A 125 éve született Sinka Istvánról emlékeztek meg
A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozata és a Magyar Írószövetség Sinka István 125 címmel emlékestet rendezett november 28-án a Pesti Vigadó Makovecz termében, ahol kerekasztal-beszélgetéssel idézték meg a 125 éve született „Fekete bojtár" alakját. A beszélgetést Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke moderálta, melyen részt vett Ágh István költő, az MMA rendes tagja, Jánosi Zoltán, József Attila-díjas irodalomtörténész és Mezey Katalin, Kossuth-díjas költő, az MMA rendes tagja is. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az oktatásban és az irodalmi köztudatban, kánonban is fontos volna, ha a méltó helyre kerülne a költő munkássága, mely egy eltűnt világot, a paraszti világot helyezi előtérbe. A rendezvényen Horányi László színművész adott elő Sinka István verseiből és írásaiból.
Sinka István (Nagyszalonta, 1897 – Budapest, 1969) a 20. századi magyar költészet és prózaírás egyik nagy alkotója, pályája a népi írók mozgalmához kötődik. A szocialista rendszerben hosszú szilenciumra ítélték, az 1956-os magyar forradalom napjainak kivételével 1961-ig nem jelenhettek meg írásai, könyvei. Később pedig maga Sinka nem járult hozzá, hogy megjelenjenek művei. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott. „A költő életműve máig nem nyerte el méltó helyét szellemi köztudatunkban és az oktatásban" – hangsúlyozta a kerekasztal-beszélgetés során Mezey Katalin. 1967-ben olvasta Sinka egyik verses elbeszélését, a Mesterek utcáját, mint említette, lenyűgözte a mű koncepciója, megformáltsága. Mivel nagyon közel állt hozzá Sinka költészete, eredetileg erről szerette volna az egyetemen a szakdolgozatát is írni. „Sinka az a vándor, aki a Szigetek könyvében végiglátogatja a tanyavilágot. A költészetével ország- és népismeretet adott át" – jelentette ki Mezey.
Jánosi István irodalomtörténész úgy fogalmazott, hogy Sinka István nemcsak magyar irodalmi, hanem világirodalmi jelenség, nagyon jól ismerte a paraszti világot és a pásztorvilágot, amiből a költészete merítkezett. Egyszerre volt ősi és modern Sinka költészete, akinek műveit Csokonai, Petőfi és Arany János műveihez hasonlította. Kiemelte azt is, hogy a 125 éve született költő a magyar emberek hitvilágát, ősi rítusait jelenítette meg verseiben, műveiben. Jánosi egyetértett Ágh Istvánnal abban, hogy Sinka azért nem eléggé ismert és népszerű költő manapság, mert működnek a régi reflexek és előítéletek. Ezért sok még a tennivaló mind az oktatásban, mind az irodalmárok körében, hogy ez a helyzet megváltozzon. Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke úgy vélte, azért az mindenképpen pozitívum, hogy Sinka művei a rendszerváltás óta már hozzáférhetőek az olvasóközönség számára.
„Az irodalomtörténeti feldolgozása jó Sinka munkásságának, azt azonban én is hiányolom, hogy keveset szerepel a neve az oktatásban" – fogalmazott Jánosi Zoltán. Hozzátette, az irodalomtörténészeknek nem a nyugatihoz kéne folyamatosan hasonlítgatni a magyar irodalmat. Kiemelte, hogy a Mesterek utcája és a Szigetek könyve két olyan fontos mű, amelyben Sinka István egy mára szinte teljesen eltűnt világot, a paraszti világot, tanyavilágot ábrázolja, mutatja be. Mezey Katalin ezzel kapcsolatban úgy látta, hogy azért kezd újra az olvasók érdeklődése a régi paraszti világ felé fordulni, annak ellenére, hogy a szocializmus évtizedeiben a 20. században szinte megsemmisítették a paraszti közösséget hazánkban, de szinte egész Európában is. A beszélgetés végén ugyanakkor bizakodóan fogalmazott, mert szerinte az olvasókban megvan az akarat arra, hogy ne hagyjuk elveszni régi, hagyományos értékeinket, így például Sinka István nagyon értékes életművét sem.
Jánosi István irodalomtörténész úgy fogalmazott, hogy Sinka István nemcsak magyar irodalmi, hanem világirodalmi jelenség, nagyon jól ismerte a paraszti világot és a pásztorvilágot, amiből a költészete merítkezett. Egyszerre volt ősi és modern Sinka költészete, akinek műveit Csokonai, Petőfi és Arany János műveihez hasonlította. Kiemelte azt is, hogy a 125 éve született költő a magyar emberek hitvilágát, ősi rítusait jelenítette meg verseiben, műveiben. Jánosi egyetértett Ágh Istvánnal abban, hogy Sinka azért nem eléggé ismert és népszerű költő manapság, mert működnek a régi reflexek és előítéletek. Ezért sok még a tennivaló mind az oktatásban, mind az irodalmárok körében, hogy ez a helyzet megváltozzon. Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke úgy vélte, azért az mindenképpen pozitívum, hogy Sinka művei a rendszerváltás óta már hozzáférhetőek az olvasóközönség számára.
„Az irodalomtörténeti feldolgozása jó Sinka munkásságának, azt azonban én is hiányolom, hogy keveset szerepel a neve az oktatásban" – fogalmazott Jánosi Zoltán. Hozzátette, az irodalomtörténészeknek nem a nyugatihoz kéne folyamatosan hasonlítgatni a magyar irodalmat. Kiemelte, hogy a Mesterek utcája és a Szigetek könyve két olyan fontos mű, amelyben Sinka István egy mára szinte teljesen eltűnt világot, a paraszti világot, tanyavilágot ábrázolja, mutatja be. Mezey Katalin ezzel kapcsolatban úgy látta, hogy azért kezd újra az olvasók érdeklődése a régi paraszti világ felé fordulni, annak ellenére, hogy a szocializmus évtizedeiben a 20. században szinte megsemmisítették a paraszti közösséget hazánkban, de szinte egész Európában is. A beszélgetés végén ugyanakkor bizakodóan fogalmazott, mert szerinte az olvasókban megvan az akarat arra, hogy ne hagyjuk elveszni régi, hagyományos értékeinket, így például Sinka István nagyon értékes életművét sem.
Bujdosó-ének
Száll a nap lefele, lefele,
megy az út elfele, elfele.
Hát én szegény pásztorlegény,
hova menjek? Lesz e remény?
Lesz-e remény, lesz-e szállás,
bujdosásomban megállás?...Indulok hát... Száll le a nap!
Belőlem csak árnyék marad.
Hogyha úton eső hinti,
s arcom szidalom érinti:
ég aljáról vihar kél fel,
s betemet majd falevéllel.1954