Makovecz Imre első, restaurált faépülete, amely műtárgyként a Makovecz Ház kertjében kapott helyet [fotó: Makovecz Imre Alapítvány]

Tíz éve hunyt el Makovecz Imre

Nyolc különböző tematikájú kiállítási anyagot mutatott be Makovecz Imre építész, a magyar organikus építészet iskolateremtő személyisége halálának tizedik évfordulóján a Makovecz Imre Alapítvány, amely a Magyar Nemzeti Múzeummal közösen egy vándorinstallációt is útjára indít. A vándorinstallációt szeptember 27-én a Vigadó téren avatták fel. A Makovecz Imre épületeit kép- és videóanyaggal bemutató oszlopinstalláció négy hétig látható Budapesten, ezt követően útjára indul, hogy az ország számos településén kiállítsák. A tízéves alapítvány nyolc különböző tematikájú kiállítási anyagot is összeállított, amellyel a vidéki településekre szeretnék eljuttatni az építész szellemiségét. Az anyagokat – amelyek mindegyike 15-25 tablóból és makettekből áll – érdeklődő intézmények kölcsönözhetik az alapítványtól. Az évfordulón felavatták Makovecz Imre első, restaurált faépületét a Makovecz Központ és Archívum kertjében, és az évforduló alkalmából megkezdi működését a Makovecz Ház kutatóállomása.
A tíz éve létrehozott Makovecz Imre Alapítvány sajtótájékoztatóján Makovecz Pál elnök, az építész fia azt is elmondta, az oszlopinstalláció "előhangja" annak a Makovecz Imre építészetét bemutató kiállításanyagnak, amelyet ősszel mutatnak be a Magyar Nemzeti Múzeum kültéri kiállítófelületein. Az alapítvány nyolc különböző tematikájú kiállítási anyagot is összeállított, amellyel a vidéki településekre szeretnék eljuttatni az építész szellemiségét. Az anyagokat érdeklődő intézmények kölcsönözhetik az alapítványtól, amely az elszállítást és az installálást is magára vállalja.
   Makovecz Anna, az alapítvány kuratóriumának tagja, az építész lánya a tematikus kiállítási anyagokat ismertetve elmondta, hogy egy-egy válogatás mutatja be Makovecz Imre meg nem épült épületeit, családi házait, művelődési épületeit, templomait és tornyait, de Angyalok, Atlantiszi rajzok és Építés szavai címmel is készült kiállítás. Hozzátette, hogy az anyagok mindegyike tizenöt-huszonöt tablóból és a tárlathoz szervesen kapcsolódó makettekből áll.
   Mint elhangzott, az alapítvány működése megkezdésekor célul tűzte ki, hogy elkészíti annak a digitális adatbázisnak az alapjait, amely rendszerezi és kutathatóvá teszi Makovecz Imre összes tervét, grafikáját, írását, tárgyát, valamint hang- és videófelvételét. Ennek köszönhetően az évforduló alkalmából megkezdte működését a Makovecz Központ és Archívum kutatóállomása, hozzájárulva ezzel az építész szellemiségének és organikus gondolkodásának továbbörökítéséhez. A Makovecz Házban előzetes bejelentkezés alapján bárki számára kutathatóvá teszik az életmű már feldolgozott részét.
Tíz éve, 2011. szeptember 27-én hunyt el Makovecz Imre Kossuth- és Ybl Miklós-díjas, Corvin-lánccal kitüntetett építész, a magyar organikus építészet iskolateremtő személyisége, az MMA alapító, majd örökös tiszteleti elnöke. Az MTVA Sajtóarchívumának portréja: 1935. november 20-án született Budapesten. Gyermekkorának nyarait apja szülőfalujában, a zalai Nagykapornakon töltötte, itt ismerte meg a paraszti életforma ritmusát, ízeit, mértékeit, rítusait. Felsőfokú tanulmányait 1954-ben kezdte a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. Az 56-os forradalom életének meghatározó élménye lett, az eseményekben való aktív részvétele miatt egyetemi tanulmányait felfüggesztették, így csak 1959-ben szerzett diplomát. Ezután állami tervezővállalatoknál (BUVÁTI, 1962-től SZÖVTERV, 1971-től VÁTI) dolgozott. Az általa tervezett sárospataki a Művelődés Házát átadásának évében, 1983-ban a Kairói Nemzetközi Építésztalálkozón a világ tíz legszebb épülete közé sorolták – de az épület minőségének ügyében tanúsított hajthatatlansága miatt állását el kellett hagynia. 1977 és 1981 között a Pilisi Parkerdő Gazdaság főépítésze volt, majd saját építészirodája, a Makona Tervező Kisszövetkezet (1991-től Makona Kft.) vezetője lett. A 70-es évek közepétől néhány kollégájával a vidéket járta, hogy az elsorvadásra ítélt falvakban kulturális egyesületeket szervezzen. A sorozatos "betartások", adminisztratív gátak ellenére fiatal építészek lelkes csoportjával sikerült olcsó helyi anyagokból, szinte pénz nélkül újjáépíteniük számos közösségi épületet. A 80-as években Sárospatakon emberléptékű, a panelnél jóval olcsóbb lakóházakat kezdtek építeni, de az alacsony négyzetméterár miatt minisztériumi fegyelmit kapott. Első figyelemre méltó munkájának a paksi templomot tartja: a karcsú, tűhegyes csúcsban végződő tetőzetű, ívelt kapubejáratú épület turistalátványosság lett, miként stílusának karakteres hordozója, a siófoki evangélikus templom is. A Farkasréti temető ravatalozójának belső tere egy emberi mellkast formáz, jellegzetes stílusjegyeit hordozza későbbi munkái közül a makói Hagymaház és az egri uszoda. Irodája, a Makona több mint tíz évig dolgozott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem középkori hangulatot keltő piliscsabai épületegyüttesén, a Stephaneumot ő tervezte. Talán legismertebb műve az 1992-es sevillai világkiállításra tervezett magyar pavilon. A templomhoz is hasonlítható, héttornyos épület bordázott fa tetőzetrendszere különleges látványt nyújtott, akárcsak a földszint üvegpadlója alá nyúló, így gyökérzetét is megmutató csupasz tölgyfa. Az épület bárkaformája az Újvilágot 500 éve felfedező Kolumbusz emlékét, a tornyokba zárt harangok a nándorfehérvári diadalt idézték meg. A pavilon hét tornya adta az ötletet a 2002 óta megrendezésre kerülő Héttorony Fesztiválnak. Különböző rendeltetésű, jellegzetes épületeinél a fát nem díszítőelemként, hanem szerkezetként használta, művei környezetükbe illenek, emberbarát, természetes anyagok felhasználásával készültek. Az építészetről azt tartotta, hogy az mintegy a teremtés folytatása, az épületnek úgy kell kinéznie, mintha az alja a földből nőtt volna ki, a teteje pedig az égből esett volna le rá. Az épületnek egylényegűvé kell válnia a környezettel, szervesen kell illeszkednie a tájba. Emberközpontú, "látó" házainak szemük van (két ablak vagy ajtó), ami a "belső lényeget" fejezi ki, azt, hogy az épület lény.
1981-től az Iparművészeti Főiskola, 1987-től a Nemzetközi Építészeti Akadémia tanára volt, 2005-től szerves építészetet tanított a Budapesti Műszaki Egyetemen. A 60-as évek végétől magán-mesteriskolát vezetett, 1981-től előadásokat tartott a Visegrádi Táborok építészhallgatói számára. 1992-ben történt megalapításától haláláig a Magyar Művészeti Akadémia elnöke volt, 2011 óta a köztestület örökös tiszteletbeli elnöke. Konzervatív közéleti személyiségként is ismert volt, legfontosabb céljának a magyarság tudatos védelmét, szüntelen szolgálatát tartotta. 1989-ben a Kós Károly Egyesülés egyik alapítója volt, később örökös tagjává választották. Munkássága elismeréseként 1969-ben a legrangosabb építőművészeti szakmai díjjal, az Ybl-díjjal, 1990-ben Kossuth-díjjal, 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkereszt a csillaggal kitüntetéssel, 1996-ban Magyar Örökség Díjjal tüntették ki. 2001-ben megkapta a Corvin-láncot, 2003-ban a Szabadság-díjat és a Prima Primissima Díjat, 2008-ban a Teleki Pál-érdemérmet, 2009-ben Főépítészi Életműdíjjal, 2011-ben Szent István-díjjal tüntették ki. 1997-ben Csenger, 2010-ben Zala megye, 2011-ben Budapest díszpolgárává választották. Megkapta a Francia Építészeti Akadémia Nagy Aranyérmét, az Amerikai Építészeti Intézet és a Brit Királyi Építészeti Szövetség tiszteletbeli tagja volt. Makovecz Imrét 2011. szeptember 27-én érte a halál. Élete utolsó napjáig dolgozott, közel ötszáz tervének mintegy fele épült meg.
A kormány 2013-ban döntött életművének gondozásáról, 2015-ben – születésének 80. évfordulóján – kormányhatározat született örökségének kiemelt kezeléséről, életművének a jövő nemzedékkel való megismertetéséről. 2015-ben alapították meg a Makovecz Imre-díjat, 2017-ben adták át a Makovecz Imre Központot és Archívumot Budapesten, Makovecz Imre nevét 2018 óta utca viseli Budapest III. kerületében. A Makovecz-ösztöndíj hazai és külhoni magyar hallgatóknak nyújt támogatást, elősegítve a kétoldalú mobilitást. Szeptember 26-án szenteltékk fel Budapest első Makovecz-templomát, a kormány és az önkormányzat támogatásával és közadakozásból megvalósult pesterzsébeti református Összetartozás-templomot. Az életműve csúcsának tartott, a XII. kerületbe megálmodott Feltámadás Temploma még felépítésre vár. Halálának tizedik évfordulóján, a Magyar Művészeti Akadémia székházának helyet adó Pesti Vigadó előtti Vigadó téren munkásságát bemutató oszlop-installációt avattak.
Az eseményen felavatták Makovecz Imre első, restaurált faépületét, amely műtárgyként a Makovecz Ház kertjében kapott helyet. Az eredeti terv 1972-ben készült a Pilisi Parkerdő Gazdaság számára, amely egy sorolható egységekből álló családi szállásépületet szeretett volna Pilismarótra. A tervek elkészülése után a megrendelő úgy gondolta, hogy az épület nem kivitelezhető – ennek cáfolataként Makovecz Imre saját telkén építette meg annak két elemét. Ezen épületek egyikének még felhasználható alkotóelemeiből született újjá ez az alkotói korszakhatárt szimbolizáló házacska.
   Makovecz Pál kiemelte, hogy az alapítvány tíz év alatt 6 magyarországi és 12 külföldi kiállítás rendezésében, kivitelezésében vett részt. Kiadtak nyolc könyvet, évek óta tematikus naptárakat készítenek. Létrejött a Makovecz Útvonalak rendszere is: a tervezett hét útvonalból már három elkészült, ezeken – online és nyomtatott kiadványok, valamint információs táblák segítségével – Makovecz Imre épületeinek fűzérén végigjárható az ország.
   Az alapítvány közreműködik a magyar kormány Makovecz Programjának keretében megépülő és megújuló épületek szakmai felügyeletében. Ösztöndíjjal támogatja a fiatal építészgenerációt, és támogatja a szerves építészeti oktatási tevékenységek minden formáját.
2021. szeptember 27.  |  makovecz imre örökség