Örökhagyók, örökösök, feladatok

„Az élet végére tett PONT egyben kezdet is" – ez a Terényi Ede erdélyi zeneszerző-zenetudóstól származó idézet adta a címét a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti Tagozata konferenciájának a határon túli magyar művészeti és művészetelméleti hagyatékok kezeléséről, november közepén, a Pesti Vigadóban, az MMA székházában. Bevezetőjében dr. Solymosi-Tari Emőke zenetörténész, akadémikus, a tagozat vezetője elmondta: a rendezvény egy tematikus konferenciasorozat része, amely a határon túli magyar művészet és művészeti kutatás kérdéseivel foglalkozik. Az MMA számára a hagyatékok gondozása kiemelt kérdés, ezért került fókuszba ezúttal éppen ez a téma.
Minden nemzeti közösség élete, identitása, fennmaradása szempontjából kiemelt fontosságú a kulturális örökség megőrzése és hagyományozása – hangsúlyozta köszöntőjében dr. Richly Gábor, az MMA főtitkára. Ennek fontos része a személyes, családi művészeti és tudományos hagyatékok örökítése. A virtuális tér és a közösségi média adta technikai lehetőségekkel e téren is fontos jól élni, hiszen a sok, az adott napi aktualitáson túlmutató értékkel nem bíró információ tengerében értékes és időtálló tartalommal szolgálnak a megőrzésre érdemes életművek, s az azokból létrejött hagyatékok. Az MMA egyik szerepvállalása e téren, hogy mindazoknak az elkötelezett társadalmi szervezeteknek, kisebb közösségeknek és egyéneknek segítséget, támogatást nyújt, akik a kulturális örökség megőrzéséért és továbbadásáért dolgoznak. A támogatás részben anyagi jellegű, az MMA erre elkülönített pénzügyi keretet biztosít. De ugyanennyire fontos a jó tapasztalatok megosztása, hogy a megfelelő módszertan révén az egyéni kezdeményezések egy nagyobb rendszerbe illeszthetők legyenek – akár szakmai, akár technológiai értelemben. E tapasztalat­megosztás részeként a közelmúltban hagyatékmentők számoltak be a munkájukról az MMA MMKI szervezésében, s e sort az Akadémia folytatni kívánja. Az MMA MMKI Digitalizációs Központ egyik kiemelt feladata az elhunyt akadémikusok szellemi hagyatékának megőrzése, de az MMA ezen túl egy olyan módszertan kidolgozását is célul tűzte ki, amely modellként szolgál minden hagyaték­feldolgozás számára. Az MMA fontos partnereket is talált e munkájához: a Kulturális és Innovációs Minisztériummal, Csák János miniszterrel folytatott egyeztetésének egyik fontos témája volt a közelmúltban a különféle művészeti ágakban a hagyatékok digitalizált változatának közös hálózatba szervezése. A Magyar Tudományos Akadémiával együttműködésben pedig elindult annak a módszertannak a feltérképezése, hogy a különféle szellemi hagyatékok miként kapcsolhatók össze egy lehetőség szerint minél egységesebb adatbázisba.
A művészeti hagyatékgondozás sokszereplős feladat – szögezte le Csete Örs, az MMA MMKI Digitalizációs Központ és Szakkönyvtár főosztályvezetője. A „Művészeti hagyatékból digitális örökség" című projekt kapcsán elmondta, hogy e feldolgozás több szakma metszéspontja: jog, örökségvédelem, könyvtár, levéltár, muzeológia, művészettörténet és még számos terület közös gondolkodása révén lehet eredményes. De kulcsszerepet játszanak benne olyan személyek is, akik nem szakemberként érintettek a kérdéskörben: a családtagok és az örökösök. Az ő érdekeik, szempontjaik sem hanyagolhatók el a művészeti életmű eredményeinek a fenntartása, éltetése, a hatókörének meghosszabbítása érdekében. Az örökség megőrzése terén az egyik fő gond a hagyaték szétszóródásának a veszélye. A másik probléma a hagyaték szakszerű tárolásának hiánya, továbbá, hogy nincs meg a megfelelő szaktudás egy család vagy környezete számára az örökség feldolgozásának a megkezdésére. Egy emlékház, személyes múzeum vagy emlékhely létrehozása tőkeigényes, ez a legtöbb esetben sajnos nem járható út, valószínűbb megoldás az örökség átadása egy arra szakosodott muzeális intézmény számára. Ha ez nem jár sikerrel, akkor az örökösök számos esetben kényszerből vagy jobb híján válnak a hagyaték gondozóivá, kényszerű feladatukhoz a családok többsége nem rendelkezik megfelelő szakmai ismerettel. Pedig ha például egy kéziratos dokumentumot nem az arra vonatkozó levéltári vagy könyvtári szabályok szerint írnak le, az nagyban rontja a későbbi megismerhetőséget, kutathatóságot. A családtagok, örökösök többsége a kapkodás hibájába esik: egyszerre szeretné leltározni, kiállítani és örökíteni az anyagot, mert félnek attól, hogy az veszít aktualitásából, s később már sokkal nehezebb lesz a hagyaték megőrzéséhez szükséges anyagi forrásokat előteremteni. Ráadásul sokan a digitalizáláshoz szükséges alapvető informatikai ismerettel sem rendelkeznek. Jelenleg nincs kidolgozva a művészeti hagyatékgondozás egységes módszertana, amely művészeti ágak felett, általános eligazítást nyújthatna a családok, örökösök számára a hagyaték feldolgozásának legalább a megkezdéséhez: így a szakszerű szkenneléshez, a tárgyfotózáshoz, tárgyszavazáshoz, hangfelvétel-megőrzéshez. A digitalizáció kulcsa nem elsősorban költséges eszközökben keresendő, hanem az elkötelezett emberek elhatározásában, akik már akkor gondolnak egy hagyaték megőrzésére, amikor még nincs is rá anyagi támogatás, s akkor is szívükön viselik és fenntartják egy életmű továbbadását, amikor egy pályázati vagy egyéb forrás már nem áll rendelkezésre, amikor egy-egy program hivatalosan véget ér.
Solymosi-Tari Emőke, a konferencia szervezője és levezető elnöke ezt követően még további nyolc előadónak adta át a szót, akik erdélyi és délvidéki hagyatékok feldolgozásának a tanulságait osztották meg a közönséggel: Balázs-Bécsi Gyöngyi, az MMA levelező tagja Kallós Zoltán hagyatékának az átörökítéséről; Benkő Judit, az MMA Művészetelméleti Tagozatának ösztöndíjasa Benkő András zenetörténész munkásságának újrafelfedeztetéséről; Pávai István népzenekutató Jagamas János és Szenik Ilona kolozsvári hagyatékáról; Balog László, az MMA Művészetelméleti Tagozat ösztöndíjasa Nagy Béla fotóhagyatékáról; Szász Bányász Anna fotográfus ugyanezen fényképészi örökség digitalizálásáról; Préda Barna helytörténész zalánpataki történeti fotográfiákról; Ninkov K. Olga művészettörténész két vajdasági magyar képzőművészeti hagyatékról; Bicskei Zoltán filmrendező, grafikus, az MMA rendes tagja pedig a délvidéki képzőművészeti hagyatékok sorsából levonható általános elméleti tanulságokról beszélt.
A programot erdélyi és moldvai népzenéből – Jagamas János és Szenik Ilona gyűjtéséből – összeállított koncert tette teljessé, melyen közreműködött: Enyedi Ágnes (ének), Lipták Dániel (hegedű), Németh László (koboz), Pávai István (brácsa), Salamon Soma (tilinka, furulya), Timár Márton (bőgő).
A konferencia programfüzete itt olvasható.