(fotó: Lugosi Lugo László / MMA)

Többféle visszatekintés…

„Nemcsak a nehézség, hanem a megoldás útja, lehetősége is dokumentálható" – vallja naplójegyzeteiről Barabás Márton, akinek decemberben a Műcsarnokban nyílik visszatekintő életmű-kiállítása. A nemrég Prima Primissima díjra jelölt, Munkácsy-díjas festő- és szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, legutóbbi bécsi kiállításáról és nemrég megjelent könyvéről is mesélt. (Kurucz Éva interjúja)

– A „Hódolat Beethoven előtt" című kiállítása tavaly a bécsi Haus der Musikban volt látható, a Beethoven 250 évforduló kapcsán: a tárlaton „Beethoven zenéjének költőiségét kívánta vizuálisan ábrázolni, a zeneszerző zongoraművei alapján". Ez mit jelent pontosan? És hogy fogadta a közönség?

– A bécsi Haus der Musikban ez volt a második kiállításom. 2003-ban „Talált és kitalált zongorák" címmel láthatta a bécsi közönség a munkáimat. 2020-ban, a Beethoven-évforduló kapcsán újabb kiállítást hoztunk létre abban a 18. század elején, tehát a nagy zeneszerző idején épült patinás épületben, amit mára modern, interaktív kiállításokkal teli múzeummá alakítottak. 2020. szeptember 10-én nyílt a tárlat a koronavírus miatti szünet utáni egyik első rendezvényként. Ernst Woller, a parlament elnöke (Landstagpäsident) és Susanne Schicker, a WIENBEETHOVEN 2020 kurátora nyitották meg a tárlatot. Elhangzott Barabás Lőrinc Beethoven átirata zongorára, trombitára és loop stationre. A megnyitón jelen volt Magyarország akkori bécsi nagykövete, dr. Nagy Andor is.

– Új oldaláról mutatkozott be, hiszen nemrég jelent meg egy esszékötete, melyben az elmúlt 40 év során született tanulmányai, művészetpedagógiai írásai szerepelnek. A „Zongoraátirat / Művészeti írások" egyfajta összegzés is?

– Igen. Ideje volt összegyűjteni a művészeti írásaimat. Köztük van a doktori értekezésem Paizs László stíluskorszakairól, több művészetoktatással kapcsolatos dolgozatom, és a kötetet naplójegyzetek zárják. A 250 oldalas kötetet (sok színes képpel, reprodukcióval) az Új Művészet Kiadó munkatársai, Pataki Gábor és Rudolf Anica szerkesztették és Andorka Tímea fiatal grafikusnő tervezte.

– Egy művészetelméleti kötetben furcsa, hogy egy szubjektív műfaj, a naplórészletek is helyet kapnak. Vagyis a kötet egyszerre mutatja be a művészt és a „tűnődő, vívódó embert" is?

– A napló segít a nehéz helyzetek kezelésében. Az adott pillanatban megoldhatatlannak tűnő szakmai vagy emberi problémák a viszonylag rendszeresen vezetett naplóban vissza-visszatérő jelenségként vannak jelen. Nemcsak a nehézség, hanem a megoldás útja, lehetősége is dokumentálható. De megőrződik sok érdekes, örömteli vagy csak megőrzendőnek tartott esemény, kiállítási, koncert – vagy olvasmányélmény. Olykor csak néhány sor, egy-egy mondat.

– Decemberben nyílik egy retrospektív kiállítása a Műcsarnokban. Mire utal a tárlat címe: „Visszaszámlálás"?

– Volt ilyen című festményem a pályám elején. 1985-ben a Ferihegyi Repülőtér 2/A érkezési csarnokába festettem a Felszállás és Leszállás című nagyméretű pannóimat, amit át- meg átszőtt a visszaszámlálás, az indulást és érkezést pontosító, bevezető többféle számsor. A kiállítást nevezhetnénk számvetésnek, összegzésnek vagy visszatekintésnek is. December 17-én, 17 órakor nyílik a valamikori szoborcsarnokban, vagyis az apszisban és a mellette lévő két teremben.
2021. december 2.  |  interjú barabás márton