Képekben gondolkodnak • Filmesek fotói
Műcsarnok, 2021. május 6. – szeptember 26.

.

Képekben gondolkodnak – filmesek fotói

A 120 éves magyar film előtt tisztelegve és az egész hazai filmes szakma történetére emlékezve a nagy elődök, híres klasszikusok és a szellemi örökségüket megőrző és tovább vivő kortárs nemzedék munkáiról kapunk pillanatképeket saját tolmácsolásukban a Műcsarnokban rendezett Képekben gondolkodnak – filmesek fotói című tárlaton. Az MMA segítségével megvalósult kiállítás a fényképező filmesek önálló alkotói céllal készült fotóiból válogat, többek között olyan neveket felsorakoztatva, mint Gaál István, Sára Sándor, Zsigmond Vilmos vagy Kósa Ferenc. A magyar film napjához kapcsolódó, szeptember végéig látható tematikus kiállítás a fotóművészeti szalon társkiállítása.
Néhány hete már látogatható ez a különleges gyűjtemény, mely 1899-től 2021-ig mutatja be magyar fotósok, rendező-operatőrök, kortársak esetén a három terület egészét átfogó művészek filmes munkáitól alapvetően független fotográfiai munkákat. A kéttermes kistárlat Gelencsér Gábor filmesztéta, kurátor és Dekovics Dóra kurátorasszisztens elképzeléseiből állt össze e kritérium szerint. Az ihletmerítés, motívumgyűjtés, helyszínkeresés, jelenetkompozíció, cselekményimitáció, dramaturgiai összefüggések leképezése során megszületett művészi értékkel bíró fényképek természetesen kapcsolódnak a később már story boardra kerülő filmképekhez. A széles spektrum lehetőséget ad arra, hogy megfeleljen a látogatók vegyes ízlésének, és érdeklődésének. Történelmi kordokumentumok, helyszínfotók, portrék, képsorozatok, technikai fortélyok, találmányok, a mesterség fejlődéstörténete szerepel a képekben megfogalmazott hangulatábrákon. A címadó mondat „képekben gondolkodnak" eredetileg egy Gaál István fotókiállításán elhangzó Sára Sándortól származó szemléletmódot tükröz, ami tulajdonképpen a mozgókép műfajának alapköve. A magyar, de az egyetemes filmtörténet kezdetén a szakma képviselői fotósként kezdték pályafutásukat, hiszen előbb állt rendelkezésre ez a technika, mint az állóképeket eseménylánccá fűző kamera. Illetve nem is voltak még olyan intézmények, ahol külön oktatták volna a filmezést. Erre egészen 1948-ig várni kellett, amikor is megalakult a Színház- és Filmművészeti Főiskola, később pedig a Színiakadémián indult még filmtan szak. A két szakma evolúcióját nyomon követő rövid művészettörténeti narrációk ehhez hasonló történelmi adalékokat mesélnek el a kiállítás történelmi hátterét felvonultató falszövegeken és a kortárs szekció technikai változatosságát érzékeltető monitorokon diavetítéses formájában.
A tárlat három tematikus egységre tagolódik: elődök, klasszikusok és kortársak. Az elődök kisebb számban képviseltetik magukat, tíz alkotóról van szó, a klasszikusok még kevesebben, de annál jelentősebb nevekkel, a legnagyobb szekció a kortársaké, 43 filmessel. Ez utóbbi a film- és fotóművészet minden válfaját felvonultatja, és a két szakma minden területéből merít. A kiállítás időrendben a némafilmek, korai hangos filmek időszakával kezdődik, Zitkovszky Béla történelmi ereklyéknek betudható műtermi fotóival indul. Ez az első periódus a világviszonylatban is kiemelkedő magyar filmgyártás szakasza, mely kivételes privilégiumát az 1920-as évek végéig meg is tudta őrizni. A némafilmek és korai hangos filmek világába elkalauzoló elődök kategóriában Moholy-Nagy László neve emelendő ki, akinek összművészeti fogékonysága és eredeti stílusa világhírűvé tette. A képzőművész, fotós, filmes Franciaországban készült fotóiból válogatott a tárlat. Illetve Angelo, alias Funk Pál fotós, divattervező, Hollywoodban is befutott segédoperatőr, rendező-asszisztens. A film és fotóvilág nagyjai közt otthonosan mozgó alkotó dolgozott többek között Fritz Lang, Ernst Lubitsch, vagy Kertész Mihály oldalán, Kincses Károly fotómuzeológus, az MMA levelező tagja könyvet írt róla. Az elődöknél sokan életképeket fotóztak, Manninger János Budapest ostromát rögzítette. A legismertebb művészek, mind fotóik, mind személyüket illetően a klasszikusok. Négyen kaptak itt helyet: Gaál István, Sára Sándor, Zsigmond Vilmos, Kósa Ferenc filmrendezők és operatőrök, utóbbi három az MMA néhai tagja. A filmjeikhez gyűjtött inspirációforrás, vászonra álmodott képzeletük egyik alapvető helyszíne a város. Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőr. Képei New Yorkban készültek, nem sokkal azután, hogy 1957-58 táján megérkezett az Államokba. Sára Sándor operatőr, rendezőtől az 1962-es Cigányok című filmjéhez kapcsolódó fotók kerültek be a tematikus egységbe. Az alkotásból egy rövid részletet lehet megnézni a fotók mellé kihelyezett monitoron. Kósa Ferenc Tízezer nap című filmje a magyar filmtörténelem legnagyobb klasszikusai között van, de szerepel több, a tárlaton bemutatott alkotóval együtt a legmaradandóbb, legemlékezetesebb magyar játékfilmjeinek listáján is, az „53 magyar film" MMA-válogatásában. Tőle erdélyi témájú fotókat láthatunk.
A kiállítás során betekintést kaphatunk a különféle technikai megoldások széles repertoárjába is. Sokan – főként a kortársaknál változatos innovatív technikákkal, mérföldkőnek számító szabadalmakkal kerültek be a fényképalkotás történetébe. A kísérletezőkedv és a találmányok debütálása már az elődöknél elkezdődik, gondoljunk csak pl. az ellenfény mesterének nevezett Dulovits Jenőre, aki a DUTO lágyító előtétlencsét és a világ első tükörreflexes gépét, a Duflexet jegyzi. Az ő virtuóz technikáira figyelt fel Szőts István filmrendező és kérte fel egy filmjéhez operatőrnek.
A kortársaknál a kurátorok igyekeztek megszólítani a teljes szakmát. 43 művész munkái kerülnek bemutatásra, akik a filmezés-fotózás területén sokoldalúan képzettek, és sokféle műfajban alkotnak. Jelenczki István filmrendező, fotó- és képzőművész, dr. Buglya Sándor filmrendező, művészeti akadémiai tagok is ebben a szekcióban tárják elénk vizuális látásmódjuk egy-egy fragmentumát.
A technológiai forradalom hatására a fotózás és operatőrködés technikai kelléktára nagyon kibővült, sok-sok résztudománya, részfoglalkozása alakult ki e két területnek, és ezeket is reprezentálja a kortársak fotógyűjtemény. Helyet kapnak itt a számítógépes képalkotás különböző válfajai, látni lehet mobiltelefonnal készült képeket. A mindenre nyitott érdeklődés könnyebbé teszi az aktuális technika befogadását, pl. cinemascope képek, fénykalligráfia vagy lentikuláris technika. Itt visszatérő téma a városfotó, de erőteljes a portré, szociportré (arcok, emberi jelenetek, hétköznapi élet történései), és a színes fényképek is felbukkannak már.
A tárlaton leginkább a fekete-fehér képi világ, analóg technikával készült pillanatai dominálnak. A korszakok és alkotók közötti többször van párhuzam, szekvencia hasonlóság, tájakat, érzelmeket, élményeket ugyanúgy örökítenek meg.
A kurátorok igyekeztek eddig kevésbé ismert alkotásokat közölni a szerzőktől. A kiállított fotók különböző kulturális intézmények gyűjteményeiből kerültek kiválasztásra. Múzeumok, galériák, gyűjtemények kapcsolódtak be, és adták kölcsön a Műcsarnoknak a kiállításra szánt darabokat: Budapesti Történeti Múzeum-Kiscelli Múzeum, acb Galéria, Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján; Fejér Zoltán fotótechnika-történeti gyűjteménye, Magyar Fotográfiai Múzeum, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, a felsorolás nem teljes.