Elhunyt Kampis Miklós építőművész, a nemzet művésze
84 éves korában elhunyt Kampis Miklós építész, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, az MMA felügyelő testületének korábbi tagja, a 20. század második felének és a 21. század első évtizedeinek meghatározó személyisége. Kampis megszervezte a Dél-Dunántúli Építész Stúdiót Pécsett, Zalaegerszegen. Később Keszthelyt és Kaposvárt összefogva hozzákezdett egy szellemi munkához, azért, hogy túléljék azt a szellemi nihilt, amely kisugárzott az akkori kor állami tervező irodáiból, a zsűrikből, a minisztériumokból, a közigazgatás szféráiból. Az építészetről fokozatosan áttért a városrendezésre, és ő volt az, aki Kaposvár első sétálóutcáját, a sétálóutca fogalmát képes volt megvalósítani Magyarországon, melyet aztán sok település követett. Alakulásától kezdve a Kós Károly Egyesülés igazgatója, majd tiszteletbeli tagja. 2001-ben kapott Kossuth-díjat, majd 2018-tól a Nemzet Művésze elismerést. A Magyar Művészeti Akadémia Kampis Miklóst saját halottjának tekinti.
Kampis Miklós Budapesten született 1935. november 14-én. Apja, Kampis Antal az ország egyik leghíresebb művészettörténésze volt, ő adatta ki Határ Győző Heliáne című regényét (1948), amit Borsos Miklós illusztrált. Édesanyja elsőrangú akvarellista és festőművész volt.„Az építészet mindig is szakrális tevékenység volt. Egy fantasztikus dolog. Az ember ezáltal alakítja környezetét. Ennek persze mindig úgy kellene történnie, ahogy a természet működik. Márpedig a természet nem akárhogy működik. Olyan erők működnek benne, amelyekkel még egy átlagos építész sincs tisztában." (Kampis Miklós)
1946–1949 között a sárospataki gimnáziumban tanult, majd technikumba került. Kampis Miklós az Ybl Szakiskolát követően 1954 és 1959 között a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karra járt, ahol Makovecz Imre évfolyamtársa volt. 1965-től antropozófiai tanulmányokat folytatott, 1966 és 68 között pedig a Budapesti Műszaki Egyetem, Városépítés-Városgazdálkodás Szakmérnök képzésén vett részt. 1959-től helyezkedett el a BUVÁTI-nál (Budapesti Állami Tervező Intézet), ahol 1961-ig dolgozott. Ezt követően 1961 és 1987 között a SOMOGYTERV tervezője, majd vezető tervezője és főépítésze volt. Dolgozott a Dél-Dunántúli Építészeti Stúdiónál (1976–1980), majd a PD. Építészeti Stúdió vezetője volt (1976–1979). 1987-től 1997-ig a KAPOSTREV Kisszövetkezetnél vezető tervező volt. Munkájában az építészetről fokozatosan áttért a városrendezésre (például Kaposvár első sétálóutcája). 1997 óta a K+K 2000 Építésziroda cégvezetője volt.
Kaposváron az ő irányításával mérték fel a '70-es évek elején a megyében lévő valamennyi népi műemléket. Jelentősebb országos tervpályázatokon indult sikerrel (Hollókő, Ófalu foghíjbeépítések, Velence-tavi hétvégi házak). „A települést, a mesterséges környezetet emberek, társaink hozták létre, részéül egy általános kulturális és civilizációs rendszernek, amelyet társadalomnak hívunk. Az építészet jellemzésénél nem hagyható figyelmen kívül a társadalom, mint környezeti tényező, amely az építési szándék, szükségletek és a ráfordítás tekintetében alapvetően befolyásolja az architektúra megjelenését, kibontakozását vagy elsorvadását" – vallotta.
1983-ban Lőrincz Ferenccel, L. Szabó Tündével és Kovács Péterrel közösen tervezte legjelentősebbnek tartott munkáját, az új kaposvári köztemetőt, amely az 1987-es áttervezés ellenére nem épült meg. 1970 és 1989 között tagja volt a Magyar Építőművészek Szövetségének.
Az 1980-as évektől rendszeresen antropozófiai kurzusokat tartott, eleinte az 1981-ben Makovecz által alapított visegrádi építőtáborokban, majd a Magyar Építőművészek Szövetségének budapesti székházában. A Kós Károly Egyesülés alapítója (1988), 1989 és 2004 között igazgatója, majd 2003-tól örökös tagja volt. Közreműködésével jött létre az egyesülés Vándoriskolája, illetve a Szabadoktatási Kollégium. 1997–2001 között a Magyar Építész Kamara elnökségének tagja volt, amelynek már megalakításánál is közreműködött. Díjak, elismerések: Magyar Építőművészek Szövetsége-plakett (1978), Kós Károly-emlékérem (1995), Kossuth-díj (2001), a Nemzet Művésze Díj (2018)
2000–2011 között a Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet tagja, 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt.
Kampis Miklóstól 2020. március 21-én, szombaton 11:00 órakor vesznek végső búcsút Kaposvár Keleti temetőjében (Kaposvár, Mező u. 35.). ♦ gyászjelentés
Végső nyugalomra helyezték Kampis Miklós építészt Kaposváron. A nemzet művészét római katolikus szertartás szerint Vajda Gábor, a Jézus Szíve templom plébánosa búcsúztatta. A kaposvári építészt utolsó útjára családja, barátjai, kollégái kísérték el. A szertartáson a Magyar Művészeti Akadémia, a Magyar Építész Kamara, a Somogy Megyei Építész Kamara búcsúztatta Kampis Miklóst. A Magyar Művészeti Akadémiát Marosi Miklós alelnök, Turi Atilla tagozatvezető és dr. Kucsera Tamás Gergely főtitkár képviselte.
- Bánkuti Melitta, a SMÉK elnöke búcsúztató beszéde itt olvasható.
- Turi Attila: Búcsú Kampis Miklóstól, a derűs gondolkodótól
- Dévényi Sándor búcsúzása (a temetésen dr. Kucsera Tamás Gergely tolmácsolta)