PAULOVICS LÁSZLÓ
Válogatás egy életműből
1960–2018
VIGADÓ GALÉRIA, V. emelet
Pesti Vigadó, az MMA székháza
1051 Budapest, Vigadó tér 2.

Lász Paulo

Március 8-ig látogatható a Vigadó Galériában Paulovics László EMKE-díjas festő és grafikus életmű-kiállítása. Az 1960–2018 között készült művekből válogatott kiállítást P. Szabó Ernő nyitotta meg, aki a tárlat anyagából összeállított katalógusban is méltatta a grafikus-festőművészt. (A művészettörténész megnyitóbeszéde itt olvasható.) Paulovics László képei intellektuálisan és érzelmileg is alaposan igénybe veszik a nézőjét, nem kikapcsolódni, hanem bekapcsolódni hívnak.
A közel 60 év termése bemutatja, hogy állandóan küzd benne a korszerűségre való törekvés az őszinteséggel, viaskodik a grafikus a festővel, a tudatosság, a céltudatos témaválasztás, a kidolgozás pedig a belülről jövő spontán játékkal.
Az összművészet mestere, termékeny párbeszédet folytatnak műveiben egymással a különböző műfaji, esztétikai, érzelmi minőségek, az egymást erősítő értékek, munkásságának különböző területeit, s azokon belül is különböző periódusait jellemzik. Szatmárnémetitől Németországon át Szentendréig, pályája különböző szakaszaiban más-más terület került előtérbe – a színházi díszlet-, illetve jelmezterv, a murális műfajok, majd 1985-ös Németországba való költözése után a festészet és az autonóm grafika, hogy később visszatérjen a tervezéshez is. Művészetét a következetesség jellemzi: „Az én munkásságom egységes, az alapfelfogásom nem változott az évtizedek folyamán. Próbálok mindig következetes maradni" – fogalmazott a művész. Ez az egységesség azóta is jellemző rá, akár műveit komor erdélyi tájak vagy a történelem ihlette mitológiai témák inspirálják, vagy a magyar história évszázadainak hősei vagy kortársak arcvonásai a XXI. század elejéről, akár nonfiguratív művek kompozíciós problémái, irodalmi művek illusztrálásának lehetőségei foglalkoztatják. A Vigadó Galéria elsősorban festményeket és grafikákat felvonultató tárlata azonban nemcsak a visszatekintésre, összegzésre ad alkalmat a művész 80. születésnapja alkalmából, hanem, lévén, hogy egészen új művek is szerepelnek, a már megszületett értékek továbbiakkal való gyarapításának a lehetőségét is érzékelteti.

Már kolozsvári tanulmányai során felfigyeltek tájékozottságára, ez kiegészült a népművészet tárgyi világának megismerésével és az írói életművekben való elmélyedésével. Hiszen versillusztrációk és íróportrék sorozata fűződik Paulovics nevéhez. Petőfi, Arany János, Madách, Ady, József Attila, majd Kós Károly, Gellért Sándor, Szilágyi Domokos arcmása, költészete, prózája foglalkoztatta, de jött Villon, Apollinaire, Camus, Kafka, Szolzsenyicin is; ma az erdélyiekből kialakított rangos gyűjtemény, közel félszáz grafikai lap a Kolozsvár Társaság főtéri galériájának dísze.
A diktatórikus Ceaușescu-rendszer mély megértése sokakat önpusztító folyamatokba kergetett. Ez alóli kevés kivétel egyike Paulovics László, aki nemcsak hogy túlélte a rendszert, de meghaladta az összes sötét tendenciáját azzal, hogy festőként, alkotóként fenntartotta a nyugati irányzatokkal az érintkezést és a párbeszédet, de abból a nyugati destrukciót, a „másként önpusztító" folyamatokat nem vette át. Az alkotó művész úgy építkezik, alkot, hogy a befogadó szemlélőt is folyton neveli, építi és formálja.
Számára a találkozás a színház világággal új élményeket adott a művészetében is, a nagy erdélyi előd, gróf Bánffy Miklós nyomdokába is lép, aki sok minden mellett szintén „díszlet és kosztümtervező" is volt a budapesti Operában. A színházból merítve a terek és jelenetek játékát sok képén hozza magával, maguk a képek is gyakran ajtók, amelyeken át új térbe és időbe léptet át minket.
A Vigadóban látható életmű-kiállítás éppúgy ad ízelítőt különféle korszakainak alkotásaiból, mint sokoldalúságából.

A kiállításhoz készült kísérőkatalógus Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke köszöntőjével és P. Szabó Ernő művészettörténész bevezetőjével ide kattintva olvasható és letölthető.
2018. február 9.  |  kiállítás vigadó galéria