Sulyok Miklós: Bodonyi Csaba építészete

A Magyar Művészeti Akadémia megbízásából az MMA Kiadónál jelent meg az Építőművészeti Tagozat akadémikusait bemutató sorozat újabb kötete, mely Bodonyi Csaba munkásságát foglalja össze. A szerző, Sulyok Miklós művészettörténész tematikus egységekre bontva elemzi Bodonyi Csaba építész életművét. Bemutatja a Nyíregyházán született, majd Miskolchoz mindmáig szorosan kötődő építőművész szakmai pályáját az 1970-es évek szigorúan konstruktív, funkcionalista szemléletétől kezdve a kétezres évek árnyaltabb, regionalista karakterű megközelítéséig. A könyvet a TÉR///ERŐ II. Építészeti Nemzeti Szalon egyik kísérő rendezvényeként a szerző, valamint Bán András műkritikus mutatta be a Műcsarnokban.
Az Ünnepi Könyvhétre is készülő MMA Kiadó gondozásában most megjelent, a Miskolci Építészeti Műhely alkotóközösségének életében nagy szerepet játszó Széchenyi- és Ybl-díjas alkotóművész, Bodonyi Csaba szakmai pályafutását felvonultató kötet – Götz Eszter Zalaváry Lajosról (1923–2018) írt azonos tematikájú műve mellett – második a sorban. Korábban a Szabó Levente: Bán Ferenc építészete című kötet jelent meg a Terc Kiadónál, a Magyar Művészeti Akadémia kiadójánál pedig már folyamatban van a Török Ferenc, valamint Dévényi Sándor akadémikusok munkásságát bemutató monográfiák megjelentetése.
Pécsi Györgyi a május 14-ei könyvbemutatót felvezető expozéjában egyébiránt beszámolt az MMA és az MMA Kiadó közös kezdeményezésére 2017-ben létrejött Nonprofit Kft. tevékenységéről, amely viszonylagos függetlenség mellett olyan művészettel összekötött alkotásokat készít, ami kitölti a magyar könyvkiadás palettájáról hiányzó szellemtörténeti-művészettörténeti hézagokat. Végső tervként 60-70 művészeti kiadvány megjelentetése a cél, széles spektrumot felölelő területekről; ideértve a film- és fotóművészet, az irodalomtörténet, a művelődés- és kultúrtörténet területeit, és természetesen ide számítva a legjobb kortárs építőművészeinket bemutató monofgráfiasorozatot. A szakmailag magas szintű, hiteles kötetek a laikus érdeklődők számára is befogadható stílusban íródnak.
Bodonyi Csaba elkötelezett a közösség iránt. Az építészetben leginkább az számít, hogy milyen viszonyban vannak az épületekkel azok, akiknek épült. Bodonyi Csaba nem a személyiségét, az egóját hangsúlyozza ki, amikor létrehoz valamit, hanem elsősorban az ügyet szolgálja, a feladatot teljesíti.
Maga Bodonyi Csaba szakmai pályafutása kiteljesedésének egyik kulcsát főleg a Miskolci Építész Műhely Közösség és Építészet egészen egyedi atmoszférájú szellemi közösségében látja, ahol a művészek egymást segítve, nem politikai és társadalomirányító kérdésnek tekintették az építészetet, mint az a kommunizmusban szokás volt. A Miskolci Kollektív Ház művészei nem uralmi, hanem társadalmi együttműködés szempontjából álltak az alkotáshoz, azt vizsgálva mik a szándékok, mire van szüksége az embereknek. A Műhely egykor az értelmiségi művész közeg borsodi fiataljaiból összeálló társasága volt, ma helyi művészeti akadémiaként él tovább. A másokért való szolgálat jegyében építkező kulturális folyamat szellemisége kicseng Bodonyi Csaba ars poeticájából is, mely mestere, Plesz Antal Széchenyi- és Ybl Miklós-díjas építész, az MMA néhai tagja által is képviselt örökség továbbvitele. Osztva egy híres építész gondolatait: az építészet magatartás és nem szakma dolga. Ars poeticája, József Attila nyomán: „Építész vagyok – mit érdekelne engem az építészet maga". Hitvallása: Az építész településeken dolgozik. Figyelembe kell vennie, mit örökölt, ezért a magánmitologikus esztétikai elvek, idealista törekvések nem elégségesek. A szakma eszköz. A szenzibilitás és az intellektus teszi méltóvá a mesterséget. Az architektor legyen médium, tartózkodjon a verbalitástól. Az alkotótevékenységben érzékenyen vegyen részt, törekedjen a környezetével, a közeggel sorsközösségre lépő együttműködésre. Ne kövessen trendeket, izmusokat, divatot. Ne az egóját keresse és formálja meg, hanem vesse alá magát a helynek, és a helyzetnek. Ha az építkezés során a felek között béke és barátság van, akkor az valódi építészet, ha vita, akkor az beruházás – idézhetjük Bodonyi Csaba gondolatait.
Sulyok Miklós a kötet összeállításakor a mögöttes filozófiai gondolatok kibontásában látta fő feladatát. Mint könyvében mondja – a hely nem csak műszaki feladat, egy építésznek a helyet meg kell fejteni. A térséget nem megváltoztatni, hanem folytatni szükséges: a hely szellemével közösségre lépni, és teremtő munkát vállalni az emberi közösség érdekében. A hellyel össze nem függő építészet pl. a '80-as években emelt lakótelepek voltak. Ezek az úgynevezett beruházások. Bodonyié nem ilyen építészet. Ahogy Bán András is felhívta rá a figyelmet: Miskolc városával ellentmondásos az építész kapcsolata, hiszen egy elmaradott térségről van szó, ugyanakkor a művészetpártolás akadálymentes volt; ez magyarázza, hogy ínséges időkben is ilyen termékeny alkotófolyamat mehetett ott végbe.
Sulyok Miklós Bodonyi-monográfiája tematikus egységekre bontva elemzi a Miskolchoz mindmáig szorosan kötődő építész életművét az 1970-es évek szigorúan konstruktív, szerkezeti elvű, funkcionalista szemléletétől a kétezres évek árnyaltabb, regionalista karakterű megközelítéséig. Huszonöt esztendeig betöltve Tokaj főépítészi posztját, Bodonyinak módja volt a gyakorlatban is alkalmazni az 1980-as évek elején megfogalmazott urbanisztikai elveit. A könyv részletesen elemzi az építész iskolateremtő tevékenységét, az általa vezetett Miskolci Építész Műhely időszakát 1978–1990 között, bemutatja a korszak építészeti tervezésének társadalmi viszonyait, az ÉSZAKTERV miskolci tervezőiroda jellemzőit. Gondolkodásmódjának középpontjában a hagyományokkal párbeszédbe lépő, élő településszövet áll. A kötetben az egyetemi tervektől a főműveken át, a megvalósulatlan tervekig és a településrendezési elképzelésekig gazdag képi és rajzi anyag, valamint a tervező tömör leírásai és a szerző elemzései világítják meg Bodonyi Csaba építészetét és filozófiáját.
A képekkel gazdagon illusztrált, impozáns kivitelezésű könyv kék színe referál Bodonyi Csaba tiszta jellemére. Alkotótevékenységének mértani közepében a település, a szerves környezetalakítás emberléptékű, harmonikus törekvése áll. Hely- és történelemérzékeny kontextuális építészete a régió elementumait magába olvasztva, a valóságos folyamatok pillérein épült műremekek sorát hozta létre. Az építészet, a szakma így kerül nála a társadalmi szerepvállalás és a közösségépítés szolgálatába. A Magyar Építőművészek Szövetsége, az ÉSZAKTERV tervezővállalat egyre inkább arkhimédészi pontjává váló építész társaival együtt a természettől ellesett dinamikus fejlesztési modellben hitt: „Ott ugyanis állandó, de dinamikus egyensúly létezik, mert az ellentmondások azonnali visszacsatolás révén folyamatosan feloldódnak, s így nincs halmozott ellentmondás." A területfelhasználás steril funkcionalista elvével tehát nem rokonszenvező, az organikus fejlődés credója mellett lándzsát törő Bodonyi Csaba Miskolcon olyan műveket jegyez, mint az egészségügyi szakközépiskola, a már sokat említett Műhely számára emelt Kollektív Ház, a Tudomány és Technika Háza, vagy éppen rekonstrukciós munkái, mint pl. a Miskolc-Tapolcai Barlangfürdő, a Művészetek Háza, a Nemzeti Színház stb. Tokaj főépítészeként nevéhez fűződik a Tokaji Ferenc Gimnázium és Környezetvédelmi Szakközépiskola megtervezése, Edelényben az ifjúsági ház megépítése. Budapesten azonban nincs megvalósult terve.


(Sulyok Miklós: Bodonyi Csaba építészete. Budapest, MMA Kiadó, 2019, 208 p., 4800 Ft)

A könyv kapható az Írók Boltjában, vagy megrendelhető az mmakiado.hu weboldalon keresztül.