Richard Strauss Salome, Magyar Állami Operaház, 1989

„Álomvilág"

Beszélgetés Csikós Attila Kossuth-díjas építésszel, díszlet- és jelmeztervezővel
 
Az „Álomvilág" című kiállítás Csikós Attila, Kossuth-díjas építész, díszlet- és jelmeztervező művészetét mutatja be 2015. október 10. és november 29. között a Vigadó Galériában.

„Aki kicsit is ismer, tudja, nem vagyok a szavak embere, az írás nem kenyerem, elképzeléseimet képekben, művekben tudom megfogalmazni – olvasható a Pesti Vigadó őszi programjait, köztük az „Álomvilág" című tárlatot beharangozó szövegben. – Munkáim dokumentációjára sem fordítottam kellő figyelmet az elmúlt évtizedekben, sajnáltam rá az időt, szét is szóródott a világban.
Most mégis belevágok, megkísérlem pótolni a mulasztást, amennyire tőlem telik. Visszatekintek közel fél százados pályámra. Nem is tagadom, többnyire örömöm telik benne, rég elfelejtett élmények, találkozások, emberek, előadások és sok-sok felejthetetlen hangulat, látvány tolul elő a feledésből."


Tekinthető a mostani tárlat előzményének a Balassi Kiadó gondozásában tavaly megjelent Épített varázslat című könyv, illetve a hasonló címmel tartott akadémiai székfoglaló előadás?

– Mindenképpen. Az Épített varázslat úgy született, hogy a közelmúltban felkértek az életművemet bemutató előadás megtartására Semjén, az építész kamara által rendezett találkozón. Erre olyanokat hívtak meg, akik építészként végeztek, de a diploma megszerzése után más hivatást választottak. Ezen részt vett Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke is, aki az előadás láttán biztatott, hogy ne hagyjam elveszni az életművemet, hanem foglaljam össze egy könyvben. Az elnök úrhoz őszinte barátság fűz építészhallgató korom óta, ő két évvel járt felettem az Iparművészeti Főiskolán. A számtalan illusztrációban bővelkedő kötet tavaly télen jelent a Balassi Kiadó gondozásában, Soóky Andrea szerkesztésében, a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával. Küzdelmes munka volt, mivel soha nem fordítottam figyelmet arra, hogy a munkáimat dokumentáljam, sok tervem elveszett, nem őriztem meg a maketteket sem.

Az „Álomvilág" kurátora Finta József „mesteri varázslónak" titulálta önt, amikor laudálta a székfoglaló előadása előtt. Beavatna ennek a „varázslatnak" néhány titkába?

– A teremtés gyökerei az álmaimba nyúlnak. Mindig megálmodom a látványt, amit ébredés után azonnal felvázolok, ami szinte lépték helyes. Munka közben pedig állandóan zenét hallgatok, engem ez inspirál. A díszlet varázsa az, hogy nemcsak meglepetés szerűen képes hatni a nézőre, hanem örömöt is okoz neki, ha megérzi: egy ismerős világba csalogatják be, amikor a függöny felmegy. Sokszor fordult elő, hogy a díszlet kapta az első tapsot.

Megcáfolta azt a vélekedést, miszerint építészből sohasem lehet jó díszlettervező. Soha nem bánta meg, hogy „belelépett a varázslatba" és nem maradt „csak" építész?

– Szerencsés vagyok, hogy nem kellett választanom kettő között. Nemcsak díszlettervezőként volt alkalmam dolgozni számos helyszínen a világ több pontján. Építészként talán könnyebb a helyzetem, hiszen a tervező kezében futnak össze a szálak, ő az első, a meghatározó ember. Ha viszont egy színháznak, operának tervezek díszletet-látványt, egy csapat tagjaként dolgozom, és csak akkor jön létre a varázslat, ha látomásomat jól fordítom le a technika nyelvére, statikára, anyagokra, díszletfestésre, világításra. Ha a csapat minden egyes tagja hibátlanul végzi el a munkáját, akkor jön létre az a látványvilág, amelyet megálmodtam, és amely a művet és az előadást egyaránt alázatosan szolgálja.

Világszerte hívták és hívják dolgozni. Bayreuth-ban például nyolc éven keresztül volt az Ünnepi Játékok tervezőasszisztense. Sohasem gondolt arra, hogy új életet kezdjen idegenben?

– Hívtak sokfelé és maradhattam volna külföldön akár örökre is, de úgy éreztem, hogy Magyarországon ugyanúgy szeretnek, megbecsülnek és nekem ez a hazám.
 
Csikós Attila (1942. augusztus 5.) építész, jelmez- és díszlettervező. Díjak: Jászai Mari-díj (1990), Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1998), Kossuth-díj (2001), a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja és Mesterművésze (2013), a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja (2013).
Összesen közel 352 produkcióban működött közre. 1965-től nyolc éven át volt a Bayreuthi Ünnepi Játékok díszlettervező-asszisztense. Első operaházi díszlettervezését Verdi Trubadur című operájához készítette, amit további 75 opera és balett bemutató követett. Többek között a Pillangókisasszony, a Háry János, a Salome, a Cigánybáró, az Egy úr Velencéből, a Wagner féle Nibelung gyűrűje négy estén, a Bánk bán kétszer is, az Aida a Szegedi Szabadtéri Játékokkal kooperálva. Nevéhez fűződnek olyan balettek, mint a Seherezade, a Rózsa lelke, a Don Juan és Ravel Bolerója. Emellett száznál több szabadtéri és arénaprodukció, az Aida, a Carmen, Hunyadi László, az Álarcosbál, a Trubadur, a Háry János, a Salome és a Jézus Krisztus Superstar. 2008-ban Szörényi Levente és Bródy János István, a király című rockoperája jubileumi előadásának díszletét tervezte. A hazai prózai színházakban 1968-tól mintegy 90 bemutatóra tervezett díszletet a Nemzeti Színházban, a Vígszínházban, a Pesti Színházban, a Madách Színházban, többek között Az ügynök halála és a Vágy villamosa, az Oliver, a Shakespeare királydrámák vagy a János király és az V. Henrik című előadásokét. 1992-ben Kaltenbergben a középkori kastélyt és a lovagi torna 4000 fős tribünjét, 1996-ban a coloradói Vail-ben középkori éttermet, 2001-ben Párizsban az Eurodisney Park Ludwig Király Kastélyát és éttermét, 2003-ban Münchenben a Ludwig Király Éttermet, 2005-ben Aichiben a világkiállítás német kiállítási pavilonját, 2010-ben pedig a Shanghai-i világkiállítás német pavilonjának kastély éttermét tervezte. 2011-ben fejeződött be a középkori élményváros tervezése Zsámbék mellett, 74 hektáros területen, jelenleg a kivitelezés előkészítése zajlik.

Az Operaház színfalai mögött című videoriportunkban Csikós Attila mesél életéről és munkáiról:
2015. október 7.  |  csikós attila