Kubik Anna (fotó: Mudra László / Origo)

„Több új előadásunk teljesen készen áll a majdani nyitáskor arra, hogy azonnal játszhassuk!"

Interjú Kubik Annával

„Színházat nem lehet elméletben csinálni!" – véli Kubik Anna. A Kossuth-díjas színművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja a Debreceni Csokonai Színházban több darabot is próbál: a Dürrenmatt klasszikus címszerepéről és a művészet pandémia alatti „lélekmentéséről" is kérdeztük.
(Kurucz Éva interjúja)

Most is két próba közötti szünetben beszélgetünk: Debrecenben próbálja a Edmond című francia darabot. Ezt jó hallani. Ezek szerint a színházi élet nem állt le. A művészek folyamatosan készülnek az új előadásokkal, várva az újranyitás pillanatát? Hogy zajlik a próba? Lehet ugyanolyan művészi átéléssel, intenzitással dolgozni a pandémia alatt?

– Igen, folyamatosan dolgozunk a Csokonaiban, több új előadásunk teljesen készen áll a majdani nyitáskor arra, hogy azonnal játszhassuk! A próbákon naponta 8-10 órát dolgozunk maszkban, teljes intenzitással, illetve vannak légfertőtlenítő készülékeink, a biztonságunk végett! A főpróba héten aztán egyik tesztelés éri a másikat, hogy levehessük a maszkot és festhessünk, ragaszthassunk az arcunkra! De már ez is jobb, mint a zoom-os próbák, színházat nem lehet elméletben csinálni!

Beszéljünk egy kicsit a konkrét műről: Alexis Michalik történelmi vígjátéka, az Edmond magyarországi ősbemutató lesz a Debreceni Csokonai Színházban: egy remekmű születéséről szól, vagyis arról, hogy hogyan született meg az ismert szerelmes lovag, Cyrano figurája. Az Edmondból korábban már film is készült? Milyen a színpadi adaptáció?

– Nagyon élvezetes a darab, Franciaországban több éve megy nagy sikerrel! Érezni, hogy színész is az írója, mert kívül-belül ismeri a színház világát! Egy halhatatlan mű megszületéséről szól, amely aztán meghódítja az egész világot. Mindannyian több szerepben tűnünk fel, én pl. Sarah Bernhard színésznőt alakítom, aki bábáskodik a remekmű megszületésénél, valamint egy öreg, kedves, szókimondó bútordarabot, a Súgónőt.

– Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása premierje októberben lett volna, de a koronavírus miatt egyelőre nem lehetett bemutatni. De addig is nézzük a tartalmi részt: Anna a darab főszerepét játssza. Érdekes, hogy kétszer is megtalálta ez a feladat, hiszen párhuzamosan ezzel az előadással, egy másik színház is megkereste ezzel a szereppel. Milyen ember vagy inkább milyen emberré vált Claire (hiszen 45 évvel később tér vissza a szülővárosába) az Ön olvasatában?

– Az öreg hölgy látogatása késik Debrecenben, már háromszor rugaszkodtunk neki a bemutatónak, mindháromszor abba kellett hagynunk a próbákat. Főpróbáig jutottunk ezzel a művel is! Súlyosbítja a bemutatás körülményeit az is, hogy új játszóhelyeken kell helyt állnunk, mert nagy örömünkre a Csokonai gyönyörű, öreg épületét épp felújítják! Claire alakjában nem annyira rögeszmés bosszúvágya izgatott, hanem az, hogy hogyan működik vagyona által megszerzett hatalmi gépezetének manipulációja, mely kivégez morálisan egy egész városnyi közösséget! Csak mert megteheti… mi történik, ha a rögeszme hatalommal párosul? Ilyesmi kérdéseket vet fel előadásunk. Amúgy őmaga is áldozat, hisz rámegy az élete arra, hogy beteljesítse kegyetlen, de bizonyos mértékig jogos bosszúját!

– A vírus miatt számos online tartalommal is készülnek a színházak. Egy interjúban „lélekmentésnek" nevezte azt a missziót, amit a művészek tesznek: Ön is online szavalóversenyen zsűrizett, vagy éppen mesevideókat készített, és jelenleg is elérhető online a Rumini, ami közel 10 éve fut sikerrel a Pesti Magyar Színházban. Mintha a sok nehézség egy kicsit kreatívabbá és egyszersmind önzetlenebbé tett volna minket, nem?

– A pandémia sok értékes dologra ráirányította figyelmünket, legfőképp arra, hogy milyen fontosak személyes kapcsolataink, a természethez való viszonyunk… sok -sok jóindulat, segítőkészség, önzetlenség mutatkozott meg ebben az időszakban! Ám jelen volt a csalás, előjöttek a helyzet vámszedői is, az örökké ellenkezők is gátjai lettek a lelki gyógyulásunknak… az emberi természet már csak ilyen.
Annak örülök, hogy mindvégig érezhettük, szüksége van az embereknek a művészetre, üres az életük nélküle! Hallatlan mennyiségben születtek felkérésre vers-, próza-, mesefelvételek, hangoskönyv például, de zsűriztem online több száz versmondót is, szóval egy percet sem unatkoztam az elmúlt egy év alatt! De nagyon várom a közönséget én is, kollégáimmal együtt latolgatjuk időről időre, mikor is érkezik a várva várt pillanat…
 
2021. március 2.  |  interjú kubik anna csokonai színház