Egy asszony két vétkecskéje

2019. november 27-én a Pesti Vigadóban koncert és tárlat is várta az érdeklődőket. Ekkor nyitották meg a Hazatérés Bukovinából, 1941 című fotókiállítást és ekkor láthatták és hallhatták Kóka Rozália előadóestjét is. A népművész, előadóművész, az MMA rendes tagja évtizedek óta ápolja a bukovinai székely hagyományokat. A magyar népcsoport egykoron Moldvából Bukovinában telepedett le, majd a Bácskába telepítették őket, később a Dunántúlra kerültek. Kóka Rozália műsorában saját gyűjtéseit adta elő. Az esten fellépett az Érdi Bukovinai Székely Népdalkör, a Virággyöngy moldvai csángó kisegyüttes és a Tarsoly Együttes. A fellépés után kérdeztük Kóka Rozáliát.
– Nagyon nagy siker volt a ma esti előadás. Ön szerint az embereket mi fogja meg ezekben a történetekben?
– A hétköznapok valamilyen elemére mindenki ráismer azokban, mert mindenki életében voltak ilyen történések, amelyek lehetnek fájdalmasak, meg tréfásak is. És ezeket szívesen hallgatják.
– És Önt mi fogja meg ezekben a történetekben leginkább?
– Én ezt az egész világot mélyen tanulmányoztam, mielőtt történeteit közreadtam volna. Több évtizedes gyűjtőmunka volt mögöttem, amikor elkezdtem ezeket a történeteket mesélni. Mélyen rácsodálkoztam némelyiknek a bölcsességére, kedvességére, erkölcsi tisztaságára, a szép és érdekes nyelvezetére. És nagyon örülök, hogy ez tetszik az embereknek.
– Hogy lehet ilyen huncutul elmondani ezeket a történeteket? Szerintem ez nagyon keveseknek megy…
– Én ilyen huncut vagyok és ismerem ennek a humornak a világát.
– A műsorban bukovinai székely, gyimesi és moldvai csángó történetek voltak. Miben hasonlítanak, és miben különböznek ezek a történetek?
– Olyanokat választottam, amelyek történései távol esnek egymástól. Ilyen a bukovinai kiböjtölés, vagy az első moldvai lidérccel történő együtthálás, ami nem is huncutkodás, hanem inkább a lidérccel való találkozás. De van közös gyökér is, mert a gyimesi csángók a moldvai csángók és a bukovinai székelyek bizony testvérek, mert mindegyikőnknek Székelyföldön vannak a gyökereink. Csak különböző történelmi utat jártunk be. A bukovinaiak egy része Bukovinából Bácskába ment. Akik az 1754-es madéfalvi veszedelem után maradtak Moldvában, azok ma is ott élnek. A ma fellépő lányok közül az egyik például a moldvai Pusztinán, a másik Diószénben lakik. A gyimesi csángók pedig abból a rajból szivárogtak vissza a határon, amelyik menekült Moldva felé. Mindez azt bizonyítja, hogy mi közös tőről származunk és a nyelvi dialektusunk is azonos.
– Nagyon érdekes ez a dialektus.
– Nagyon sok gyűjtésemben külön tanultam meg szószedeteket írni tájszavakhoz. Ezen kívül nekem eleven kapcsolatom van ezekkel a közösségekkel.  Mindegyikkel. Én bukovinai székely származású vagyok és soha magam mellől a bukovinai székely közösséget nem eresztettem el. Jó példa erre, hogy 48 éve vezetem a népdalkörömet. Most már nem mindenki bukovinai székely a csoportban, de vannak még nagyon idős asszonyok.  Ma este otthon maradt a 90 éves tagunk, de rajta kívül van még 97 éves is. Testközelben élek velük, és rengeteget járunk együtt a Gyimesbe és Moldvába is.
– Hogyan állítja össze a műsorait? Gondolom, hogy nagyon sok ilyen története van. Hogyan választja ki az adott történeteket?
– Az „Egy asszony két vétkecskéje" című kötetem először a nyolcvanas évek végén jelent meg. 25 évvel az első megjelenés után nekifogtam a szerkesztésnek újra és duplájára „hizlaltam" a füzetet, mert annyi minden újat tudtam meg. De hogy a kérdésére válaszoljak: vannak korszakok, amikor az élet adja a történeteket, amikor más és más históriák érdekelnek jobban. Aztán lehet, hogy később egészen mások. Vannak olyan alkalmak, amikor kevésbé vagy pedig eleve nem akarok szomorú történeteket, csak vidámakat. Szóval, mindig a helyzet hozza. Most például nagyon készülök a halottlátós műsoromra, amelynek során felettébb misztikus történeteket mesélek el. A könyvet már megírtam. Ez egy tudományos kötet, több mint 300 oldal. 37 évig gyűjtöttem egy halottlátónak a látomásait és ebből a szebb és könnyebb történeteket választottam ki (egyébként ne ijedjenek meg, ez nem ellenkezik a Biblia tanításaival).
– Mik a további tervei?
– Lesz egy karácsonyi műsorom és elkészül egy mesekönyvem is „Aranyalma" címmel az ünnepekre.