Kortárs magyar irodalmi művek lexikona

Kortárs magyar irodalmi művek lexikona jelent meg a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet és az MMA Kiadó gondozásában. A könyv bemutatóját június 1-jén tartják a Pesti Vigadóban. Az 1956 és 2016 közötti időszakot feldolgozó lexikon 333 szerzőtől összesen 655 szócikket tartalmaz. A gyűjtemény kiadását az MMA MMKI által 2018-ban indított Magyar irodalmi művek 1956–2016 című kutatási projekt előzte meg, amelynek eredményei 2019-től ingyenesen elérhetőek az interneten a www.mmalexikon.hu cím alatt.
A nyomtatásban megjelenő kiadvánnyal a szerkesztők célja a kortárs magyar irodalom értékeinek tudatosítása és népszerűsítése. Hiánypótló munka, mert éppen ennek az időszaknak az irodalmi művei épültek be legkevésbé a kulturális emlékezetbe. A lexikon átfogja a teljes kortárs irodalmat, nem szelektál világnézeti, ideológiai szempontok szerint. A 960 oldalas kötet műközpontú, felhívja a figyelmet a magyar literatúra gazdagságára, éppen ezért egy szerzőtől legfeljebb öt művet szerepeltet. A szócikkeket a kutatócsoport tagjai, valamint felkért külső szakértők válogatták és írták. A kutatócsoport, egyben a szerkesztőbizottság vezetői Pécsi Györgyi és Falusi Márton, tagjai pedig Elek Tibor, Jánosi Zoltán, Márkus Béla, Nagy Gábor, Papp Endre, Smid Róbert, Sturm László, Szörényi László, Toldi Éva, Tóth László és Vasy Géza.

A kötet bemutatásához a lexikon előszavát idézzük:

A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete a kortárs magyar művészeti irányzatokat, szemléletmódokat, stílusokat feltárva valamennyi művészeti ágra kiterjedő kutatómunkát végez. A közelmúlt magyar irodalmát áttekintő kutatási program – melynek eredménye ez a kézikönyv – célja, hogy pótolja az 1956 utáni korszakokról született irodalomtörténet-írások hiányosságait. Megközelítése műközpontú és horizontális; levonja a tapasztalatot az utóbbi évtizedek teoretikus vitáiból, és a lehető legátfogóbb kép megrajzolására törekszik.
E koncepció megvalósítására – az utóbbi évtizedekben megváltozott olvasói szokásokat is tekintetbe véve – a lexikonforma bizonyult alkalmasnak. A hagyományos írói pályaképek helyett kézikönyvünkben egyedi könyvek rövid, orientáló és informatív ismertetéseivel találkozik az olvasó. Az egyes műveket sem a szerzők alfabetikus rendje, hanem a kötetek megjelenésének időrendje szerint soroltuk be. A kronologikus szerkezeti felépítés lehetővé teszi, hogy az érdeklődők figyelemmel kísérhessék a tendenciákat, ráláthassanak a kor szellemiségére, hangulatára.
A Magyar irodalmi művek 1956–2016 – ötvenkét szócikkíró közreműködésének köszönhetően – háromszázharminckét szerző összesen hatszázötvenöt kötetét ismerteti. A kézikönyv formai és tartalmi követelményeit a rendszeresen ülésező, kutatócsoportként is dolgozó szerkesztőbizottság (Elek Tibor, Falusi Márton, Jánosi Zoltán, Márkus Béla, Nagy Gábor, Papp Endre, Pécsi Györgyi, Smid Róbert, Sturm László, Szörényi László, Toldi Éva, Tóth László, Vasy Géza) határozta meg. A köteteket a szerkesztőbizottság a 2018 óta zajló szakmai diskurzus során választotta ki úgy, hogy a kortárs magyar irodalom sokszínűségét, plurális és nyitott természetét hitelesen reprezentálja. A szócikkek online felületen is hozzáférhetők és többféle szempont szerint kereshetők (www.mmalexikon.hu/irodalom). Tárgyukat az 1956 és 2016 közötti hatvan esztendőben megjelent – műfajilag változatos – magyar szépirodalmi könyvek képezik.
Mivel többféle tudományos iskola képviselői írták a szócikkeket, az alkotói szabadságot megengedve ügyeltünk arra, hogy ne sérüljön az adott irodalomértelmezés egyedisége, ugyanakkor a lényegre törő és tárgyilagos műelemzéseket viszonylag egységes szakmai nyelven adjuk közre.
Egységes nemzeti irodalomban gondolkodtunk: a magyarországi, valamint a határon túli (szlovákiai, vajdasági, erdélyi, kárpátaljai) kisebbségi és a nyugati magyar irodalom alkotásai nem különülnek el egymástól, noha a szócikkszerzők az életrajzi hátteret, a keletkezési körülményeket, a történelmi helyzetet és a területi sajátosságokat is kiemelik. A recepció alapos szemügyre vétele, megfontolásainak mérlegelése után esett a választásunk éppen ezekre a kötetekre; olykor azonban szükséges volt a hatástörténet aránytalanságainak, torzulásainak korrekciója. Elsődleges célunk, hogy a magyar irodalom roppant gazdagságára hívjuk fel a figyelmet, ezért egy szerzőtől legfeljebb öt művet szerepeltetünk. Úgy állítottuk össze a szerzőkhöz tartozó műcímeket, hogy alkalmasint érzékeltessük az életmű fő jellegzetességeit, valamint megmutassuk a szakirodalom értelmezési irányait. A művekhez kapcsolódó, további vizsgálódásokban eligazító válogatott bibliográfiát szintén öt tételben határoztuk meg.
Az internetes közlésben különösen hasznos kereszthivatkozásokat (a más címszóra történő utalásokat) nyomtatásban is jelöljük (→), a címszót a törzsszövegben tilde (~) helyettesíti. A szócikk végén betűjegy jelzi a szerzőjét.
Reményeink szerint jelen kötet nemcsak a közvetlen szakma, de a legszélesebben vett irodalomszerető közönség számára is megkerülhetetlen, s egyben élvezetes olvasmány lesz. Bízunk továbbá abban, hogy kézikönyvünk az irodalmi kánon teljesebbé tételével hozzájárul a kiegyensúlyozott kulturális emlékezet kialakításához és fenntartásához.

A kötet megvásárolható az MMA Kiadó webshopjában (www.mmakiado.hu).
 

Beszélgetés Falusi Mártonnal

Falusi Márton az MMA-MMKI tudományos főmunkatársa, József Attila- és Junior Prima díjas költő, esszéista, a Magyar Művészet folyóirat főszerkesztője. Kortárs magyar irodalommal, eszmetörténettel és jogbölcselettel foglalkozik. A lexikon egyik főszerkesztőjét a könyvbemutató kapcsán kérdeztük. 


Hogyan dőlt el, hogy az ötlete végül lexikon formáját ölti?

– Pécsi Györgyivel együtt raktuk le az elképzelés alapjait, tőlem az ötlet származik, hogy ideológiamentesen mutassuk föl a közelmúlt irodalmát, ő javasolta a lexikonformát, a részleteket pedig a szerkesztőbizottsággal közösen dolgoztuk ki.

Miért van szükség a 21. században egy ilyen lexikonra? A sajátos szerkesztési koncepció, miszerint műveken keresztül jutunk el a szerzőkhöz, korhoz, történetiséghez hogyan jött?

– Amióta az irodalmi élet működésében részt veszek, kiemelt téma, hogy a magyar irodalom történetét el lehet-e beszélni, és ha igen, hogyan. Ha egy történeti elbeszélésnek vágunk neki, nagyon nehéz csomópontokat találni. Nagyon nehéz a folyamatokat és a belső motivációkat meghatározni, ezekről általában rengeteg vitát folytatunk. Ha viszont a műveket emeljük ki, természetesen adódnak azok a tendenciák, amelyeket egy ilyen könyvnek tárgyalnia kell. Tehát egészen egyszerűen azért van szükség egy ilyen lexikonra, hogy az irodalmi tudatot, azon keresztül a kulturális emlékezetet a maga minél teljesebb formájában ismerhessük meg.

Mit tesz hozzá a lexikon az irodalmi kánonhoz?

– A lexikonban szereplő művek abban az esetben épülhetnek be az irodalmi kánonba, ha az elemzések és érvelések meggyőzik az olvasókat arról, hogy fontosak ezek a könyvek. Ha ez sikerül, széles körben is népszerűsít a könyv eddig kevésbé ismert műveket, szerzőket. Ha azt mondom, hogy 655 mű bemutatása olvasható, akkor azt bizton állíthatjuk, hogy erről a korszakról nincs még egy olyan, összefoglaló irodalomtörténeti munka, amelyben ennyi mű és műelemzés szerepelne. Ebben mindenképpen egyedülálló a kötet, és abban, hogy nem művek felsorolásáról, nem szerzői életrajzokról és pályaképekről szól, hanem a művek ismertetéséről. Irodalomkutatóként számomra az a legfontosabb, hogy jó műelemzések szülessenek, hiszen ezek világítanak rá a lényegre, arra, hogy mit és hogyan érdemes olvasni.

Kiket szólít meg a lexikon?

– Kimondottan az a célunk, hogy ne csak az egyetemi és az akadémiai szférához szóljunk. Középiskolai tanárokat, a középiskolai diákokat is szeretnénk elérni. Ha én gimnazistaként egy ilyen könyvet kézbe vehettem volna, akkor sokkal könnyebben elindulhattam volna azon az úton, amin most járok, könnyebb lett volna eligazodnom az irodalmi jelenségek világában. Hiszen komoly és visszatérő probléma, hogy milyen olvasmányokat ajánljunk: a diákok, de az egyetemi hallgatók körében is találkozunk ezzel a kérdéssel. Ha például föltérképezzük az egyetemi kurzusok tematikáját, azt találjuk, hogy nagyon kevés szerzővel foglalkoznak ebből a korszakból, és – néhány méltán klasszicizálódott írón kívül – gyakran esetleges, hogy miért éppen azokkal a szerzőkkel. 

Megtekintve a szerzők listáját akad pár közülük, akiknek eddig csak kultusza volt, de kánonja nem. Gondolok itt pl. Sziveri Jánosra vagy Hamvas Bélára. Hogyan lehet kiigazítani az efféle fiaskókat egy ilyen vállalkozás során?

– Nehéz megmondani, hogyan növelhető a kánonból jobbára elsikkadt írók, költők presztízse. A kánon szándékolt cselekvések és szándékolatlan történések nyomán szakadatlanul változik. Amit alapvetően a középiskolában tanítanak, egy nagyon szűk kánon, de vállaltan az. Az egyetemi tananyag is szűkös, de annak már nem feltétlenül kellene ilyennek lennie. A médiában pedig – a piac és az önmenedzselés különféle rítusainak köszönhetően – kifejezetten torz irodalomkép látszik. Ezért az mindenképpen a céljaink között szerepelt, hogy sokkal több szerző és sokkal több mű értékvilágát bemutassuk, mint amennyit emlegetni, sulykolni vagy tanítani szoktak.

1956-tól datálódik a könyv. Ennek értelmében több mint 30 év a kommunizmus idejére esik. Az ebből származó politikai feszültségek hogyan oldhatóak fel az írás során?

– Politikával nem foglalkoztunk, legalábbis úgy nem, ahogy a fogalmat hétköznapi értelemben használjuk. Az, hogy melyik mű értékes, nem politikai kérdés. A szerző politizálhat, de az irodalmi mű direkt módon nem politizál. Annyiban persze igen, hogy indoktrináció nélkül alakítja a valóságot, behatol az olvasók mindennapi életébe, befolyásolja gondolkodásukat. Az irodalmi mű bizonyos világnézetet képvisel, ami még csak nem is feltétlenül a szerző világnézete, hiszen még a dokumentarista jellegű irodalom is részben fikciós. Amikor tehát azt mondom, hogy ez a lexikon a nemzeti kulturális emlékezet tisztázását és tisztán tartását segíti elő, akkor ez azt jelenti, hogy a magyar politikai identitás formálására közvetetten hat, azonban semmiféleképpen nem az írók politikai hovatartozása alapján.

„Albérleti fordulónap". Hogyan látja magát, hova helyezné el eddigi munkásságát a kortársak között a lexikon szócikke alapján?

– A szerző ne elemezze saját műveit, hiszen azok önálló, tőle független életet élnek. Amikor azonban mások műveiről adok közre esszét vagy tanulmányt, végső soron ars poeticát írok. Lényegi megállapítás a művészetről: mindig arról tudósít, amiről éppen nem tudósít.
2021. május 31.  |  márkus béla pécsi györgyi szörényi lászló