Párkai István (1928–2023) • fotó: MMA / Lugosi Lugo László
Elhunyt Párkai István karmester, a nemzet művésze
Életének 95. évében elhunyt Párkai István, Kossuth- és Liszt-díjas kóruskarnagy, érdemes művész, a nemzet művésze, a Zeneakadémia karmester és karvezető tanszékének egykori tanszékvezető tanára, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Kevés olyan karnagy van Magyarországon, akinek ne lett volna kapcsolata pályája során Párkai István professzorral. Azon tanár egyéniségek közé tartozott, akit minden tanítványa szeretett és tisztelt, és különösen sokat tett azért, hogy a hazai fiatal zeneszerző nemzedék kórusművei előadásra kerüljenek.
Párkai István búcsúztatására 2023. április 13-án került sor a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójában az evangélikus egyház szertartása szerint. A gyászjelentés itt olvasható.
Párkai István búcsúztatására 2023. április 13-án került sor a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójában az evangélikus egyház szertartása szerint. A gyászjelentés itt olvasható.
A Magyar Művészeti Akadémia felvételén Mozart Requiemjét Párkai István vezényli.
Párkai István 1928-ban született Budapesten. Zeneakadémiai tanulmányait zongora szakon kezdte Ambrózy Bélánál 1938-ban, ezt a II. világháború után, 1953-ban tudta befejezni. Eközben 1950-től 1955-ig a karmesterképzőn is tanult Somogyi László osztályában.
1953-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem karvezetés tanszakán volt tanársegéd, később adjunktus, docens, majd egyetemi tanár, 1981-től 1994-ig a középiskolai énektanár- és karvezetőképző szak tanszékvezetője, nyugdíjba vonulása után professor emeritus. Oktatott emellett a Népművelési Intézet (későbbi nevén Magyar Művelődési Intézet) által szervezett karnagyi tanfolyamokon, valamint hazai és külföldi mesterkurzusokon.
1963-ban alapította meg a Liszt Ferenc Kamarakórust, amelynek harminc évig vezető karnagya volt. Az énekkarral számos európai országban és az Egyesült Államokban is fellépett, díjat nyert velük Spittalban, Arezzóban, Middlesbrough-ban és a BBC kórusversenyén. Nagy érdeme volt abban, hogy a kórusok repertoárja új magyar művekkel, köztük a mindenkori legfiatalabb zeneszerzők alkotásaival, ugyanakkor kortárs külföldi komponisták darabjaival gazdagodhatott. A hatvanas években amatőr kórusok és zenekarok élén is jelentős előadások fűződtek a nevéhez, többek közt Purcell Dido és Aeneas és Gluck Alkesztisz című operájának hangversenyszerű előadása. Később a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem kórusának vezetőjeként szólaltatta meg együttesével Liszt, Kodály és más szerzők nagyszabású kórusműveit.
Párkai Istvánnak több mint fél tucat lemeze jelent meg a Hungaroton gondozásában, továbbá A kórusvezénylés alapjai címmel tankönyvet jelentetett meg. A Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének tiszteletbeli elnöke, 2013-tól a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt. Munkássága elismeréseként 1978-ban Liszt-díjat, 1995-ben és 1997-ben Artisjus-díjat, szintén 1997-ben Bartók–Pásztory-díjat, 2004-ben KÓTA-díjat, 2007-ben Kossuth-díjat vehetett át. 1998-ben megkapta a Magyar Köztársaság tisztikeresztjét, 2001-ben érdemes művész címmel tüntették ki, 2014-ben pedig elnyerte a Nemzet Művésze díjat.
A Liszt Ferenc Kamarakórussal, amelynek tagjai túlnyomórészt zeneakadémiai növendékei közül kerültek ki, sok jelentős 20. századi zeneszerző nagyszabású műveit, ciklusait ő mutatta be Magyarországon elsőként, mint Hindemith: Mise, Messiaen: Cinq rechants, Poulenc: Figure humaine, Un soir de neige, Eben: Szerelem és halál, Pragensia, Frank Martin: Le vin herbé, Britten: Sacred and profane, Ligeti: Lux aeterna.
A fiatal zeneszerző nemzedék – többek között Dubrovay László, Kocsár Miklós, Orbán György, Sáry László, Csemiczky Miklós, Vajda János – kórusműveit előszeretettel adta elő, lökést adva ezzel pályájuknak. Kamarakórusának állandó repertoárján szerepeltek Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László és romániai magyar szerzők, mint Oláh Tibor, Szabó Csaba kórusművei. A reneszánsz és barokk kórusművészet nagyjai: Josquin, Palestrina, Lassus, Monteverdi, Carissimi, Schütz, J. S. Bach és a magyar zenetörténeti ritkaságai is nagy hangsúllyal szerepeltek repertoárjukon. Zenekarral közös produkciókhoz is szívesen kérték fel az együttest, gyakran működtek együtt a Liszt Ferenc Kamarazenekarral koncerteken és hanglemezfelvételeken.
Jelentős produkciók fűződnek az általa mintegy tíz éven át, az 1960–1970-es években vezetett Pedagógus Kórus és Zenekar tevékenységéhez, köztük Purcell: Dido és Aeneasának és Gluck: Alkesztisz című operájának hangversenyszerű előadása. Könyvet írt A kórusvezénylés alapjai címmel, amely több kiadásban is megjelent. A Karvezetés főiskolai tankönyv „Vezénylés, kórustanítás, interpretáció" című fejezetének szerzője, Bartók egynemű kórusainak előadásáról írt könyv közreműködője. Egyik közreadója a Zengő csudaerdő, Virág és pillangó 20. századi magyar kórusműveket tartalmazó gyűjteményeknek, társszerkesztője A magyar kórusmuzsika évszázadai című kórusantológiának.
„Párkai 80" címmel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem kiadásában 2008-ban zeneakadémiai tanár-társai, valamennyien egykori tanítványai: Kollár Éva, Erdei Péter, Hartyányi Judit, Sapszon Ferenc, Jobbágy Valér, Kutnyánszky Csaba tanulmánykötettel tisztelegtek mesterük előtt.
A tanításról egyik utolsó interjújában azt mondta: „Azt szerettem benne a legjobban, hogy minden ember kissé más, nincs két egyforma diák." A DUE Tallózóban megjelent interjú itt olvasható.
A Magyar Művészeti Akadémia portréfilmje Párkai Istvánról 2015-ben készült el, Petrovics Eszter rendezésében.
