Tőkéczki László történész

Konferencia Csoóri Sándor életművéről

Jóslás a te idődről címmel rendezett kétnapos konferenciát Csoóri Sándor emlékére 2017. február 6-án és 7-én az MMA székházában, a Vigadóban az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete (MMKI). A 2016. szeptember 12-én elhunyt Csoóri Sándor a magyar szellemi-művészeti-irodalmi élet megkerülhetetlen személyisége volt, a nemzeti ellenzék vezetője, a rendszerváltás meghatározó alakja.
Monográfusa, a 2013-ban elhunyt Görömbei András így foglalta össze Csoóri Sándor jelentőségét: „több mint fél évszázad óta ad folyamatosan megkerülhetetlen kihívásokat a magyar szellemi életnek". A konferencia a költő-gondolkodónak arról a verséről kapta a címét, amely az 1979-ben azonos címmel megjelent verseskötetében olvasható.
Csoóri ahhoz a generációhoz tartozott, akik számos 20. századi traumát átéltek, köztük világháborúkat, a nyilas uralmat, 1948-at, 1956-ot és a rendszerváltást, és művészetével, egyéni útkeresésével a nemzet sorsának helyreigazítása is feladata volt. A közel fél éve elhunyt művész temetésén mondott emlékbeszédek hozták a konferencia ötletét, amelyek tele voltak érzelemmel, és irodalmi, történelmi minőségű megállapításokkal. Így húsz fajta megközelítésben, mintegy húsz felkért előadó emlékezik meg Csoóri Sándorról a költőről, a politikusról – fogalmazta meg Fekete György a tanácskozás megnyitásaként.
Kocsis Miklós, a Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet igazgatója, az első szekció levezető elnöke mielőtt felkérte Tőkéczi László történészt, egyetemi tanárt elmondta, hogy Falusi Márton ötlete nyomán rendezik most, február elején a konferenciát, hiszen egyrészt Csoóri Sándor február 3-án lett volna 87 esztendős, másrész monográfiaírója, Görömbei Andrásra, Kossuth-díjas magyar irodalomtörténészre is február 5-án emlékezhetünk. A költészet felelősségvállalás, és e rendezvényen Csoóri Sándor tág, sokrétű életművét tudományos igényességgel, több szempontból boncolgatják.
Fekete György köszöntője után, amelyben az MMA elnöke arról is beszélt, hogy ritka az, amikor egy eltávozott személyről annyi méltatás hallható a búcsúztatásakor, mint Csoóri Sándorén elhangzott, először Tőkéczki László tartotta meg előadását. A történész, aki a költő-gondolkodó barátja és a Csoóri Sándor alapította Hitel című folyóiratnál a munkatársa is volt, azokat a történelmi körülményeket, elsősorban az úgynevezett népi–urbánus ellentét problémáit tárta föl, amelyek közepette Csoóri Sándornak másokkal együtt meg kellett vívnia a harcát. Kovács István költő és történész személyes visszaemlékezésével elevenítette föl Csoóri Sándor alakját és szellemi erőfeszítéseit, mint mondta, „tiszteltem meg nem alkuvó bátorságát", és hozzátette: „akkor is költőnek tartanám, ha egyetlen verset sem írt volna". Cs. Nagy Ibolya irodalomtörténész Csoóri Sándor és Sütő András barátságáról beszélt a Társak az írásban és a gondban című előadásában.
Papp Endre kritikus és Csoóri Sándor halála után a Hitel főszerkesztője a költő-gondolkodó 21. századi esszéit és az egyre súlyosbodó szellemi válság különféle megjelenési formáit feltáró gondolatmeneteit mutatta be, felhívva a figyelmet Csoóri Sándor egyik alapvető megállapítására, miszerint „régen szabadsághiányban szenvedtünk, ma pedig valósághiányban". Erre vonatkozóan Csoóri Sándor „a kiherélt tudás korszakáról" írt. Papp Endre rámutatott a költő-gondolkodónak arra a fájdalmas megállapítására is, hogy a mai korban a transzcendens, spirituális irányulást a fogyasztói társadalom hamis csillogása váltotta föl, és hogy a tudomány és technika elsorvasztotta az ember spiritualitását. Papp Endre azzal zárta előadását, hogy Csoóri Sándor esszéi és látleletei a modern válságirodalom szerves részét képezik. Elek Tibor irodalomtörténész arra hívta föl a figyelmet, hogy Csoóri Sándor elsősorban költő volt, és hogy sokan, akik a közéleti munkásságával foglalkoznak, ezt elfelejtik. A Bárka című irodalmi folyóirat főszerkesztője kifejtette, hogy Csoóri Sándorban a költő és a közéleti személyiség nem vált szét, a szabadság és a teljesség igénye vezette mindkét tevékenysége során. Gróh Gáspár kritikus, irodalomtörténész Csoóri Sándor nemzetfelfogásáról beszélt, és arról, hogy miként lett és volt Illyés Gyula és más írófejedelmek örököseként a nemzet lelkiismerete.
Imre László Csoóri Sándor monográfusáról, Görömbei Andrásról és a kettejük szellemi kapcsolatáról beszélt. Jánosi Zoltán irodalomtörténész és az Irodalmi Magazin főszerkesztője Csoóri Sándor munkássága és az úgynevezett bartóki modell közti szoros összefüggéseket mutatta be.
Szakolczay Lajos irodalomtörténész és kritikus Csoóri Sándor nevezetes szociográfiáját, az 1963-ban megjelent Tudosítás a toronyból-t taglalta. Márkus Béla irodalomtörténész arról beszélt, hogy Csoóri Sándor hogyan szegült szembe a kommunista hatalommal, valamint arról, hogy voltaképpen a kommunista hatalom szegült szembe Csoóri Sándorral, méghozzá orvul, alattomos és alantas módon.
Windhager Ákos, az MMA MMKI tudományos munkatársa Szokolay Sándor Télvégi Tavaszváró című, Csoóri Sándor költeményeire írt kantátáját elemezte.
A nap végén a zenemű koncertelődásának filmfelvételét nézhette, hallgathatta végig a konferencia közönsége.
A második napon Vasy Géza volt az első előadó, s az irodalomtörténész Csoóri Sándor hetvenes-nyolcvanas évekbeli költészetét mutatta be, rámutatva arra, hogy Csoóri Sándornak csak a költészete is további monografikus feldolgozást érdemelne. Tarján Tamás irodalomtörténész az ifjúságképzet mítoszának változásairól beszélt Csoóri Sándor lírájában, felhívva a figyelmet többek közt arra, hogy a költő-gondolkodó a múló idő ellenére lírai énjének az örök fiatalságát mindvégig fenntartotta, megőrizte. Ekler Andrea kritikus egyén és közösség viszonyát és egységét elemezte Csoóri Sándor költészetében az ünnepek és a hétköznapok motívumai alapján. Alföldy Jenő irodalomtörténész Csoóri Sándor verseinek szerkezeti sajátosságait mutatta be mint azon lírikusét, aki hozzájárult a magyar költészet megújításához. Falusi Márton költő, az MMA MMKI tudományos munkatársa Csoóri Sándor metaforáinak működését elemezte, főként Paul Ricoeur metaforaelmélete alapján.
Nagy Gábor költő, irodalomtörténész, az MMA rendes tagja Csoóri Sándor költészetének utolsó három évtizedéből a költő-gondolkodó szellemiségére, költészetére rendkívül jellemző hazaverseket és apokaliptikus nemzetvíziókat mutatta be. Pécsi Györgyi kritikus Csoóri Sándor esszéírói és költői munkásságának viszonyáról beszélt a különféle értelmezések és hallgatólagos elvárások tükrében.
Sebő Ferenc, a Nemzet Művésze a népköltészet, a népzene és Petőfi Sándor viszonyát elemezte Csoóri Sándor erre vonatkozó írásai alapján. Fehér Anikó, az MMA MMKI tudományos munkatársa arról beszélt, hogy Csoóri Sándor alkotásainak nagy része a népi kultúra, a népköltészet továbbgondolása, valamint arról, hogy Csoóri Sándor költészetének, szellemiségének szerves része a magyar népi kultúra.
Szekfü András címzetes egyetemi tanár Csoóri Sándor részvételéről beszélt a magyar filmművészet és filmkultúra gazdagításában és megújításában, hiszen főként két barátjával és pályatársával, Sára Sándorral és Kósa Ferenccel összesen tizenegy játékfilm – továbbá dokumentumfilmek (például Sára Sándor Pergőtüze) – elkészítésében vállalt alkotói szerepet íróként, társíróként vagy dramaturgként, ezenkívül részt vett a Magyar Mozgókép Alapítvány létrehozásában, valamint a Magyarok Világszövetségének elnökeként kezdeményezője volt a Duna TV létrehozásának is. Tóth Klára filmkritikus, az MMA levelező tagja azzal a kérdéssel foglalkozott előadásában, hogy miért, milyen kulturális, társadalmi és gazdasági, esetleg emberi okok miatt ért véget a remekműveket is megalkotó Kósa–Csoóri–Sára szerzőhármas együttműködése, és hogy Csoóri Sándornak melyek azok a művei, amelyek filmvászonra kívánkoznak.