Budapesti Vonósok Kamarazenekar

Zeneszerzőink hangversenye

A Budapesti Vonósok Kamarazenekar közreműködésével 2013. szeptember 9-én hangversenyt tartottak a Magyar Művészeti Akadémia zeneszerzőinek műveiből a kassai Divadlo Thália Színházban.
A hangversenyen Balassa Sándor Csaba királyfiReményi Attila 7 Microludies for stringsTóth Péter Téli rege, illetve Kovács Zoltán Adagietto és Dubrovay László Vonós-szimfónia című darabjait adták elő. A rendezvény művészeti vezetője a Kossuth-díjas Botvay Károly volt, vezényelt Kovács Zoltán.

1935. január 20-án Budapesten született. Révkomáromban, Keszthelyen és Komádiban járt iskolába. A budapesti konzervatórium után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett diplomát, Szervánszky Endre osztályában. Zenei rendezőként 14 évig dolgozott a Magyar Rádióban, majd a Zeneakadémián hangszerelést tanított zeneszerzőknek. Mint egyetemi tanár vonult nyugdíjba. Művei között operák, zenekari és kamaraművek találhatók. Számos kitüntetéssel ismerték el munkáját. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

Csaba királyfi op.46
Az 1993-ban komponált négytételes vonószenekari műben Csaba királyfi – a magyar néphit teremtette hős – alakját szeretném megidézni. Ő ma is velünk él, mint közösségteremtő és védelmező erő. Segít megőrizni lelkünk titkait s az éltető reményt.
1959. július 22-én született Győrben, s ugyanitt kezdte zenei tanulmányait is. A Richter János Zeneművészeti Szakközépiskolában zeneszerzést és zongorát tanult Bácskai Györgynél és Velőssy Zsuzsánál. A Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Sugár Rezső és Petrovics Emil növendékeként zeneszerzésből 1982-ben diplomázott. Jelenleg a Richter János Zeneművészeti Szakközépiskola tanára. 1990-ben Erkel-díjban, 2008-ban pedig Bartók–Pásztory-díjban részesült. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
 
7 Microludies for Strings 7 Microludium vonósokra 2004
A művet a nyíregyházi Piccoli Archi zenekar felkérésére írtam, melynek az volt a feltétele, hogy 1 perces tételek lehetnek csak. A hét tétel a skála 7 hangjára épül C-től H ig. Mindegyik tételnek más a karaktere.
I. Introitus (C) II. Fuga (D) III. Hoqetus (E) IV. Dance (F) V. Direct (G) VI. Cantus (A) VII. Postludium (H)

 
Kocsár Miklósnál és Petrovics Emilnél végezte zenei tanulmányait. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának dékánja. Kóta-, Erkel- és Bartók–Pásztory-díjas zeneszerző. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. 

"A Téli rege című vonószenekar darabom 2006 tavaszán készült. Címe talán félrevezető, hiszen nem Shakespeare azonos című művére utal. Sokkal inkább egy hangulatot, egy képzelt mitikus történetet kíván elmesélni. A tél szó az elmúlást, a halált, a véglegességet, míg a rege a történelmi múltba visszanyúló meseszerűséget idézi fel. A darab egybekomponált, négyrészes, visszatéréses szerkezetű, jó negyedórányi kompozíció. A bemutató a Budapesti Vonósok előadásában, Kovács Zoltán vezénylete mellett zajlott 2006 májusában."

 
1969-ben született Budapesten. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában zeneszerzést Kocsár Miklósnál, fagottot ifj. Hara Lászlónál tanult. 1987-ben felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre. Zeneszerzés tanára Petrovics Emil volt, fagott-tanulmányait Fülemile Tibor és Janota Gábor vezette. Első zenekari műve, a Kísérőzene (1988) szakmai körökben is elismerté tette, s e mű felvétele 1990-ben elnyerte a Magyar Rádió nívódíját. Ezt követően számos szimfonikus zenekar felkérésére komponált különböző versenyműveket, szimfóniákat, oratóriumokat. 1991-től a Magyar Állami Operaház Zenekarának I. fagottosa. 2003 és 2009 között elvégezte a Zeneakadémia karmester tanszakát is. Előadóművészként 2007-ben ARTISJUS-díjat kapott, zeneszerzői tevékenységét 2008-ban Istvánffy Benedek-díjjal, 2009-ben Erkel-díjjal ismerték el. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

Adagietto
"Az Adagietto című vonószenekari művemet a Budapesti Vonósok felkérésére írtam 1995-ben. Maga a mű egy harmonikus, idillikus világot mutat, ahogyan ez az akkori életérzéseimből ösztönösen kirajzolódott. Az Adagietto cím természetesen utal a nagy kedvenc, Mahler V. szimfóniájának híres Adagietto-jára, bár annak inkább csak szellemiségére, attitűdjére, mintsem zenei nyelvezetére. Ez utóbbira talán a különböző stílusok keveredése, egyfajta zenei eklektika jellemző, amely kezdettől fogva műveim sajátja. E korai kompozícióm ugyanakkor deklaráltan szemlélteti azt a törekvésemet, mellyel – a XX. század sokszor öncélú, életidegen struktúráival szemben – igyekszem újra megtalálni a disszonancia-konszonancia, a feszültség-feloldás egyensúlyát."

 
Dubrovay László
Zeneszerző. 1943-ban született, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kossuth-díjas ny. egyetemi tanára. Pályája során a kezdetektől fogva azon munkálkodott, hogy elődei nyomdokain haladva, Liszt, Bartók, Kodály útját követve zenéjében egyesítse a magyar hagyományokból származó zenei elemeket a legújabb zeneszerzési technikákkal, hangkutatási eredményekkel és a hangszerek új játéktechnikai lehetőségeivel. Így próbált egy egyéni hangzású új zenei nyelvet létrehozni. Művei jelentős részét rádiófelvételen rögzítették, emellett 11 szerzői – és 39 különböző CD-n jelentek meg kompozíciói a Hungaroton és külföldi kiadók gondozásában. 1994-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Vonós-szimfónia
A művet 2005-ben írtam Bartók Béla születésének 125. évfordulójára. Előadható 16 tagú kamarazenekarral, vagy nagy vonószenekarral. A 3 tételes kompozíció nagy erejű tömbhangzásokat, extrém kiélezett ellentéteket használ.
Az I. tétel szonátaformájú, erőteljes csúszó tömbhangzások és síró flageolet motívumok szembeállítása, küzdelme vezet el a transzcendentális megbékéléshez.
A II. tétel hídformájú (A B Av C Av Bv Av) Az égi tisztaságra vágyakozó szóló cselló hangja készíti elő a lírai, önfeledten éneklő zenei gondolatot, amely drámai történések után variáltan ismét elhangzik, hogy egy újabb drámai harc után a szóló cselló hangja mint egy korálszerű könyörgés egy-egy rezdülése juttasson el bennünket a zajszerű szertefoszló Semmibe.
A III. tétel rondóformájú scherzo. Játék a tömbökben mozgó táncos zenei elemekkel, azok intonációs átváltozásaival, a II. tétel lírai témájával, ritmussal, különböző hangszínekkel, játékmódokkal, dinamikával, egyszóval játék a zenei világ megannyi építőkövével.

 
Gordonkaművész, a Budapesti Vonósok Kamarazenekar művészeti vezetője. 1932. december 29-én született Soprnban. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1950-59 között csellót tanult. 1957-től a Magyar Állami Operaház gordonkása, 1963-tól szólógordonkása volt. A Bartók Vonósnégyeshez 1960-ban csatlakozott, és 1977-ig volt a tagja. Ebben az évben hozta létre a Budapesti Vonósokat, amelynek művészeti vezetője lett. 1983-ban alapító tagja volt a Budapesti Fesztiválzenekarnak. 1983-ban a Zeneakadémia oktatója lett, 1997-től 2002-ig egyetemi tanárként tevékenykedett. Számos hazai és külföldi intézményben volt vendégoktató, illetve tartott mesterkurzust.
 
Díjak: Liszt Ferenc-díj (1965, a Bartók Vonósnégyessel), Kossuth-díj (1970, a Bartók Vonósnégyessel), Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj (1986, a Bartók Vonósnégyes művészeti vezetőjeként), Liszt Ferenc-díj (1997, az Új Budapest Vonósnégyessel), Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj (2001, a Bartók Vonósnégyes művészeti vezetőjeként), Magyar Tudományos Akadémia Művészeti Díja (2007, a Bartók Vonósnégyes művészeti vezetőjeként) Az MMA rendes tagja.


A rendezvény részletes programját ide kattintva érheti el.