Fotó: Lugosi Lugo László

Katona Szabó Erzsébet textilművész kapta idén a Körösfői-Kriesch-díjat

Katona Szabó Erzsébet textilművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, a Gödöllői Iparművészeti Műhely (GIM) vezetője kapta idén a Körösfői-Kriesch Aladár-emlékplakettet, a díjátadót kedden tartották a Gödöllői Királyi Kastély dísztermében.
Körösfői-Kriesch Aladár festő, szobrász, iparművész, a szecesszió kiváló képviselője 1863. október 29-én született Budán. Születésének pontosan 150. évfordulóján adták át a kitüntetést Katona Szabó Erzsébetnek. A Ferenczy Noémi-díjas művész 30 éve települt át Erdélyből Gödöllőre, és az elismerés átvétele után azt mondta: most érzi úgy, hogy a város teljes mértékben befogadta.
Körösfői-Kriesch Aladár 1901-ben alapította meg a Gödöllői Művésztelepet a szecesszió magyar meghonosítása érdekében és a magyar kézművesség, a népi hímzés motívumainak tanulmányozására.
A mai GIM-et 1998-ban hozta létre 11 művész – köztük a kitüntetett – azzal a céllal, hogy a Gödöllői Művésztelep szellemiségét, hagyományait ápolja és a kortárs művészekkel megismertesse. Ez idő alatt mintegy 180 művésznek volt kiállítása a GIM-ben – mondta el Katona Szabó Erzsébet.
Az elmúlt 15 év alatt művészeti oktatás indult és tárlaton mutatkoznak be azok, akik magukénak vallják Körösfői-Kriesch örökségét. 2001-ben, a művésztelep 100. évfordulója alkalmából adtak ki először elismeréseket, a Gáti Gábor Munkácsy-díjas szobrász alkotta plakettet fiatalok és tanáraik kaphatják meg – magyarázta a GIM Ház vezetője. "A mostani az első, amikor művészt díjaznak és hogy én kaptam, ráadásul Körösfői-Kriesch születésnapján, ez különösen jól esik" – tette hozzá.
Katona Szabó Erzsébet a marosvásárhelyi Kultúrpalotában működő művészeti középiskolában érettségizett, és ahogy mesélte, Körösfői-Kriesch freskói alatt ment el naponta. Ez a tradicionális valóság mélyen beléivódott – emlékezett vissza. A kolozsvári képzőművészeti főiskola gobelin szakán diplomázott, majd visszatért tervezőnek a marosvásárhelyi bőr- és kesztyűgyárba, ahol megismerkedett a bőrrel, amely később alkotói munkájának alapanyaga lett.
Volt bábtervező is, majd 1983-tól Gödöllőre települt. Motívumkincseit a kalotaszegi, a székely és a magyarországi népművészeti hagyományokból merítette. Kezdettől fogva készített falikárpitokat, bőrruhákat. Budapesten 1986-ban egyéni kiállítást rendeztek a Dorottya utcai galériában ruhakollekcióiból és növényi ornamentikájú gobelinjeiből. Sorban alkotta a természet ihlette falikárpitjait (Ezüst erdő, Aranyerdő, Gyémánterdő). Aqua Terra Herba című gobelinjét a millecentenárium (1996) alkalmából tervezte.
A Gödöllői Királyi Kastélyban három textilbiennále (1996, 1998, 2000) vendégkiállítását szervezte meg. 1996-ban az ő kezdeményezésére született meg 46 textilművész összmunkájával a Kárpit határok nélkül című alkotás, amely a biennále fődíját kapta meg. Ezután bízták rá a GIM Ház vezetését.
2003-ban kezdte és 2005-re készült el hatalmas, 45 négyzetméteres, öt részből álló, Fal című bőrkárpitja, ma ennek egy része Gödöllő testvérvárosában, a belgiumi Turnhout város tanácstermében látható.

Forrás: MTI
2013. október 30.