Elidőzés egy életműben

Az MMA Kiadó gondozásában, Zuh Deodáth szerkesztésében a 2021-es könyvhétre jelent meg a jubileumi Jovián című monográfia. A Magyar Művészeti Akadémia tagja, a hetedik X-ét ünneplő Jovián György festőművész világa mitologikus és filozofikus. Munkásságára részletgazdagság és finom kidolgozottság jellemző, melyeket az album az értő tanulmány mellett gazdag képanyaggal is illusztrál. A Vigadó Galériában hamarosan – decemberben és januárban – egy összegző, retrospektív kiállításon meg is lehet tekinteni az életmű legfontosabb alkotásait. (Balázs Sándor recenziója)

A Magyar Művészeti Akadémia Kiadó gondozásában, életműveket bemutató sorozatának keretében már számos, jelentékeny képzőművészeti album látott napvilágot. E kiadványokban az alkotók munkáit tanulmányok vezetik fel, gyakran monografikus igénnyel. Az egyik legfrissebben, a 92. Ünnepi Könyvhétre, s nem mellesleg az alkotó közelgő 70. születésnapja alkalmából: Jovián György festészeti és grafikai alkotótevékenysége válhat ismerősünkké. Egy több évtizeden átívelő folyamat eredményeként kibomló művészet, amely méltán tart igényt az életmű megjelölésre.

Ezt nem csupán a bőséges, noha válogatott illusztrációs anyag, de a művek tolmácsolása, értelmezése, az életmű méltatása is alátámasztja. Utóbbi feladatot jelen esetben nem egy művészettörténész, hanem a művészetek tágabb közegében tevékenykedő szerző látta el. Zuh Deodáth, aki a kötetben szereplő bevezetőnek és az azt követő tanulmányoknak, elméleti fejtegetéseknek egyaránt szerzője, emellett a jegyzetapparátus összeállítója, valamint Jovián György beszélgetőtársa, egy „komplex életmű monográfia" megalkotásában gondolkodott. E célkitűzés, vizsgálódási szempont sajátos módon strukturálja a kötetben szereplő írásműveket. Tézise szerint egy életmű értelmezése nem nélkülözheti a művészettörténet-elméleti megalapozottságot, miként „a társadalmi, gazdasági, lélektani, alkotástechnikai" és egyéb szempontok egyidejű, vagy inkább egymást követő, egymásra épülő, egymást megerősítő érvényesítését sem.
A különböző egységekbe szervezett – az Előzetes megjegyzések és a zárlatul szolgáló Következtetések, a pályakép megrajzolása vagy néhány mű értelmezése, recepciója egyaránt ilyen – monográfusi megjegyzések ugyan nem nélkülözik az ellentmondásokat, de érvényesen közelítenek az életműhez, így feltehetően az olvasót is sikerrel szólítják a művek közelébe.
Nehéz, meg aztán értelmetlen is volna stílusminősítését vagy stílusbeli hovatartozását keresni Jovián György művészetének. Már csak azért is, mert az általa bejárt alkotóút, annak egyes periódusai, a választott tematikai szempontok, s az előnyben részesített grafikai és festőtechnikák eltérő művészi elképzelések megvalósításának nyitottak terepet az évtizedek során. A róla, műveiről készült kötet mindezt igyekszik számba venni: az életmű egyes szakaszait, a közben megjelenő technikai és tematikai váltásokat, miként a kompozíciós elgondolások formálódását, változását is nyomon követni. Természetesen a teljesség igénye nélkül, inkább szemezgetve az életműből, de mindenképpen összefoglaló jelleggel: súlypontokat feltárva, változó alkotói szándékokat vizsgálva.
Miként a műveket, történeti-társadalmi, vagy éppen személyes összefüggéseiket bemutató szöveganyag, amely többféle megközelítés lehetőségével él – hiszen monografikus elemeket és elméleti megfontolásokat egyaránt képvisel, megfejelve-kiegészítve ezt az alkotóval készült interjúval –, úgy a képanyag is több szinten mozog. Legfontosabbak nyilván maguk a művek, reprodukcióik, amelyek címzett, tematikus „ablakokba" rendeződnek (Hommage, Mitológia, Falak, Mnemosyne, Az erdő, Láncok, Bontások stb.) néha alig néhány, de jellemző munkafotóra szorítkozva.
Mellettük jelentős számot tesznek ki a fotódokumentációk: az alkotó különböző életszakaszaiban készült felvételek, amelyek eseményekhez kötődnek, kollégák és barátok környezetében mutatják Joviánt. De fotósorozatot láthatunk talán legismertebb köztéri munkájáról, a Három fa címet viselő mozaikalkotásról is, amely a nagyváradi, egykori Pátria mozi homlokzati felületén látható.
És a kötetben több alkalommal, laza tagoló jelleggel: az alkotó portréja köszön ránk – különböző időpontokból, eltérő arcvonásokkal. Ami változatlan: az alkotó tekintete. Annak kissé riadt elszántsága. A „csak festeni" vágyakozás. A művek mellett ez (is) mintegy védjegye, garanciája művészetének – noha látszólag semmi köze hozzá –, mondhatni: életműve e tekintet esztétikai megnyilatkozása. Műveiben talán éppen ezzel szembesülünk: a történeti és társadalmi, szociológiai meghatározottságok mellett, vagy gyakran azok ellenében, azoktól függetlenül olyan alkotásokkal, amelyek ha rejtetten is, de hangsúlyosan az alkotó személyiségéből fakadnak, önreferenciális természetűek. Egy beszélgetés alkalmával említi Jovián, ars poetica gyanánt:„Saját magamból indulok ki, s személyiségjegyeimet próbálom belevinni mindabba, amit éppen csinálok. Ez a saját életemről szól, meg arról a kényszerről, hogy festeni kell. Istenigazából mindegy, hogy mit, de festeni."
A szerző, Zuh Deodáth előzetesen megfogalmazott szándéka szerint Jovián György grafikus- és festőművésszé érlelődésének történetét kívánja e kötetben bemutatni, valamint életművét. S az ígérethez híven: ez meg is történik, utóbbi inkább csak jobbára. Mert ez mégiscsak reménytelenül nagy feladat lett volna. A szerző egy maga választotta vörös szálon halad, sokfelé tekint és gyakori kitérőknek enged – helyesen. Hasonlóan ahhoz, amit Jovián alkotótevékenységéről állít: „…az életmű szakaszai technikai, tematikai és kompozíciós diverzitást mutatnak…". Az életmű komplex feltárása egy kissé messzebb marad. Így e kötet mottója ez lehetne: elidőzés, reményteli elidőzés egy életműben.

Zuh Deodáth: Jovián
MMA Kiadó
Ára: 7800 Ft

Balázs Sándor

2021. november 25.  |  jovián györgy recenzió jovián