Magyar Írószövetség
Budapest VI., Bajza utca 18
.
Albert Gábor

A 85 éves Albert Gábor köszöntése

Tömve volt a Magyar Írószövetség székházának díszterme Albert Gábor köszöntésekor. A 85 éves írót barátai, pályatársai, kritikusai – Ács Margit, Szentmártoni János, Gáspár György, Kemsei István, Kóka Rozália, Pécsi Györgyi, Szávai Géza, Tellér Gyula – méltatták. Az est háziasszonya Kövesdy Zsuzsanna volt. A rendezvényen részt vett Fekete György, az MMA elnöke is. Klasszikus muzsikát játszott hegedűn Deák Sára, zongorán Bucz Magor. Az író két elbeszélését Oberfrank Pál olvasta fel.
Ács Margit író, az MMA rendes tagja hangsúlyozta, Albert Gábornak már "aggastyánnak kellene lennie, de juszt sem az". Mint mondta, a legfiatalabbnak akkor érzi Albert Gábort, mikor esszéiben a nagy erkölcsi dilemmákról ír. Kiemelte, Albert Gábor erkölcsi tartásával és világos gondolataival különösen az 1990-es és a 2000-es években tartotta a szellemi frontot, bár emlékeztetett az Írószövetség 1986-os legendás közgyűlésére, amikor Albert Gábor felszólalása volt a legbátrabb és legbotrányosabb véleménynyilvánítás. Szentmártoni János költő, az Írószövetség elnöke, az MMA levelező tagja arról beszélt, hogy sokáig csak írásai alapján ismerte Albert Gábort, s amikor személyesen is találkozott vele, kellemes élmény volt számára az író közvetlensége, humora, derűje. Szentmártoni János azzal a megállapítással jellemezte az írót és – mint mondta – szabadgondolkodót, hogy "megmaradt egy és oszthatatlan, szikár éleslátónak", akinek a szavai örök fogódzót jelentenek.
Kemsei István költő, esszéista, kritikus és tanár felidézte, amikor a verőcei szigeten 1970 táján megismerkedett a nyaranta evezőtúrázó Albert Gáborral, és találkozásukat sorsszerűnek nevezte. Beszélt a rendszerváltás utáni évek nagy csalódásairól, az "erkölcsképző szervek" nélküli életről és arról, hogy Albert Gábor művei példaadó módon "pusztulásnyomokat rögzítenek". Pécsi Györgyi szerkesztő, kritikus elmondta, hogy Albert Gábor nagy hatású szociográfiáját, amely Emelt fővel címen jelent meg 1983-ban a Szépirodalmi Könyvkiadónál, szó szerint rongyossá olvasta, mivel a mű segítségével egységes kép alakult ki benne a 20. századi magyarságról és hányattatott sorsáról. Pécsi Györgyi arról is beszélt, hogy Albert Gábor esszéiben a tiszta, világos és sosem lezárt gondolatok ragadták meg, szépprózájában pedig az, hogy nem az elveszettet, hanem az állandóan jelenlévő múltat kutatja. Kóka Rozália a kitelepített bukovinai székelyek nevében mélységes hálával mondott köszönetet az írónak azért, hogy megírta az Emelt fővel című szociográfiát. A kötet mintegy harmada ugyanis a bukovinai székelyek szenvedéstörténetéről szól. Kóka Rozália úgy fogalmazott, szinte bibliaként tekintenek Albert Gábor könyvére, mert ez a mű visszaadta elvesztett önbecsülésüket.
Szávai Géza író nevetve mondta, hogy sajnos kissé ünneprontónak kell lennie, mivel eddig bármilyen közös vállalkozása volt Albert Gáborral, mindegyik kudarcba fulladt. Amikor az Új Magyarország című napilapnál volt a lap főszerkesztőjeként dolgozó Albert Gábor munkatársa kilenc, mint mondta, "szörnyű" hónapon át, barátságuk töretlen maradt. Felidézte, hogy a napilap azért sem maradhatott életben, mert Albert Gábor túl magasra tette a mércét, túlságosan nagyok voltak az elvárásai az országot és a napilapot illetően. Viszont örömmel hangsúlyozta azt is, hogy egy közös vállalkozásuk mégis sikeres, mivel az általa alapított Pont Kiadó életműsorozat keretében egymás után jelenteti meg Albert Gábor köteteit. Tellér Gyula szociológus, műfordító és politikus azokat az éveket idézte föl, amikor Albert Gábor egyetlen írócsoporthoz sem tartozott, így szívósan meg kellett küzdenie azért, hogy íróként a felszínen maradhasson. Tellér Gyula abbéli örömét fejezte ki, hogy ma teljes természetességgel lehet ünnepelni Albert Gábort mint írót, elmúlt az az idő, amikor ezt csak valamivel és valakikkel szemben állva lehetett megtenni. Kövesdy Zsuzsanna, a Magyar Rádió Nonprofit Zrt. programszerkesztője, az est háziasszonya csak a felszólalók stafétaváltását segítette, de egy-egy gondolattal ő is jellemezte az írót, így például elmondta, hogy pályája során Albert Gábor számos területen tevékenykedett, de ezek a szellemi kirándulásai mindig egy irányba vezettek, sosem bizonyultak zsákutcának. Kövesdy Zsuzsanna A Cet gyomrában című Albert Gábor-regényt az író legjobb szépprózájának nevezte, és azt mondta róla: "az élet enciklopédiája a halál mikroszkópján keresztül".
Gáspár György irodalomtörténész, Albert Gábor monográfusa egyrészt arra hívta fel a figyelmet, hogy a 85 éves író művei a műfaji határok átlépése a jellemző, hogy Albert Gábor mintegy fittyet hány a megszokott műfaji korlátokra. Másrészt az íróról szóló monográfia megírásának nehézségeiről beszélt. Mint mondta, a személyes ismeretség inkább gátolja az efféle munkát, és jobb hűvös kívülállóként vizsgálni egy író munkásságát. Monográfiájáról összegezve azt mondta, ha az olvasók számára felsejlik benne a morális tartás képe, akkor a kötet elérte célját.
Oberfrank Pál színművész a Bontott perspektívák és a Hűvös hajnalok című két elbeszélés ihletett felolvasásával adott ízelítőt Albert Gábor szépprózájából.
Végezetül maga az ünnepelt is szólt néhány szót, háláját fejezve ki az egybegyűlteknek és koccintásra invitálva mindenkit, s azzal az ifjabb Pliniustól származó gondolattal zárta az estet, miszerint "életünk első és középső részével a hazánknak tartozunk, az utolsóval magunknak".
2014. október 31.  |  albert gábor