Falusi Márton

Nagy Gáspár költőre emlékeztek Bérbaltaváron

Nagy Gáspár Kossuth-díjas költő, a Magyar Művészeti Akadémia posztumusz tiszteleti tagja születésének 65. évfordulójára emlékeztek szülőfalujában, a Vas megyei Bérbaltaváron 2014. május 4-én. Idén először adták át a róla elnevezett irodalmi díjat, amelyet Falusi Márton költő, esszéíró, a Hitel folyóirat szerkesztője vehetett át.
„Nagy Gáspár művészete és emberi tartása a tisztesség, bátorság, tehetség egymást erősítő példája volt a magyar irodalomban." (Görömbei András)

Nagy Gáspár (Bérbaltavár, 1949. május 4. – Budapest, 2007. január 3.) magyar költő, prózaíró, szerkesztő. Tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban, majd Szombathelyen népművelés és könyvtár szakon végezte. 1976–80  közt a Móra Kiadó szerkesztője. 1981-től 1985-ig a Magyar Írószövetség titkára, 1985-től a Bethlen Gábor Alapítvány titkára, 1988-tól a Hitel című irodalmi folyóirat szerkesztője, 2004-től a Magyar Katolikus Rádió kulturális szerkesztőségének vezetője volt. 2000-ben tagjai közé választotta a Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet, 2011-től az MMA posztumusz tiszteleti tagja. József Attila-, Magyar Örökség, Prima, Kossuth-díjjal és számos más elismeréssel méltatott költő. Életművének fontos része volt az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének őrzése és eszméinek felmutatása. Több költeményét, köztük A Fiú naplójából (1981) és az Öröknyár: elmúltam 9 éves (1983) című verseket az 1989-es politikai rendszerváltás szellemi előkészítőjeként tartják számon. Utóbbi szerzeménye Nagy Imre (kezdőbetűiből: NI) jelöletlen sírjára utal. Az Új Forrást bezúzatták, Nagy Gáspár pedig kénytelen volt lemondani írószövetségi tisztségéről. A Fiú naplójából a Tiszatáj 1986. júniusi számában jelent meg, s egyik oka volt a pártállami vezetés újabb irodalmi folyóiratot érintő retorziójának: a lapszámot bezúzatták, a folyóirat szerkesztőit leváltották. Lenyűgöző erkölcsi nyugalommal és biztonsággal fogalmazta meg küldetését, mely szerint a költőnek emlékeznie és látnia „esküdt kötelesség", s nem lehet kisebb ambíciója, minthogy éppen azt nevezze néven, amit a bölcs megfontolás, a gyávaság, az önmagát túlélt hatalom elhallgatni parancsol. A hazugság, cinizmus, árulás, nemzeti felelőtlenség, történelmi tudatzavar, erkölcsi nihilizmus ellen küzdve adott és ad ma is példát arra, hogy modernség és közösségi felelősség, hagyományok gazdag sokféleségéhez való kötődés és újítás, erkölcs és esztétikum nem kizárják, hanem hitelesítik egymást a művészetben. Nemcsak néhány történelmi jelentőségűvé vált „rendszerváltó" versével járt ösztönzőn, eszméltetőn előtte a magyarországi és kelet-közép-európai változásoknak, hanem a legújabb időknek is félelem nélküli megítélője. Egész személyisége, művészete tisztaságot sugároz és követel.
 
A község római katolikus templomában tartott megemlékezésen V. Németh Zsolt, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára úgy fogalmazott: Nagy Gáspár nemcsak mondta és írta, hanem élte is családja, szülőföldje és a kereszténység értékrendjét, és ez volt művészi igényességének mércéje is.
Az elmúlt napokban születésének évfordulóját ünnepelve, vallomásos költészetéről és költői világáról szóló irodalmi konferencia, a sorainak és gondolatainak új életet adó vers- és prózamondó verseny, valamint a nevét viselő díj átadása is azt bizonyítja, hogy mindaz, amit életében képviselt, éppen olyan fontos és világos ma is, mint amikor még közöttünk élt. „Most már a mi feladatunk, hogy szellemi hagyatékát gondozzuk és életben tartsuk, hogy a felnövekvő nemzedékkel is megismertessük örökségét" – mondta az államtitkár.
A helyi iskola diákjainak és a térség művészeti csoportjainak Nagy Gáspár verseit és prózai műveit felelevenítő előadása után ünnepélyesen átadták a költő nevét viselő irodalmi és művészeti díjat, amelyet a kuratórium döntése alapján Falusi Márton költő, esszéíró, a Hitel folyóirat szerkesztője vehetett át.
*
A Nagy Gáspár Irodalmi és Művészeti Díjat a Nagy Gáspár Alapítvány kezdeményezésére Budakeszi Város Önkormányzata, Vasvár Önkormányzata, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium, Egyházzenei Szakközépiskola és Kollégium és a Hitel folyóirat 2014-ben azzal a szándékkal alapította, hogy minden évben egy alkalommal, Nagy Gáspár költő születésnapjához, május 4-éhez kötődően elismerje egy olyan alkotó teljesítményét, aki Nagy Gáspár költői-közéleti munkásságának szellemiségéhez kapcsolódóan kiemelkedő irodalmi, művészeti értéket hozott létre. A díjat olyan személy kaphatja – állampolgárságtól függetlenül – aki szakmai, művészi alkotói tevékenységével és magánéleti példamutatásával képviseli, felmutatja és gyarapítja a magyarság irodalmi, művészeti értékeit.
Nagy Gábor József Attila-díjas költő, író, irodalomtörténész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja laudációját Falusi Mártonról ide kattinva olvashatja el.
Nagy Gáspárt mindenki szerette
Beszélgetés Falusi Mártonnal

- Őriz személyes emlékeket Nagy Gáspár költőről, akivel a Hitel folyóirat szerkesztőségében is találkozhatott?

- Mikor a Hitel folyóirathoz kerültem, Nagy Gáspár már nem a lapnál dolgozott – emlékezett vissza Falusi Márton –, hanem a Magyar Katolikus Rádiónál volt szerkesztő. A folyóiratnál a versrovat azonban még az ő szellemiségét tükrözte. Pályatársakként ismertük egymást személyesen, elküldtem neki a kötetemet, váltottunk egymással levelet, de annyira közel sajnos nem kerülhettem hozzá, mint Kárpáti Kamilhoz, Ágh Istvánhoz, Görömbei Andráshoz vagy Csoóri Sándorhoz. Ebben közrejátszott az is, hogy időközben súlyosan megbetegedett és a szerkesztőségi értekezletek idején egyre aggasztóbb híreket hallottunk felőle az idősebb pályatársainktól. Mialatt én a szárnyaimat bontogattam, ő sajnos az élettől búcsúzott.

- Mi volt Nagy Gáspár múlhatatlan hatásának a titka?

- Meghatározó személyisége volt a Hitel folyóiratnak. Nagyon jó kapcsolatot ápolt a szépirodalom összes alkotójával, így a szerzők verbuválása terén is kivételes érdemei voltak. Nem túlzás az állítani, hogy Nagy Gáspárt mindenki szerette. Ő a Hitel szerkesztőségében is egy olyan személyiség volt, aki nem osztott meg senkit. Ez azért példátlan, mert a nagy egyéniségek általában megosztóak. Nemcsak híveket, hanem ellenségeket is szereznek szép számmal. Őt őszinte szeretet övezte. Neki mindig mindenkihez volt egy jó szava. Nem fordulhatott elő olyan, hogy kézzel írva, képeslapon, ne válaszoljon egy-egy neki küldött kötetre vagy levélre. Emiatt kezdetben nem a költészete hatott rám, hanem a személyisége. Igazából és komolyan akkor kezdtem el foglalkozni a verseivel, amikor már nem élt, és megjelentek az összegyűjtött költeményei. Akkor ébredtem rá, hogy Nagy Gáspár halálakor egy komoly gondolkodót is elveszítettünk. Olyan esztétikát, olyan poétikát képviselt, amely egyre inkább kiveszőfélben van a magyar irodalomból.

- Hogyan ítéli meg Nagy Gáspár jelenlétét, illetve hiányát a kortárs irodalomban?

- Nagy Gáspárnak eleven hagyománya és kultusza van, időről-időre találkozni a nevével médiumokban vagy konferenciákat rendeznek a tiszteletére. Emiatt sok köszönet illeti a családját, barátait és tisztelőit. Az más kérdés, hogy mennyire szól ez a jelenség a személyiségének, illetve mennyire alakult ki az az értő közeg, amelyik irodalmi munkásságát feldolgozza. A legtöbb költőnél felmerül az, hogy emlékszünk rá, mint emberre, akit szerettünk és kedveltük a verseit is, de igazán nem vesszük azt a szellemi erőfeszítést, hogy életművét értelmezzük és elhelyezzük az irodalomtörténetben. Viszonylag kevés olyan elemzést lehet olvasni, amely rámutat életművének jelentőségére. Sokkal többet foglalkoznak a személyiségével. Ez betudható annak, hogy a közelmúltban hunyt el és nagy szeretet övezte életében. Pályatársai leginkább a hozzá fűződő személyes barátságukat elevenítik fel, és sokkal kevésbé tekintenek rá olvasóként. Ebből a szempontból könnyebb a helyzetem, mert én inkább költőként őrzöm az emlékeimben és nem szeretetreméltó személyiségként, mivel ezt az arcát sajnos kevésbé tapasztaltam meg. Az ő erkölcsi tartása és szellemi aranyfedezete nagyon hiányzik napjainkból. Számomra erőt ad, ahogyan megalkuvás nélkül helytállt lelki és egzisztenciális téthelyzetekben.
2014. május 5.