Egy korszak építésze

Hauszmann Alajos naplója

„Visszapillantva életem múltjára, örömmel megállapíthatom, hogy azon szerencsés emberek sorába tartozom, akik elmondhatják, hogy boldogan éltek" – írta naplójában a hetvenedik évét betöltő Hauszmann Alajos. A millenniumi időszak, a századelő talán legkedveltebb és legtehetségesebb, így gyakorta foglalkoztatott építésze, tanára volt. Két bőrkötésben fennmaradt naplójának 1997-es első kiadását követően most a Magyar Művészeti Akadémia Kiadó vállalkozott arra, hogy kiegészített-bővített formában ismét megjelentesse.
A naplóbejegyzéseket, amelyek feltételezhetően a századelőn,1905 körül vettek kezdetet, haláláig vezette Hauszmann Alajos. Inkább alkalmanként, a jelentősebbnek ítélt eseményekre fókuszálva, így bejegyzései nem tekinthetők klasszikus értelemben vett naplónak a rendszeresség hiánya okán. A kiadás alapjául szolgáló két feljegyzés első része (Jegyzetek életem és működésemről) visszatekintő: az addig történtek felidézése, lejegyzése. Ezen fejezetek elsősorban aktív építészeti tevékenységéről, valamint személyes és családi életében beállott változásokról tudósítanak. Gyermekkorától veszi sorra életeseményeit, de csak a fontosabb mozzanatokról számot adva. Így esik szó például arról, hogy Szkalnitzky Antal, a korszak jeles építésze fiatalkori rajzaiban hajlamot, tehetséget vélt felfedezni az építőművészet iránt, így apja kőművestanoncnak adta, hogy az építőművészet alapjait megtanulja. Építészeti tanulmányok itthon és külföldön, az első megbízások Budapesten és vidéki nagyvárosokban, a tisztelt mestereiről, barátairól való megemlékezés, műegyetemi tanársága, aztán kiemelkedő munkái, köztük a Budavári Palota átalakítása – mind olyan állomásai életének, amelyeket naplójában rögzíteni szükségesnek látott Hauszmann. De a Krisztinavárost érintő 1875-ös árvízről éppúgy bejegyzés születik, mint a „haza bölcse", „a nemzet prókátora", Deák Ferenc haláláról, és természetesen élményeiről, építészeti tevékenységéről és magánéleti eseményekről.
Hauszmann Alajos (1847–1926) a magyar historizmus egyik legjelentősebb építésze, jelentékeny közéleti szereplő, illetve nagy hatású oktató. Munkásságát olyan emblematikus épületek fémjelzik, mint a budapesti Kégl-palota, New York-palota és Tüköry-palota, a balatonfüredi Stefánia Yacht Club épülete, a fiumei Kormányzói palota, de nevéhez fűződik többek közt a Budavári Palota átépítése is. Írásai hivatása szakmai részletein túl személyes életébe és a főváros fejlődésének egyik legvirágzóbb szakaszába is betekintést engednek.
A napló második része személyesebb, naplószerűbb, adódik ez abból is, hogy szorosabban kronológiai rendet követő: évről évre számol be az eseményekről. Jellemzően szűkszavú, kerüli a részletező, valóban naplószerű bejegyzéseket, inkább összefoglaló jelleggel szól, egy-egy fontosabb eseményt állít középpontba, így az egyes évekhez fűzött reflexiók viszonylag rövidek. Néhol azért megered a nyelve, elérzékenyül, s nyíltabban tárja elénk azt, ami benne történt. Ez utóbbiak sorában számol be I. Ferenc József 1916-ban bekövetkezett haláláról, hiszen, mint említi, karrierjét és számos magas kitüntetését köszönheti neki.
Az idősödő Hauszmann gyakran emlékezik meg kortársairól, barátairól, a különösen nagy tiszteletben tartott ismerőseiről – javarészt a pályafutásában játszott szerepük vagy éppen elhalálozásuk kapcsán. Ilyenkor rendre felidézi a hozzájuk kapcsolódó emlékeit, egyben értékelő szavakkal is nyugtázza távozásukat.
A napló azonban nem csupán a személyes életút eseményeiről, fontosabb állomásairól, csomópontjairól számol be, de közéleti aktivitásának megfelelően – és miképpen is lehetne ez másként – arról az időszakról is plasztikusan találó korképet rajzol, amely életidőként adatott számára. Ez pedig éppenséggel történésekben, gazdasági-társadalmi és kulturális eseményekben bővelkedő. A századelő világa, viszonyai és szokásrendje mintegy keretét biztosítják a személyes hangvételű bejegyzéseknek.
A kötetet hol szűkebb, hol telítettebb válogatásban képanyag kíséri, amelyen felmenői, családtagjai, különböző időpontokban önmaga jelenik meg, illetve építészeti munkáinak látványtervei és kivitelezett épületeinek fotói.
Hauszmann Alajosnak a megelégedettségre több oka is adódott. Építészeti megbízásai, valamint műegyetemi tanársága révén ismertségre tett szert, kora kiemelkedő személyiségeivel kötött barátságot, vagyontalan emberből vált vagyonossá, s mindez kellő alapot teremtett számára, hogy családot alapítson, a közügyekben is részt vállaljon. Egy megvalósult épületekben, közéleti aktivitásban bővelkedő, s ennek nyomán az elismerést sem nélkülöző, tevékeny életút áll elénk Hauszmann Alajos naplókötetében, amely során a vadászszenvedély megélésére inkább, utazásokra azonban csak ritkán nyílott lehetőség. E hiányt pótolta idős napjaiban, nyugalomba vonulását követően, s erről beszámolót is készített. A napló első kiadásához képest e mostani megjelenés ilyen tárgyú írást is tartalmaz. Egy 1914-ből származó feljegyzés az Egyiptomban, Palesztinában tett utazásának emlékét idézi fel. Egyiptomot, a fáraók földjét látni, beutazni – mint ezt a feljegyzés élén jelzi – gyermekkori vágya volt. Egy másik, 1920-as keltezésű vadászati feljegyzés pedig kora gyermekkorától követi nyomon a vadászattal való megismerkedésének történetét: hogyan lett az egykori hajtóból később vadászterület bérlője, nagyvadak elejtője, számos trófea birtokosa.
Ez utóbbi feljegyzés zárlatában, hat évvel halála előtt: bölcsen és belenyugvón értékeli ismét pályafutását, kilátásait az életből még hátralévő idejére.
„Nekem már csak a múltba való visszatekintés és az a tudat fog öreg napjaimnak vigasztalója lenni, hogy úgy a komoly munkából, mint pedig a férfias szórakozásból, a vadászat öröméből kivettem a magam részét és most csak azt mondhatom: Es war einmal."
Balázs Sándor

Hauszmann Alajos naplója
Szerk.: Karácsony Rita és munkatársai: Kelecsényi Kristóf, Székely Márton
MMA Kiadó, 2022
2023. január 25.  |  könyvajánló napló mma kiadó hauszmann alajos