A furcsa képlet, a Szabad Szél – Lai Véjus

Kincses Károly: Normantas Paulius című könyvéről

A külső és belső világ összeillesztésének vízióit fényképekkel elénk táró művészet egy ritka gyűjteménye jelent meg a minap. Egy embert jelenít meg, akinek belső emigrációja Magyarországról és Litvániából indult, egészen a Himalájáig. Az elmúlt negyven évben Ázsia nyüzsgő vidékeiben vagy éppen emberhangtalan erdő- és sztyeppe világában a kultúrának csak kevés ütőere szaladt végig. Az egyik ezek közül Normantas Paulius. Voltak elődei, pl. Hopp Ferenc, Kőrösi Csoma Sándor, Baktay Ervin. Ebbe az igen illusztris körbe került be kimerevített pillanatképeivel; két évvel ezelőtt pedig belépve az időtlen pillanatba, halálával is.
A litván származású fotóművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja emlékét a FUGA Budapest Építészeti Központban, szemének világát megjelenítő könyvbemutatóval egybekötve elevenítették fel 2018. november 30-án. Vendég volt Litvánia budapesti nagykövete, Rasa Kairiene, a néhai fotóművész fia Normantas Máté, dr. Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára, de mindenekelőtt barátja és a könyv szerzője, az MMA levelező tagja, Kincses Károly.
„Vidd szét a világba a Himalájáról és az ott élő népekről megismert igazságot" kilencedik pontként szerepel Normantas Paulius (1948–2017) „tízparancsolatában". Ezt a szándékot az arkadas fivéri szeretetének teljes elhivatottságával Kincses Károly maradéktalanul véghez vitte az életműalbummal. Elmondása szerint egy huszonöt éves adósságot rótt le, hiszen annyi jót tanult e különös karaktertől.
A litván származású Magyarországhoz hazájaként kötődő utazó Kucsera Tamás Gergelyt is  a maga egyszerűségében látogatta, mindenféle manír nélkül. Olyankor csak kopogott, behajolt, majd kint türelmesen várt. „Nem magamhoz hívtam be aztán, hanem leültem mellé. Normantas megteremtett egy klímát, puszta jelenléte megbolygatta a szokásokat" – emlékezett vissza a főtitkár. Jelleme, a téridő impulzusváltozásait intenzíven formáló atmoszférája, a Tao („az út") odüsszeuszi felvállalása személyiségét valóban rend-kívülivé tette. Ha valaki belenéz Normantas Paulius szemébe, észreveheti bennük a vándorlásai során kicsiszolódott éber csillogást. A szem fontos volt számára. Amilyen kevéssé ismerhető fel a fény a megvilágított nélkül, olyan kevéssé ismerhető fel a világ emberi pillantások nélkül. Az íriszben koncentrálódó első valóság misztikus élményét a lehető leghétköznapibb jelenetekben felismerő és lefényképező fotós nem könnyed turistautak során nyerte ki kelet-esszenciáját – néha-néha elvegyülve az ott élő népekkel –, hanem sokszor hónapokat, akár egy évet is közöttük élve, sorsukban és tudatfolyamataikban megmártózva adott hírt az „első fényről". Negyven évnyi kalandozása során azonban nem csak buddhista országok embereit fényképezte. Osztják, udmurt, mordvin, vepsze, nganaszan, komi, mari, vót, szamojéd, enyec, nyenyec finnugor eredetű népeket is. Nem kis feladatot vállalt magára. Erre mondta Kincses Károly, hogy a csak Tibetről kilencvenezer képet készítő vándor a „helyettes-én". Hiszen „helyettünk fáradt el, helyettünk éhezett, helyettünk fázott, helyettünk látott és fényképezett". Helyettünk szállította haza távoli világok még élő értékeit, érdemeit (merit), nemes egyszerűségét. Olyanokat, amiket még a történelem ideológiái és izmusai, a civilizáció nem pusztított el teljesen. Életkörein túlfolyó kötődése a Himalájához, a szabadság őstermészetének a természeti népeknél még eredeti formájában élő fogalmi kereteket elhagyó létélményének megragadása volt fő témája. Ez az, amit barátja Kincses Károly köszönhet neki, amiért életre szóló hálával és köszönettel tartozik: A szembeszéllel, nem szabad környezetben szabadnak lenni. Normantas Paulius arra törekedett, hogy képeivel az emberi szabadság ősképeit exponálja. Járt ott ahol tilos volt a belépés – Kuril-szigeteki expedíciója –, járt ott, ahol a tudás elzárt (Darjeeling, ahol az eredeti tibeti halottas könyvet, a Bardo Tödolt őrzik, és emberfia nem láthatja), megtalálta azt a vietnámi embert, aki letette a híres fotográfus, Robert Capa-t felrobbantó aknát. Sokáig lehetne még sorolni. Gyerekeinek sosem kellett mesekönyvből olvasnia, fiktív elemekkel feldúsítania a történeteket, elég volt utazásairól mesélnie. Egy levetített interjúban arról beszélt, már meséket ír. De írt korábban verseket, haikukat anyanyelvén, litvánul. Fényképezőgépet viszonylag későn, 32 évesen vett a kezébe, ezért hazájában elsősorban, mint költő, filozófus és néprajzkutató volt híres és népszerű. Szó került arról is, hogy a litván–magyar kapcsolatokat baráti közösségek, táborok szervezésével fűzte szorosabbra Magyarországon. Művésztalálkozókat, kiállításokat szervezett nagy lelkesedéssel. Nem bevált sablonokat élt, nem hitt a tételes vallásokban, de hitt egy teremtő erőben. Keresztény volt és buddhista, „szabvány protokoll diktálta szavakkal" megközelíteni nem lehet (Kincses Károly).

„A Himaláját járva mindig
elvarázsol a tibeti sárga buddhizmus (a gelug rend) melegsége,
a gyerekek orrából lógó jégcsapok, a kis és nagy népek hagyományos életmódja,
a fakó szemek mélysége, amit még hordoz az öregek teste, akik így, a földet már elhagyva,
tovább járnak köztünk,
a hideg ködök, melyek naplementekor felkúsznak a mélyből, a másvilágról,
hogy megmossák Everest apó és az én szakállamat.
Esténként pedig az istenek hegycsúcsai között
arra ébredek, hogy kiver a hideg veríték, amikor eszembe jut, hogy nemsokára
vissza kell térnem a halálosan beteg, vén Európába."

(Terebess Gábor által magyarra fordított veseinek egyike. 1994. szeptember)
 
A tudat eredendő természetét jól tükrözi, hogy az állapotában végbemenő változás csak fénnyel mutatható ki (SPECT – single photon emission computed tomography). A végső megszabadulás (mukti-márga) ösvényét járva Normantas önmagát meghaladó erőfeszítéssel, fény-képei által most is képes összekötni az embereket. A serpa fáradhatatlanságával és erejével vándorló világkalandor munkásságának a legnagyobb fotómúzeumokban a helye. Az MMA Kiadó gondozásában most megjelent könyvet több nyelvre le kell fordítani. Személye körül a kulturális infrastruktúrát erősíteni kell, hogy ez a cél elérhetővé váljon – hangzott az egyöntetű összegzés a könyvbemutató végén.

(Kincses Károly: Normantas Paulius. Budapest, 2018, MMA Kiadó, keménytáblás, cérnafűzött, 416 p., 5800 Ft)

A kötet már kapható az Írók Boltjában, a Fókusz Könyváruházban vagy kedvezményesen megrendelhető a www.mmakiado.hu weboldalon!

2018. december 10.  |  könyvbemutató normantas paulius kincses károly mma kiadó