„Jelenti magát Jézus háromszor esztendőben"

Bálint Sándor Karácsony, húsvét, pünkösd című könyvének bemutatója a Vigadóban

Bálint Sándor Karácsony, húsvét, pünkösd című könyvének német nyelvű kiadását mutatták be 2014. április 30-án a Vigadóban. A száztíz évvel ezelőtt született szerző a szakrális néprajz hazai megalapozója, a népi vallásosság kutatásának európai összehasonlításában is egyik legkiválóbb szakértője volt. A mű fő támogatói a Magyar Művészeti Akadémia és az Emberi Erőforrások Minisztériuma volt. 


Karácsony, húsvét, pünkösd című az egyházi év nagyünnepeiről valamint az évközi idők ünnepeiről Ünnepi kalendárium címmel írt kétkötetes munkáját Bálint Sándor egyik levelében tudományos pályája „fő művének és nagy emberi hitvallásának" tartotta. Az egyetemről való eltávolítása (1966) utáni években minden anyagi támogatás nélkül, csupán tudósi elkötelezettségből, hatalmas erudícióval írta meg az 1970-es évek elején nagy munkáját, melyben nemcsak a magyar nép keresztény ünnepi hagyományait mutatja be, hanem kitér a szomszéd népek hasonló szokásaira is.
A Karácsony, húsvét, pünkösd az 1973-as év nagy könyvsikere volt a római katolikus egyház könyvkiadójánál, a Szent István Társulatnál.
Vállalva a vallási néprajz integráló szerepét, Bálint Sándor az egyházi év három nagy ünnepének liturgiatörténeti, heortológiai, művelődéstörténeti, építészettörténeti, művészettörténeti, zenetörténeti és folklorisztikai eredményeit foglalta össze. Gondos filológiával rendezte anyagát. Megvizsgálta, milyen hatások alakították a vallásos élet egyes jelenségeit, de utalt a laikus vallásgyakorlási alkalmaknak a mindennapok életében betöltött szerepére is. Példáit nemcsak a magyar anyagból vette, hanem gyakorta idézi a Kárpát-medencében és Közép-Európában élő más népek vonatkozó hagyományát is.
Az egyes fejezetek szerkezete azonos: az adott ünnep kialakulásának története után egyházmegyénként számba veszi az ünnep patrocíniumait a Kárpát-medencében, ismerteti az ünnep liturgiájára vonatkozó történeti adatokat, legendákat, apokrif hagyományokat, irodalmi vonatkozásokat, s ezek hatására létrejött népszokásokat, rítusokat, a népi vallásgyakorlás alkalmait. Teljességre törekvően felsorolja az ünnep magyarországi történeti ikonográfiáját. Nem maradhatnak el az egyes ünnepekhez kapcsolódó profán hagyományok sem, jóllehet ezeket csak olyan mértékben idézi, amennyiben elősegítik a vallási ünnep teljesebb megértését. Az egyes fejezetekből tehát feltárulnak az ünnepi kultusz történeti rétegei is.

A Makovecz teremben tartott könyvbemutatón Barna Gábor a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológia Tanszékének vezetője, a kötet szerkesztője elmondta: Bálint Sándor elsősorban pedagógusnak tartotta magát. Élete példájával nevelt. Mindenkit megfogott nagy műveltsége, mély hite és tiszta, közvetlen embersége, segítőkészsége, szolgáló szeretete. Tudósként és emberként egyaránt példakép. Egyházmegyéje elindította boldoggá avatását, ami már eljutott a pozícióig. Bálint Sándort immár a tiszteletre méltó jelzővel illethetjük.
Kucsera Tamás Gergely a könyv kiadását támogató Magyar Művészeti Akadémia főtitkára köszöntő szavaiban kiemelte, hogy Bálint Sándor a magyarországi keresztény szociális gondolat egyik meghatározó alakja volt, írásait jó szívvel ajánlotta mindenkinek a figyelmébe tanulmányozásra. Örömét fejezte ki, hogy a könyvbemutatón mindenki meg tudott jelenni, akinek része lehetett a Karácsony, húsvét, pünkösd című mű kiadásában és kifejezte azt az óhaját, hogy ez az összefogás a jövőben is töretlen maradjon, ha közös szellemi értékeink felszínre hozataláról van szó.
Latorcai Csaba az Emberi Erőforrások Minisztériuma nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára Bálint Sándor emberi és politikusi erényeit idézte fel. Emlékeztetett arra, hogy erkölcsi és hitbéli szilárdsága miatt a kommunista rendszer besúgók tucatjait állította Bálint Sándorra, bár a helyzet abszurditását jól illusztrálja, hogy a megfigyelt emberi és tudományos nagyságáról még egyikük másikuk is a tisztelet hangján jelentett.
Az 1970-es évek elején, amikor Bálint Sándor elkészült a Karácsony, húsvét, pünkösd kéziratával, a Szent István Társulat csak úgy adhatta ki, hogy Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós lektorálta. Ezzel a munkakapcsolattal kezdetét vette a magyarországi vallási néprajz két nagy alakjának, Bálint Sándornak és Erdélyi Zsuzsannának sok éves együttműködése. Erdélyi Zsuzsanna (az MMA Népművészeti, Néprajzi Tagozatának alapító vezetője) „szellemi lakomának" nevezte Bálint Sándor művét, a vele való beszélgetésekre és eszmecserékre pedig „megigazulásként" emlékezett. Az ő emlékei szerint Bálint Sándor lénye jóságot és szeretet árasztott magából és végtelen emberség jellemezte.
Lantos Miklós felidézte a Bálint Sándorral a szakrális emlékek felkutatása érdekében közösen tett gyűjtő utakat. A kötet közreműködői közül Paksa Katalin került legközelebb Bálint Sándorhoz, hiszen a menye lett. Már 2004-re elkészítette a könyv alapján azt a CD-t, amelyet az MTA Zenetudományi Intézet gazdag archívuma alapján tartalmazza mindazt a népénekanyagot, amire a szerző a könyvében hivatkozik. A CD-t tartalmazza az új német nyelvű kiadás.
A könyvbemutatón a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének népviseletbe öltözött hallgatói működtek közre, akik Vakler Anna tanárnő vezetésével az ünnepeket megidéző dalokat adtak elő. Többek között elhangzott a „Jelenti magát Jézus háromszor esztendőben" kezdetű népének is, amelynek szövegét Bálint Sándor könyve mottójául választotta, lévén, hogy mind a három főünnepet megidézik.
 
Bálint Sándor 1904. augusztus 1-jén született Szeged-alsóvároson, Szeged akkoriban paraszti városrészében, paprikatermelő parasztcsaládban. A piarista atyáknál érettségizett. Szegeden végezte az egyetemet, amely a románok annektálta Kolozsvárról menekült, s 1921-ben költözött a Tisza parti városba. Ezen a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen nyílt meg az ország első néprajzi tanszéke, Solymossy Sándor vezetésével 1929-ben. Itt volt díjtalan gyakornokként tanársegéd Bálint Sándor, akit Solymossy Sándor 1934-ben a szellemi néprajz tárgyköréből magántanárrá habitált. Nyilvános rendes egyetemi tanárrá pedig 1947-ben nevezték ki a néprajzi tanszékre. 1945 és 1948 között a politikai közéletbe is bekapcsolódott, s a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője lett. Ennek visszahatását az 1948-as kommunista hatalomátvétel után egész további életében megszenvedte. A kommunista hatóságok Bálint Sándortól 1951 és 1956 között világnézeti okok és korábban vállalt politikai szerepvállalása miatt megvonták a venia legendi-t, eltiltották a tanítástól. Csak 1957 januárjától vehetett ismét részt az egyetemi oktatásban. Koholt vádak alapján azonban 1965-ben felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték s 1966. február 1-jén nyugdíjba kényszerítették. Budapesten hunyt el 1980. május 10-én autóbaleset következtében. Temetése 1980 tavaszán a polgári értékrend melletti és a szocialista diktatúra elleni néma tüntetés volt.
2014. április 30.