14–15.
Helyszín: MTA BTK Zenetudományi Intézet Bartók Terem

A magyarországi nemzetiségek hagyományos kultúrája – konferencia

Kétnapos konferenciát rendezett a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti, Néprajzi Tagozata A magyarországi nemzetiségek hagyományos kultúrája címmel Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia BTK Zenetudományi Intézetében.
A néprajzi tagozat szakmai programjának egyik legfontosabb eleme a nemzetiségek kultúrájának gondozása. Ezek a közösségek nyelvi elzártságukból, periferiális helyzetükből fakadólag megőrizhettek olyan kulturális jelenségeket, melyek sem a többségi, sem az anyanemzet szellemi tárában már nem találhatóak meg, ezért különösen fontossá válik az egymás mellett élő népcsoportok hagyományozott értékeinek, belső mozgásainak, áramlásainak vizsgálata. 

Erdélyi Zsuzsanna, az Akadémia Népművészeti, Néprajzi Tagozatának vezetője így fogalmazott a november 14–15. között megrendezett konferencia céljairól: "Annyi történelmi viszontagság, mindenféle változás után eljött az ideje annak, hogy ismét nekilássunk és korunk igényének, szemléletének megfelelően folytassuk azt, amit a 20. század brutalitása megakasztott. Nemcsak megakasztott, hanem gyilkos indulatokkal is beszennyezett. Kelet-Közép-Európa ennyire vegyes népességű tájain helyre kell állítani – amennyire lehet – a Ferenc József-i kor toleranciáját, az egymás mellett–együtt élés lelki-szellemi bázisát. Jelen vállalkozásunk e szándék jegyében indul el. Reméljük, hogy a szakmánk kínálta lehetőség segítheti tervünk megvalósulását, és az adott körülményeink között is megfonható emberi kötelékek erejét."


A kétnapos konferenciát, amelyet  a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti, Néprajzi Tagozata A magyarországi nemzetiségek hagyományos kultúrája címmel Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia BTK Zenetudományi Intézetében rendezett, Fekete György, az MMA elnöke nyitotta meg. Köszöntőjében hangsúlyozta a konferencia fontosságát, kiemelte, hogy a magyarországi nemzetiségek kultúrájával foglalkozó szakemberek a „színvonalas és békés történelmi együttélés bizonyságtevői ", akik egyenrangú szellemi megnyilvánulásokként tekintenek az önálló kisebbségek kultúrájára.
 
Áder János köztársasági elnök levélben köszöntötte a konferenciát, amelyben a hasonló kezdeményezések szükségességét hangsúlyozta, hogy a többségi és kisebbségi nemzetek tagjai jobban megértsék egymást, és gazdagítsák saját kultúrájukat.
 
A konferencia fő szervezője Erdélyi Zsuzsanna, az MMA Népművészeti, Néprajzi Tagozatának vezetője nem tudott jelen lenni, ám köszöntőjét hangfelvételen elküldte. Megfogalmazta, mennyire fontos a néprajzkutatás – közös nyelvével, személyes kapcsolataival – egymás jobb megismerése érdekében. Erdélyi Zsuzsanna komoly zeneanyaggal is készült a konferenciára. Szinte minden esetben az ő gyűjtéséből származó hangszeres és énekelt népzenei felvételek egészítették ki az egyes előadásokat.
 
Richter Pál, a Zenetudományi Intézet igazgatója házigazdaként köszöntötte a résztvevőket, majd Vikár Béla, Bartók Béla és Kodály Zoltán nemzetiségi zenei gyűjtéseinek történetét tekintette át.
 
Paulik Antal, az Emberi Erőforrások Minisztériumának főosztályvezető-helyettese a minisztériumban jelenleg a jóváhagyás-véleményezés szakaszában levő nemzetiségpolitikai stratégiát ismertette.
 
Tari Lujza, a Zenetudományi Intézet főmunkatársa a népzenekutatás, mint a néprajztudomány egyik ágának történetét tekintette át hazánkban a kezdetektől napjainkig. Kiemelte Bartók és Kodály jelentőségét, akik rájöttek, hogy a magyar népzenét a környező népekével együtt kell vizsgálni.
Manherz Károly, az ELTE BTK Germanisztikai Intézetének vezetője a magyarországi német népcsoportok néhány jellegzetességét, majd a velük kapcsolatos kutatás történetét tekintette át. Ezt követően Dabóczi Ákos gyűjteménykezelő a Kismarosi Sváb Muzeális Gyűjteményt mutatta be.
Sebő Ferenc távollétében Tari Lujza olvasta fel a magyarországi románok zenéjéről szóló kutatásait, megemlítve, milyen fontos szerepet játszott ennek megismerése a magyarországi táncházmozgalmak kialakulásában. Feltevése szerint a méhkeréki és bihari gyűjtések zeneanyaga még őrizheti a régi magyar tánczenék maradványát. Rendkívül érdekes előadását sok zenei bejátszással támasztotta alá. Martyin Emília múzeumigazgató a románok körében legelterjedtebb, legkomplexebb, gazdag szakirodalommal rendelkező népszokást, a kolindálást mutatta be.
 
Eperjessy Ernő ny. miniszteri főtanácsos dolgozata, melyet Richter Pál olvasott fel, a magyarországi nemzetiségi kutatások történetét tekintette át, Bél Mátyás és Tessedik Sámuel munkásságától kezdve a néprajztudomány 19. századi fellendülésén át napjainkig
 
Daróczi Ágnes kisebbségkutató Bari Károly cigány népköltészet terén végzett gyűjtői és közreadói munkáját mutatta be. Bari Károly nagyszabású kutatói-gyűjtői munkájának eredménye a nemrégiben megjelent háromkötetes Régi cigány szótárak és folklór szövegek című könyv (Hagyományok Háza, Bp., 2013), melynek kiadását a Művészeti Akadémia is támogatta.
 
Sasvári László a hazai örmények történetét tekintette át a honfoglaláskori kapcsolatoktól máig, megemlítve a nevezetes betelepülést 1672-ben, amikor Apafi Mihály fejedelem Erdélybe hívott 3000 örmény családot. Dotján Gaggigné Krajcsir Piroska armenológus megemlítette, hogy népszokásaik ma már csak írásos emlékek alapján kutathatók, majd ismertette az örmények néhány különleges, főleg a téli ünnepkörhöz kapcsolódó népszokását.
 
Diószegi György görögkutató a hazai görögség bemutatását abból a szempontból vizsgálta, milyen értéket teremtettek Magyarországon, beszélt az ország felvirágoztatására tett anyagi áldozataikról, arról, hogy a görögök mindig a magyar szabadságmozgalmak mellett álltak, beszélt templomépítészetükről, valamint síremlékkutatásainak eredményeiről.
 
Ferkov Jakab múzeumigazgató áttekintette a baranyai szerbek szokásait a vízkereszttől fehér hétfőig tartó időszakban. Eredics Gábor, a Vujisics-zenekar vezetője előadásában Bartók Béla 1912-es bánáti szerb gyűjtését az egyetemes népzenekutatás szempontjából is jelentősnek tekintette, és elképzelhetőnek tartotta, hogy hatással volt későbbi Bartók művekre, például a „Mikrokozmosz"-ra.    
 
Horváth Sándor néprajzkutató a gradistyei horvátok költészetéről szólva időrendi áttekintést adott a horvát epikus hagyományról. Végh András előadása a horvátok körében használatos dudatípusokról, elterjedésükről, és a rajtuk játszott népzene jellegzetességeiről szólt.
 
Mukicsné Kozár Mária a magyarországi szlovén népköltészet fennmaradt emlékeit tekintette át az ószláv patriarchális társadalom nyomait őrző „Két inget mos a lány…" kezdetű énektől a középkori zarándokénekeken át az újabb lakodalmas énekekig, lakodalmas- és katonadalokig.
Pintér-Jurkovics Mária nemzetiségi referens arról beszélt, hogy a pilisi szlovákoknál a régi vallásosságban a nyelvváltás folyamata lelassult, ma is szerepelnek szlovák nyelvű énekek, imádságok, és köszöntések a szentmiséken és a szertartásokon. Zsilák Mária tanszékvezető egyetemi docens a szlovák népi vallásosságban a nyelvváltás után is megmaradt archaikus imádságokat vizsgálva azokban egykorú kéziratos és a ponyvairodalomból folklorizálódott szövegeket fedezett fel.
 
Sasvári László a már asszimilálódott hazai ruszinok nyomait kutatta, egyrészt építészeti, másrészt gyűjtött nyelvi emlékeken. P. Hidász Ferenc OFM filológus a hazai ruszinok szent hagyományairól szóló előadását az erről szóló kutatástörténet áttekintésével kezdte, majd néhány, Komlóskán gyűjtött imádságot és népszokást ismertetett.
 
Sutarski Konrád, a Magyarországi Lengyelség Múzeumának és Levéltárának igazgatója a magyarországi lengyelség múltjáról és jelenéről adott összefoglalást. Bődi Erzsébet az egykor lengyel nemzetiségű, ám kitelepített lakosságú Derenk község példáján keresztül mutatta be, hogy a néprajz a kutatások révén képes befolyásolni az emberek önazonosságának megfogalmazását.
 
Menyhért Krisztina nyelvész és antropológus nemcsak a bolgárkertészek 19–20. századi betelepülésének történetéről szólt, hanem magáról a bolgárkertészetről is.
Papadopulosz Petkova Adriana etnológus szerint a hazai bolgár kisebbség a 19–20. századi vidéki bolgárság kulturális modelljét követte, mely a kultúrház–iskola–templom egységre épül.

A konferencia részletes programját ide kattintva érhetik el.

2013. november 21.  |  erdélyi zsuzsanna konferencia