Török László: 43 év a fényérzékeny világban
Akadémiai székfoglaló előadás – 2015. március 20.
Török László fotóművész 43 év a fényérzékeny világban címmel tartotta meg akadémiai székfoglaló előadását, amelyet egy Csoóri Sándor-idézettel kezdett: „A kép tehát nem csak villanás, amit rögtön el lehet felejteni, de esemény is. Ereje nem abban van, hogy igaz, hanem hogy elképzelhető. Az elképzelhető kép semmivel sem kevesebb, mint a végig gondolható gondolat." Ennek jegyében folytatva elmondta, hogy 1972-ben elkészített Család című képe tekinthető fotográfiai gondolkodása kiindulási és meghatározó pontjának. A nagybátyja, Török Vidor operatőr javaslatára került 1969-ben a Magyar Filmlaboratórium Vállalathoz, ahol operatőrök és mérnökök gyakoroltak nagy hatást rá. Mások mellett Heffele József, aki felfigyelt fotográfusi ambícióira és egyengette ez irányú útját. Az igazi tanulás időszaka 1970 tavaszán kezdődött, amikor felvették az MTI Fotóhoz. Számos területen dolgozott és igyekezett ellesni és megtanulni a fotográfiához nélkülözhetetlen fogásokat úgy a laborban, mint a rovatoknál. Különösen Molnár Edit kollegális érdeklődése és biztatása jelentett sokat.
„Az MTI Fotónál a pályafutásom a végéhez közeledett, aminek az oka a már említett Család című képem volt, hiszen 1973-ban a World Press Photo általános kategóriájának első díját nyertem és vehettem át a vele járó Aranyszemet első magyar fotográfusként Joop Swart elnök úrtól a MÚOSZ székházában" – emlékezett vissza Török László, akivel az MTI-nél „vezérigazgatói szinten" közölték, hogy világosítóként nyugdíjazásáig maradhat, de fotós ott nem lehet. A következő évben szintén a World Press Photo harmadik díját kapta, „s ezzel lezárult a művésszé válás hosszú folyamatának legelső stációja". Ezután kezdett el tájékozódni egy új művészi irány lehetőségei felé tájékozódni azzal a szándékkal, hogy a képolvasó számára képei jelentésének befogadására több választási lehetőséget, vagyis nagyobb szabadságfokot mutathasson fel.
„Ennek az időszaknak az első megjelenési formája az 1977-ben készített Egy hangya emlékére című sorozatok, amit Bella István Halotti beszéd című csodálatos verse „ihletett". Majd folyamatosan készítettem ebből a kontextusból dolgozataimat, amit a Műcsarnok Helikon galériájában mutattam be Módosulások címmel 1983-ban."
A nyolcvanas években többször kísérte el Bari Károly költő barátját gyűjtőutakra, ami Török László képi világán belül egy nagyon fontos állomást jelentett. Ezt a kollekciót 1984-ben a Gödöllői Galéria mutatta be Bari Károly megnyitójával, majd a Pécsi Kortárs Magyar Fotográfia '97 keretében volt a másodkiállítás kibővített képi és irodalmi anyaggal a Janus Pannonius Múzeum Galériájában, igényes, Harnóczy Örs által tervezett katalógussal.
„Amikor 1991-ben Düsseldorfban Kodak-díjat kaptam, döntöttem el, hogy a Fotóművészeti Galéria megszüntetésével járó hiány mérséklésére a káli-medencei Salföldön lévő pajtámban kiállítási környezetet hozok létre. Ez megtörtént 1991 júniusában, és a Pajta Galéria azóta is működik – jövőre lesz negyed évszázados.
Már több éve itt élek a falu számos művészével együtt, és télen-nyáron nyitottak vagyunk a fotóművészet iránt érdeklődök felé. A galéria gyűjteményes kiállítása a magyar fotográfia negyven tükrös alkotójának több mint száz képét mutatja be mintegy hatvan éves időintervallumban" – mondta előadása végén Török László.
Szemadám György, Kincses Károly és Török László
„Az MTI Fotónál a pályafutásom a végéhez közeledett, aminek az oka a már említett Család című képem volt, hiszen 1973-ban a World Press Photo általános kategóriájának első díját nyertem és vehettem át a vele járó Aranyszemet első magyar fotográfusként Joop Swart elnök úrtól a MÚOSZ székházában" – emlékezett vissza Török László, akivel az MTI-nél „vezérigazgatói szinten" közölték, hogy világosítóként nyugdíjazásáig maradhat, de fotós ott nem lehet. A következő évben szintén a World Press Photo harmadik díját kapta, „s ezzel lezárult a művésszé válás hosszú folyamatának legelső stációja". Ezután kezdett el tájékozódni egy új művészi irány lehetőségei felé tájékozódni azzal a szándékkal, hogy a képolvasó számára képei jelentésének befogadására több választási lehetőséget, vagyis nagyobb szabadságfokot mutathasson fel.
„Ennek az időszaknak az első megjelenési formája az 1977-ben készített Egy hangya emlékére című sorozatok, amit Bella István Halotti beszéd című csodálatos verse „ihletett". Majd folyamatosan készítettem ebből a kontextusból dolgozataimat, amit a Műcsarnok Helikon galériájában mutattam be Módosulások címmel 1983-ban."
A nyolcvanas években többször kísérte el Bari Károly költő barátját gyűjtőutakra, ami Török László képi világán belül egy nagyon fontos állomást jelentett. Ezt a kollekciót 1984-ben a Gödöllői Galéria mutatta be Bari Károly megnyitójával, majd a Pécsi Kortárs Magyar Fotográfia '97 keretében volt a másodkiállítás kibővített képi és irodalmi anyaggal a Janus Pannonius Múzeum Galériájában, igényes, Harnóczy Örs által tervezett katalógussal.
„Amikor 1991-ben Düsseldorfban Kodak-díjat kaptam, döntöttem el, hogy a Fotóművészeti Galéria megszüntetésével járó hiány mérséklésére a káli-medencei Salföldön lévő pajtámban kiállítási környezetet hozok létre. Ez megtörtént 1991 júniusában, és a Pajta Galéria azóta is működik – jövőre lesz negyed évszázados.
Már több éve itt élek a falu számos művészével együtt, és télen-nyáron nyitottak vagyunk a fotóművészet iránt érdeklődök felé. A galéria gyűjteményes kiállítása a magyar fotográfia negyven tükrös alkotójának több mint száz képét mutatja be mintegy hatvan éves időintervallumban" – mondta előadása végén Török László.
Török László (1948. április 20.) fotóművész Az MMA rendes tagja (2013) Film- és Fotóművészeti Tagozat Balázs Béla-díj (1989) Török László az érettségi vizsgát és a katonai szolgálatot követően a Magyar Filmlaboratóriumban helyezkedett el (nagybátyja Török Vidor operatőr segítségével). Itt Heffele József nagy hatással volt vizuális látásmódja kialakulására. 1975-ben fényképész szakvizsgát tett, később elvégezte a Magyar Újságírók Szövetségének iskoláját is. 1972-ben Család című képével robbant be a magyar és nemzetközi fotográfiai ismertségbe: a World Press Photo Aranyszem-díjasa lett. Az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat fotóriportere, majd képszerkesztőjeként dolgozott, miközben a Magyar Fotóművészek Szövetsége tagjává választották (1979) és tevékenyen részt vett az Első Alkotócsoport és a Dunakanyar Fotóklub munkájában. 1991-ben Salföldön létrehozta a Pajta Galériát, ahol kiállításokat, akt-workshopokat rendez – így a magyar fotográfiai élet fontos szereplője. Önálló kiállításait – eddig több mint húsz volt – Magyarországon kívül Spanyolországban, Finnországban, Olaszországban, Németországban, Litvániában és a régi Jugoszláviában is bemutatták. Műveit a New York-i Modern Művészetek Múzeuma, a Bradford TV-film Alapítvány, a Magyar Fotográfiai Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár Jelenkori Fotóművészeti Gyűjteménye és a Körmendi-Csák 20. századi Magyar Fotográfiai Gyűjtemény őrzi. |
Szemadám György, Kincses Károly és Török László